– A nyár elején jelentették be, hogy teljesen új koncepció szerint építik fel a keretet a következő idényben. Melyek a fő alapelvei a Dunaújvárosnak?
– A csapatban tíz profi szerződésű játékos lesz csak, mellettük pedig nagyjából húsz-huszonöt U25-ös magyar játékos, akik erős versenyhelyzetben vívhatják ki maguknak azt a jogot, hogy bekerüljenek a meccskeret maradék tizenegy helyének valamelyikére – mondta ifj. Azari Zsolt a Nemzeti Sportnak. – A hazai játékosok közötti versenyt szeretnénk erősíteni a csapaton belül. Az Andersen Ligában is indulunk, lesz átjárás is a két együttes között: aki nem tud bekerülni a meccskeretbe az Erste Ligában, jégre léphet az Andersenben.
– A profi szerződéshez nem jutó U25-ös játékosok többnyire az utánpótlásukból kikerülő fiatalok lesznek?
– Sajnos csak néhányan érkeznek a saját utánpótlásunkból, pedig az U21-es együttesünk az előző évadban ezüstérmes lett, de ez éppen az a korosztály, amelyben el kell dönteniük a fiataloknak, hogy vagy rááldozzák az egész napjukat a pályafutásukra, négy-hat órát edzenek és mellette mindent alárendelnek annak, hogy profik lehessenek, vagy, mondjuk, egyetemre mennek, és maximum az Andersen Ligában szerepelnek. Néhány itthoni akadémiáról szerződtettünk, érkeznek fiatalok a FEHA19-ből, a BJA-ból és Újpestről is. A versenyhelyzeten lesz a hangsúly, mindenkinek meg kell küzdenie a csapatba kerülésért, ebben az előző évadban láttam hiányosságokat, a magyar játékosaink időnként túlságosan kényelmesen érezték magukat. A légiósok közül lesz, aki tapasztaltabb, de érkezik olyan is, aki fiatalon nálunk kezdi majd el az európai karrierjét. Bizakodó vagyok, amit terveztünk, lassan megvalósul.
– Az új koncepció mennyire segítheti majd az eredményességet? Felzárkózhatnak?
– Az előző évadban túl sok vereségünk volt, harminchat mérkőzésből mindössze hatot nyertünk meg. Bízom az edzőinkben is, korábban bizonyították, hogy a fiatal játékosokkal meg tudják találni a közös hangot, remélem, ezúttal is így lesz. Profibb edzéstervvel indulunk neki az évadnak. Arra számítok, hogy akik maradtak, még jobb teljesítményt nyújtanak, az érkezők közül pedig lesznek jó néhányan, akik nálunk fejlődhetnek tovább; a célunk tehát, hogy nagyobb arányban nyerjünk mérkőzéseket, mint az előző évadban.
– Említette az edzőváltást, Hetler Ádám váltotta Somogyi Balázst. Miért döntöttek a csere mellett?
– Az előző idényben keveselltem az edzések mennyiségét, napi két-három órát tréningeztek a srácok, szerintem legalább négy-öt órára szüksége lett volna egy fiatal csapatnak. A szurkolóknak azt szoktam mondani, hogy küzdős, hajtós együttest látnak majd a jégen, és úgy éreztem, összességében ez nem teljesült. Abban bízom, a mostani stáb érti, hogy mit szeretnék a csapattól, több edzés szükséges, a fiatalok fejlődése szempontjából is ez a fontos. A cél, hogy hétről hétre, hónapról hónapra fejlődjünk, a versenyhelyzet pedig még inkább segíthet ebben.
– Mennyire nehéz gazdaságilag fenntartani egy Erste Liga-szintű csapatot Dunaújvárosban?
– Nagyon nehéz, az egész város rossz helyzetben van. Csökkent a nézőszámunk, kevés jegyet adunk el. Az utánpótlásunk is koncepcióváltáson megy keresztül, amelyet a szülők nemigen toleráltak, ezért nagy az elvándorlás. A szakadék szélére sodródtunk, de nem akarjuk feladni az Erste Ligát. Eddig sokkal nagyobb előnyét élveztük annak, hogy van Erste Liga-csapatunk, de a Magyar Jégkorongszövetség új vezetése idén gyakorlatilag semmiben sem támogatott minket. Szerettünk volna női együttest indítani az osztrák ligában, de emellé sem állt oda, az akadémiai programban az Erste Ligán belül egyedül mi nem vagyunk benne. A város is nehéz helyzetben van, tönkrement a vasmű, 2800 ember lett munkanélküli az elmúlt hetekben. Próbáljuk megtalálni azt a megoldást, amellyel ki tudjuk hozni a rendelkezésre álló forrásokból a maximumot. Ha elengednénk, attól tartok, az lenne az utolsó szög a koporsónkban.
– Említette az utánpótlást, ott milyen változások történtek, ami a játékosok elvándorlását eredményezte?
– Szeretnénk többet edzeni már utánpótláskorban is. Itt van az olimpiai szabványméretű jégpályánk, az ötszáz négyzetméteres jégkorong-specifikus edzőközpontunk, és az atlétaképzéshez is minden feltétel adva van. Egyelőre nem érzik át a szülők, hogy milyen páratlan lehetőségek ezek, és mindezt néhány tízezer forint havi költségért. Az egész klubban többet, jobban és okosabban szeretnénk edzeni. Nem vagyunk elégedettek az utánpótlásban elért eredményekkel. Át kellett gondolnunk, hol tudunk módosítani. Kisebb lázadás tört ki a változások ellen, sokan elmennek úgynevezett pre akadémiákra, nekik nem felel meg, hogy a tudományra és a tapasztalatainkra alapozva határoztuk meg az új képzési módszereket, és ehhez igazítjuk a szervezeti struktúrát is. Sajnos ez a folyamat fájdalmas és ismeretlen a kimenetele, ezért sokan félnek tőle, de bízom benne, hogy az idő minket igazol, a mostani elvándorlási trend megfordul és igazán sikeres – államilag támogatott – tehetségközpontot fogunk tudni üzemeltetni a Dunaújvárosi Acélbikáknál.