„A második vébéválogatón jól felépített pályát mentem, sikerült is nyernem és kiegyenlítenem – írta Vajda Attila a kajak.hu oldalon vezetett blogjában. – Riválisom, Sarudi Pali érezhetően sokat fejlődött, kimondottan jót tett neki a kontinensbajnokságon való indulás és az ott szerzett bronzérem. Láthatón bátrabban, több önbizalommal versenyzett. Kemény csatára késztetett. A szétlövésünk ahhoz képest már nyugodtabb meccs volt. Bár jó és kifejezetten gyors verseny volt az is, gyorsabb, mint a három nappal korábbi válogatónk. De mégis nyugodtabb voltam. Azért ettől függetlenül maximálisan oda kellett tennem magam akkor is. Szerintem sokat számított, hogy rutinosabb, az éles versenyek szempontjából mentálisan mindenképpen erősebb vagyok, előrébb tartok, mint riválisom. Pályafutásom során ez volt a harmadik szétlövésem, mind a hármat nyertem, úgyhogy szerintem elég jól rá tudok hangolódni ezekre a kihívásokra.”
„A szolnoki háromhetes közös válogatott tábor viszont nem igazán tett jót. Legalábbis nekem nem. A víz kemény volt, amit meg is érzett a hátam, vállam és többször gondot okozott a pályahasználat is. Hiába, sokan akartunk egy időben edzeni, de ehhez ott nincs meg a vízfelület. De számomra az is zavaró volt, hogy Szegeden tudom mihez viszonyítani az időeredményeimet, hogy adott héten a verseny előtt hol kell tartanom, a szolnoki pályán azonban nem volt ilyen támpontom. Ezek ismeretében is kíváncsian várom, hogyan sikerül majd a poznani versenyem.”