Kajak-kenu: Köszönjük azoknak, akik kiálltak mellettünk - Szalai

„Dombvári Bencével a múlt héten Azerbajdzsánba látogattunk egy pályaavató versenyre. Háromnapos nyaralásnak szántuk az egészet, de ott a helyiek váratlanul egy pazar ajánlattal álltak elő. Nem gondoltuk volna, hogy a mi sportágunkban, bárhol a világon létezhetnek olyan körülmények, mint amilyeneket az azeriek ígérnek” – írja Szalai Tamás a közleményben.

„Azért is volt meglepő az időzítés, mert épp az elutazásunk előtt vált tapinthatóvá itthon, hogy nem tartanak bennünket jó kajakosoknak, és hogy az elmúlt két év eredményei alapján nem hisznek már abban, hogy még eredményesen képviselhetjük Magyarországot.

Kívülállók nehezen foghatják fel azt, milyen elkeserítő szembesülni a felkészülési lehetőségeink nagy mértékű beszűkülésével. Hogy ez mennyire kétségbeejtő azok után, hogy mint minden sportoló, mi is az életünkbe fogadtunk, hogy márpedig sikerülni fog.

Amikor napvilágot látott a hír, hogy az azeriek honosítani szeretnének bennünket, az ellenséges hangulat, ami támadt körülöttünk, még a meseszerű ajánlatnál is meglepőbb volt. És éppen azok fordultak a legélesebben ellenünk, akik nem ismertek bennünket személyesen, vagy nem láthatták tisztán a helyzetünket. Egyik nap a megélhetésünk került veszélybe, a másik nap pedig már zsoldosok voltunk.

Mi, sportolók szinte gyerekként hoztunk egy fontos döntést, amire rá kell erősítenünk nap mint nap, amikor minden mást háttérbe szorítva edzünk. És rá kell erősítenünk a kiélezett pillanatokban, mint amilyen ez a mostani is.

Megértésüket kérjük minden olyan sportoló és szakember esetében, akik a miénknél jóval szebb nemzetközi karrier után úgy döntenek, hogy más ország csapatatát erősítik a továbbiakban. Ez egyfajta tehetetlenség, túlnyomás, ami a sportág hazai fejlettségéből adódik. Meggyőződésünk, hogy az egyes embereket nem szabad érte bántani. Sokszor nem tudjuk, milyen körülmények szólnak a döntésük mellett. Ahogy nem tudjuk ezt azoknak a nagyszerű sportolóknak az esetében sem, akik éppen azért honosítanak, hogy a magyar válogatottat erősítsék.

Döntésünk remélhetőleg megnyugtatja majd a kedélyeket: továbbra is a magyar válogatottba kerülésért szeretnénk harcolni, és minél jobb eredményeket kívánunk szerezni hazánk számára.

Ezúton szeretnénk mindenkitől elnézést kérni, akik meghívásunk, az azeri ajánlat kapcsán megbántva érezték magukat, de leginkább szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik kiálltak mellettünk, és hittek bennünk még ebben a mindenki számára méltatlan helyzetben is. Miattuk lesz jó maradni, az ő bizalmukat lesz érdemes megszolgálni még akkor is, ha évek elteltével csak annyit fogunk tudni mondani: nem jött össze, de megtettünk mindent. Itthon.”