Kajak-kenu: Vajda két vb-érmet vár magától Duisburgban

„A portugáliai Európa-bajnokságot felemásan értékelem, se rossz, se jó nem volt. Az ezer méteres döntőben irreális pályát kellett menjek, amit a körülményekhez képest szerintem jól megoldottam, így a negyedik helyezésemet elfogadhatónak tartom. Az ötezer méterre nagyon ráhangolódtam, a vk-siker után magamtól is sokat vártam, erre fel kellett adnom a versenyt pályaelhagyás miatt. Elég értelmezhetetlenek voltak a bóják, mikor melyiket honnan kell kerülni, kell-e kerülni egyáltalán, így az lett a vége, hogy az egyikhez annyira közel kerültem, hogy már nem tudtam védeni magam. Nagyon csalódott voltam emiatt, mert annyira készültem rá. Sebaj, majd a vébén! Duisburgban ezer és ötezer méteren is dobogóra várom magam, ha meglesz a két érem, akkor az nagyon jó érzés lesz. Ha csak az egyik, az is jó még, bár kevésbé.”

„Ezer méteren nagyon erős mezőnyre számítok a vb-n, gyakorlatilag a kilenc döntős mindegyikét éremesélyesnek tartom. Ötezer méteren annyi a különbség, hogy négy-öt versenyző közül kerülhet ki az aranyérmes, legalábbis az eddig versenyek alapján ezt állapítottam meg. No meg azt, hogy nagy német riválisom, Sebastian Brendel gyilkos tempóra képes. A hosszabb távon ment olyan első ezret, ami az olimpiai versenyszámban is simán megállta volna a helyét. Mármint időeredményben önmagában, de ugye a másikban volt még neki hátra négyezer. A duisburgi pályát erdős rész övezi, tehát szép hely, bár így is eléggé időjárásfüggő, a szélirány mindenféle lehet. Viszont még mindig nem annyira kavar be, mint a portugáliai Eb-n, mert az teljesen irreálissá tette olykor a futamokat. Duisburgban is van pályaelőny, de közel sem számít annyira, mint az Eb-n.”

„A kontinensbajnokságot követően elkezdtünk egy nagyobb pótalapozást, ennek részeként három hétig Budapesten, a válogatott Gubacsi-hídnál lévő főhadiszállásán is készültem. Előtte megvolt a második válogató, amelyen több mint tíz év után először kaptam ki idehaza. Talán tájékoztatón már végeztek előttem, de válogatón nem. Jó meccset vívtam a fiatal Vasbányai Henrikkel, gyors, ügyes kenus, van benne jócskán lehetőség. Nem gondoltam úgy, hogy akkor eljött számomra a világ vége, mert itthon megvertek. Szerintem ez neki jóval többet számított, még úgy is, hogy mindketten tudtuk, idén párost megy. Tehát a vb-indulásom a második hellyel sem volt igazából veszélyben. Mi most már finiselünk, méghozzá hazai környezetben, a Maty-éren, hiszen a munka nagyobb részét elvégeztük. Nem tudom pontosan a vb-ig hátralévő idő menetrendjét az edzéseinket tekintve, de napi egyre számítok, és ilyenkor egyébként is már a pihenésen van a hangsúly.”