„Biztos, hogy a vőlegényemmel együtt keresünk új klubot. Mindig ott motoszkált egyébként is bennem az egyéni útkeresés: felnéztem a magányos harcosokra, tetszett Fazekas-Zur Kriszta, Janics Natasa vagy Josefa Idem családdal együtt elért sikeressége. Nem hiszem, hogy ettől az aranyérmes kajak négyesnek szét kellene mennie. Minden a válogatási elveken múlik” – fűzte hozzá a versenyző.
„Nem szeretnék külföldre menni, nem is kerestek sehonnan, nyilván nekem kellett volna kopogtatni az ajtókon, de én nagyon szeretek Magyarországon lenni, hazai színekben versenyezni. Sejtelmem sincs a megoldásról, először a Honvéddal akartam tiszta vizet önteni a pohárba, most kezdődik a keresés. Hasonló közeget keresek, mint amilyet a Honvédnál átéltem nyugodt háttérben és jó közösségben” – jelentette ki Kozák.
„Nem szabtam feltételeket, csak az óhajomat mondtam el, amihez ragaszkodom. Ők ezt nem fogadták el. Kompromisszumos megoldások is felvetődtek – esetleg honvédos maradok, máshol készülve, vegyes felállásban –, de beláttuk: nem fog ez menni. Fájdalomnak nem hiszem, hogy kell lennie ebben a szakításban, engem valami újnak a kipróbálása motivált. Nehéz döntés volt, de így sérültünk a legkevésbé. Teljesen megértem a Honvéd szempontjait is, azt, hogy miért nem ment bele a kérésembe. Nem erősködtem, örültem volna persze, ha vállalnak minket, kettőnket is, de harag nincs bennem” – világította meg a tárgyalások hátterét.
A váltást így magyarázza: „Minden versenyző számára nehéz, számomra mindenképpen, hogy a társammal eléggé távol vagyunk egymástól. Az év nagy részében interneten tartjuk a kapcsolatot a versenyzés miatt, de utolsóként, vízre szállás előtt így is mindig vele beszéltem. Egy jó sportolónő akkor tud teljesíteni, ha az életében minden a helyén van. A lányok esetében valóban gyakoribb a társukkal elképzelt közös jövő lelki igénye. Állandó stresszhelyzetben élünk, ezért fontos a biztonság a bombaformához.”
Kozák Danuta számára van visszaút is: „A Honvédnál Horváth Gáborék nyitva hagyták számomra az ajtót, visszatérhetek, ha nem sikerül a kísérletünk, ezt megköszöntem. Szabunk magunknak egy határidőt, amíg ki kell derülnie, hogy a felkészülésben is jól működünk-e együtt a párommal. Két esetben kellene visszakozni: ha nem megyek jól vagy ha sok vita adódna közöttünk az edzéseken, s ez rontaná a magánéletünket – akkor nem erőltetjük tovább. Egy év biztosan kell erre, az év végére pedig szeretnénk megtalálni hozzá az új egyesületet is.”
