Majoross Gergely: A következő vb-n még felkészültebbek leszünk

– Hogyan illeszkedik a szakmai stáb hosszú távú tervébe a világbajnokságon mutatott teljesítmény és a végeredmény?     
– Úgy, hogy elindultunk az úton, ami a cél felé visz, ahová szeretnék eljutni a következő években. Az alapokat lefektettük, de a saját identitásunkat, azokat a tulajdonságokat, amelyeket szeretnénk, hogy jellemezzenek minket, még nem mutattuk meg rendre és következetesen – válaszolta a Nemzeti Sportnak Majoross Gergely, a magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya. – Ez azért történhetett így, mert legtöbbször nem velünk azonos szintű ellenfelekkel csaptunk össze, a világ legjobb csapatai egyelőre túl nagy kihívás elé állítottak minket. Csehország ellen sikerült helytállnunk, Svájccal szemben viszont egyáltalán nem. Nagyon tanulságos torna volt, egyre jobban látjuk azt, miben kell leginkább előrelépni, és melyek a játékrendszerünk azon elemei, amelyek a legmagasabb szinten is alkalmazhatók. Tíz nap alatt hétszer játszottunk, rengeteg a különféle kihívás, de a következő világbajnokságon még felkészültebbek leszünk.

– Hogyan lehetne felkészülni év közben az ennyire intenzív terhelésre?     
– A bajnokságoknak nem az a feladatuk, hogy a válogatott érdekeit szolgálják, a ligáknak, a kluboknak megvannak a maguk prioritásai. Nem tudom, lehet-e változtatni ezen a helyzeten. Nekem volt egy javaslatom a hazai liga menetrendjének módosítására, ami nemcsak a válogatott miatt, hanem egyéb szempontból is megfontolandó lehetne. De alapvetően nem az a kihívás, hogy két nap alatt két meccset kell játszani, hanem hogy tíz nap alatt hetet olyan riválisokkal, mint Csehország és az Egyesült Államok, ezt pedig országhatáron belül nehéz lenne modellezni.

– A svájciaktól elszenvedett tízgólos vereséget követően azt mondta, egyszerűen nem elég jó a Magyarországon végzett munka ahhoz, hogy fel tudjuk venni a világ élvonalával a versenyt. Lehetséges a hazai viszonyokon, adottságokon változtatni, és ha igen, hogyan?     
– Szerintem igen, bár valóban, az adottságokon is javítani kellene, ami nem egyszerű. Ugyanakkor amink van, abból is ki tudunk hozni többet, és a Magyar Jégkorongszövetség vezetőségének ez eltökélt szándéka, nagyon sokat tesz azért, hogy folyamatosan fejlődjön a szakmai munka itthon. Azt is látjuk, hogy kizárólag a határainkon belül nem érhetjük el a világszínvonalat. Azt viszont meg lehet oldani, hogy több játékosunk játsszon nívós külföldi bajnokságban, és hogy több magyar klub szerepeljen magasabb színvonalú ligában. Örülünk, hogy a Ferencvárosnak ez most megadatik, de ez csak az első lépés, az a lényeg, hogyan tud ezzel a lehetőséggel élni a klub, és hogy mit profitálnak ebből a magyar játékosok. Továbbra is azt gondolom, hogy az igazán fontos kérdések az utánpótlásban dőlnek el, a tehetséges játékosoknak nagyjából tizenöt éves korukig sokkal jobb munkát kellene végezniük a mostaninál, hogy nagyot tudjunk előrelépni. Ahhoz viszont, hogy az értékelés korrekt legyen, meg kell jegyezni, hogy eddig is értünk el eredményeket. Vannak játékosaink elit juniorligákban, van játékosunk, akire a fél világ figyel, és van egy A-csoportos felnőttválogatottunk, amely, ha minden jól megy, képes benn maradni az elitben, de legalábbis meccset tud nyerni. Ezek fontos fegyvertények olyan országban, amely nemrég még a C-csoport alján volt. Sok ember energiája, munkája van benne, hogy eddig eljutottunk, de szeretnénk tovább fejlődni.

– Eredménytől függetlenül melyik vb-mérkőzésen volt leginkább elégedett a csapat teljesítményével?     
– Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a Kazahsztán ellenin, de csak nagyon kicsivel volt jobb az a meccs, mint a Norvégia elleni. Az ázsiaiakkal szinte ideális körülmények között játszottunk, két párharc után pihentünk egy napot, aztán csaptunk össze velük. Kevés hibával, kreatívan hokiztunk, és nyertünk egy KHL-játékosokkal teletűzdelt csapat ellen. A norvégok elleni mérkőzésen inkább a szívünk vitt előre, de legalább annyira büszkék lehetünk rá, mint a kazahok ellenire.

