A Csipes-csapatban Kozák Danuta és Csipes Tamara távozásával csak három kajakos, Kovács Katalin, Szabó Gabriella és Groholy Orsolya maradt, mennyiben változtatta ez meg a mindennapokat?
„Nyugodtabb, kényelmesebb, hangulatosabb volt az elmúlt néhány hónap. Korábban négy dudás volt egy csárdában… Képzelheti. Sokkal nehezebb volt a lányok edzésigényeit, vágyait összesimítani. Most több mozgásteret tudok adni mindenkinek, beleértve magamat is. Ami ugyebár nem mindegy. London után úgy éreztem, elég volt. Aztán mégis a folytatás mellett döntöttem, hiszen Rio ad még elég kihívást, lehetőséget. Így megfogyatkozott létszámban nekivágtunk az új ciklusnak.”
De vajon milyen tervekkel?
„Kati harminchét éves, és a kiváló terapeuta, Marina Kovalenko gyógymódjának köszönhetően százszor terhelhetőbb a keze, a könyöke, mint a londoni olimpia előtt volt. Katit egyáltalán nem kell noszogatni, ő az az ember, aki annyira szeret kajakozni, hogy mindig talál magának motivációt. Persze abban a korban van, amikor a magánélete egy szempillantás alatt beleszólhat a pályafutásába, de ha így is lesz, én csak köszönettel tartozom neki. Az, hogy Peking után engem választottak edzőnek a mezőny legjobbjai, nagyban neki köszönhető. Hogy Gabiról mi a véleményem? Igen, ő valóban csapatember, és sokan talán aggódnak azért, mert világbajnok párja, Kozák Dana kikerült a látókörünkből. Az ő távozásával történt egy kis törés, de ez nem zár ki semmit. Egyrészt Gabi Katival vagy Fazekas-Zur Krisztával is jó párt alkothat, ahogy Csipes Tamarával is világbajnokok voltak ezer méteren. Ha a szezon úgy hozza, újra összeülhet Kozák Danutával is. Hogy Dana elment tőlünk, még nem jelenti azt, hogy a világ legjobb párosának le kellene húznia a rolót.”
A csapat tagjainak nemcsak a nemzetközi versenyeken, hanem a hazai viadalokon is vetélytársa lesz a hét elején visszatérő Douchev-Janics Natasa. A szakember vajon hogyan fogadta a háromszoros olimpiai bajnok döntését?
„Örülök neki. A sportág eredményességét nézem, így nem érdekelnek a sallangok vele kapcsolatban. Úgy érzem, az ő visszatérése nagyon jót tesz majd a női szakágnak, kétszáz méteren újra lesz aranyesélyes versenyzőnk.”
A londoni olimpiáról lemaradó, ősszel a csapattól is távozó, majd Ausztráliába készülő, ám végül Douchev-Janicshoz hasonlóan a honi szövetségtől hivatalosan eltávozási engedélyt nem kapó lányát, Csipes Tamarát viszont nem szeretné visszacsalogatni
„Tamival egyáltalán nem vagyunk haragban, továbbra is egy házban lakunk, találkozunk, beszélgetünk egymással. De most is csak azt tudom mondani, amit az ősszel. Felnőtt nő, felnőtt döntésekkel, amelyeket nem akarok befolyásolni, nem kívánok számára irányt szabni. Annak idején én sem viseltem el, ha tizennyolc éves korom után beleszóltak a dolgaimba. Férje és saját élete van. Tamara Ausztráliába vágyik, ott képzeli el a jövőjét, s ha nem a tervek szerint alakul, még mindig van számára visszaút.”