„Közellenségek vagyunk” - két magyar kajakost csábítanak az azeriek

Csendben – írhatjuk azt, titokban – utaztak Azerbajdzsánba, mégis nagy port vert fel az ügyük a hazaérkezésük után. Szalai Tamás és Dombvári Bence nemrégiben Bakiban járt pályaavató-ünnepségen. Az azeriek nem titkoltan honosítási szándékkal várták őket, és remek ajánlattal álltak elő.

Az olajmilliárdos országban ugyanis (van pénz, paripa, fegyver...) tárt karokkal várják a „zsoldosokat”. Ezt a lehetőséget kihasználva váltott korábban országot három ukrán kenus, Valentin Demjanenko, Makszim Prokopenko és Szerhij Bezuglij is, akik aranyat és ezüstöt egyaránt szereztek a tavalyi szegedi világbajnokságon. A hírek szerint a feltételek valóban irigylésre méltóak, a 3000 dolláros havi fizetés mellett teljes ellátást és hat-hét havi edzőtáborozási lehetőséget is garantálnak a versenyzőknek – bárhol a világon!

A magyar valóság ennél jóval szürkébb. Gazdasági helyzetünkből adódóan fiataljainknak idehaza egyelőre megélhetési gondokkal kell szembenézniük, mert bár nagy tehetségnek vannak elkönyvelve, még nem tudtak belépni abba a körbe, amelyben már profitot gyümölcsözik a sport. Igaz, ők ketten még nem is tettek le annyit az asztalra, nem értek el olyan eredményeket, hogy egy lapon lehessen emlegetni őket olimpiai és világbajnokainkkal.

Az azeriek azonban terveznek velük.

Méghozzá erős kajaknégyest a riói olimpiára.

És várják Szalaiék válaszát, akik hamarosan döntenek.

„Pillanatnyilag közellenségek vagyunk – mondja Szalai Tamás. – Bencével úgy utaztunk el Azerbajdzsánba, hogy három napot nyaralunk Bakiban, ám amikor kiderült, hogy ott jártunk és meghallgattuk az azeriek ajánlatát, idehaza egyből elvágtuk magunkat. Ellenséges a hangulat, így egyre komolyabban fontolgatjuk a váltás lehetőségét. Ha döntünk, viszonylag gyorsan lépünk, de egyelőre ennél többet nem kívánok mondani.”

„Nem korrekt, amit a srácok csináltak – mondta Horváth Gábor, a Bp. Honvéd szakosztályvezetője. – Egyelőre élő szerződésük van a klubbal, minimum annyit meg kellett volna tenniük, ha a szövetséget nem is, a Honvédot értesítik az utazásról. Abszolút váratlanul ért minket az ügy, és csak azt tudom mondani, az azeri ajánlattal mi nem tudunk és nem is akarunk versenyre kelni.”

Ha az országváltás mellett döntenek a versenyzők, Douchev-Janics Natasához hasonlóan a szövetség elnöksége engedheti el őket, vagy vétózhatja meg a versenyzési jogukat.