– Hogyan követték a Herningből hazafelé úton a Svájc–Kazahsztán összecsapást, amely eldöntötte, hogy a magyar válogatott története során először benn marad az elitben?
– Izgultunk, a srácok több képernyőn nézték az amszterdami reptéren, Bálizs Bence és én viszont nem akartuk követni, hiszen nem valami szórakoztató azon izgulni, amire nincs ráhatásunk. Olyan élmény volt, mint egy sportfogadás, amelyen óriási a tét, bár én ezt sosem éltem át, csak ilyennek képzelem. Hallottuk a srácok örömét, és szerencsére megtudtuk az eredményt, mielőtt felszálltunk a gépre, mert a hazautat nem szívesen ültük volna végig kétségek között.

– Az ön edzői pályafutásában milyen jelentőségű a bennmaradás?     
– Nem gondolkodom ezen, hiszen ez nem az én, hanem sokak közös munkája. Örülök, hogy a rengeteg befektetett energia és munka után kaptunk egy pozitív visszajelzést. Az is fontos feladatunk, hogy a mostani sikerből minél többet profitáljon a jövőben a magyar jégkorong utánpótlásrendszere, hogy lássuk, min kell változtatnunk, hogy tíz-tizenöt év múlva akár a legjobbakkal is felvegyük a versenyt.

– Kazahsztánnak különös szerepe van a karrierjében, hiszen 2019-ben a majdnem kieséssel végződő kazah rendezésű divízió 1/A-s vb-n ugrott be szövetségi kapitányként, ezúttal pedig épp velük szemben sikerült az elitben maradni az ön vezetésével.     
– Az teljesen más helyzet volt, valóban megbízott szövetségi kapitány voltam, de ez csak az utazás napján derült ki. A csapatot Jarmo Tolvanen tervei alapján állítottuk össze és készítettük fel, aztán amikor egészségügyi problémái adódtak, tüzet kellett oltani. A mostani teljesen más kihívás volt, mindig is nagyon szerettem volna olyan lehetőséget a válogatottnál, amikor a teljes rendszert úgy építjük fel, ahogyan én megálmodtam, a szakmai stábbal együtt közösen finomítjuk és alkotunk valamit a játékosok segítségével. Ez többé-kevésbé sikerült, de sajnos azt nem mondhatom, hogy tíz nap alatt hétszer.

– Az elmúlt tíz évben harmadszor szerepelt a magyar válogatott az A-csoportban. Hogy érzi, kisebb lett a szakadék a világ legjobbjaihoz képest ebben az időszakban?     
– Azt hiszem, igen. Nyilván ehhez az is kell, hogy az oroszok és fehéroroszok kizárása miatt két erős válogatott nincs a mezőnyben. A 2019-es vébén nem sok keresnivalónk volt Kazahsztán ellen, ezúttal pedig A-csoportos világbajnokságon győztük le. Vannak válogatottak, amelyekhez közeledünk, vannak, amelyekhez még nem, de a feladat és a cél az, hogy gyorsítsuk a fejlődési folyamatot.

– Reméltük, hogy Svájc érvényesíti a papírformát a kazahok ellen az utolsó csoportfordulóban. Hogyan élte meg a bennmaradással végződő világbajnokságot?      – Először is nézzük meg azt, milyen kerettel érkeztünk Herningbe, hiszen nem mehetünk el szó nélkül amellett, mennyi fiatal kapott lehetőséget a magyar csapatban. Rengeteg vb-újonc volt, és nagyszerű, hogy őket be lehetett dobni a mély vízbe. Persze, vannak tapasztalatlanságból adódó hibák, de tanulófázisban van a csapat. Aki figyelemmel követte a felkészülési időszakunkat, láthatta, hogy mint egy kirakóst, darabról darabra raktuk össze a játékunkat, kezdve a védekező-, majd a támadóharmadbeli taktikánkkal. Próbáltunk egyre jobb meccseket játszani, de természetesen akadtak hullámvölgyek, mint például a Svájc elleni összecsapás. Voltak viszont biztató pillanatok is. Nagyon rég volt például olyan, hogy korai gólokkal vezetést tudtunk szerezni. Az is öröm, hogy 2016 után ismét rendes játékidőben győztünk elit-világbajnokságon. – Merre billen a mérleg nyelve, pozitív vagy negatív irányba? – Összességében több a pozitívum, és idesorolnám azt is, hogy a csapat kapcsolata a szurkolókkal tovább erősödött a világbajnokság alatt. Hihetetlen, mennyien eljöttek szurkolni nekünk, pénzt, időt és energiát sem sajnálva. Gyakorlatilag hazai pályát teremtettek nekünk. Igyekeztünk jó játékkal meghálálni, remélem, ezt ők is érzik. – Visszatekintve változtatna valamin a csapat játékában?      – Meg kell tanulnunk, hogy a hátvédeink és csatáraink egy időben merjenek nyomást gyakorolni az ellenfelekre, amikor megpróbálják kihozni a korongot. Sokszor beszorultunk, de az első meccshez képest ebben is fejlődtünk. A következő időszak egyik nagy feladata lesz, hogy a letámadásaink agresszívabbak, szervezettebbek és hatékonyabbak legyenek. Kemény srácok vannak a csapatunkban, ez jó előjel.

A világbajnokság csoportkörének „legjei”

A csoportkörös küzdelmek zárultával a világbajnokság érdekesebb statisztikai adataiból csemegéztünk.

A legtöbb gólt szerző csapat: Csehország
A csehek 35-ször találtak be az ellenfelek kapujába, eggyel többször, mint a holtversenyben második Egyesült Államok, Kanada, Svájc hármas.

A leghatékonyabban támadó csapat: Csehország
Nemcsak a legtöbb gólt ütötte a címvédő a csoportkörben, hanem a legjobb százalékkal is értékesítette helyzeteit. Összesen 212 alkalommal találták el a kaput a cseh játékosok, ebből 177-szer védett az aktuális ellenfél kapusa, ami 16.51 százalékos hatékonyságot jelent.

A legkevesebb gólt kapó csapat: Kanada
Hét mérkőzésen mindössze hét gólt kapott a világsztárokkal felálló együttes, ami – nem nehéz kiszámolni – meccsenkénti egy kapott gólos átlag. A rendkívüli védelem mellett természetesen kapusai nagyszerű teljesítménye is kellett ehhez a bravúrhoz, hiszen a poszton három játékosa közül a „legrosszabb” is 94.44 százalékkal védett.

A legtöbb gólt kapó csapat: Magyarország
Sajnos messze a mieink kapták a legtöbb gólt hét mérkőzésen, 39-et. Ebben a mutatóban az utánunk következő második leggyengébb csapat éppen a magyar válogatott mögött kieső Kazah­sztán 32 kapott góllal.

A leghatékonyabb emberelőnyös játék: Dánia
A herningi házigazdák összesen 23 alkalommal kerültek emberelőnybe, és ebből nyolcat ki is használtak, ami 34.78 százalékos hatékonyság. Érdekesség, hogy – mint a lőtt gólok számában – az Egyesült Államok, Kanada és Svájc ebben a mutatóban is hármas holtversenyben áll a második helyen, 23/7-es statisztikával.

A leghatékonyabb emberhátrányos játék: Svédország
A svédek nemcsak a legkevesebbszer kerültek emberhátrányba a mezőnyben (12 alkalommal), kivétel nélkül mind ki is védekezték. Erre egyik másik csapat sem volt képes, a második helyezett Kanada 95 százalékos hatékonysággal (20 hátrányból 1 kapott góllal).

A legtöbbet büntetett csapat: Szlovénia
Nyugati szomszédunk összesen 96 perc büntetést szedett össze hét mérkőzésen. Ebből 23 kétperces volt és két 5 perc + végleges fegyelmit is kapott az együttes. A második ebben a mutatóban Norvégia mindössze egy perccel lemaradva (35 kétperces, egy 5 perc + végleges fegyelmi).

A legtöbb nézőt vonzó csapat: Svédország
Nem meglepő, hogy az egyik házigazdára, a csoportmérkőzéseiket Stockholmban játszó svédekre voltak a legtöbben kíváncsiak, átlagban 12 530-an. A másik rendezőt, Dániát átlagosan 10 269-en látták a helyszínen játszani.

A legjobb kapusteljesítmény (a legalább 3 mérkőzésen védők közül): Samuel Ersson (Svédország)
A Philadelphia Flyers és a svéd válogatott kapusa elképesztő teljesítményt nyújtott, 51 lövésből mindössze két gólt kapott, ami 96.08 százalékos védési hatékonyság. A második a finnek kapusa, Juuse Saros lett, ő 141 lövésből hatot engedett be (95.92 százalékos hatékonyság).

Legtöbb pontot szerző játékos: David Pastrnák (Csehország)
A csehek és a Boston Bruins klasszisa 14 pontot gyűjtött hét mérkőzésen, ami parádés teljesítmény. Ezek közül hármat Magyarország ellen: két gólt lőtt a mieinknek és egy gólpasszt is adott. A második helyen a Colorado Avalanche csatára, a kanadai Nathan MacKinnon végzett 13 ponttal, a szintén cseh Roman Cervenkával holtversenyben.

A legtöbb gólt lövő játékos: Sven Andrighetto (Svájc), Elias Lindholm (Svédország) és Nathan MacKinnon (Kanada)
A három klasszis egyaránt hét gólt ütött hét csoportmeccsen, Andrighetto ráadásul úgy, hogy a mieink elleni 10–0-s svájci siker alkalmával jégre sem lépett…

A legtöbb gólpasszt adó játékos: Denis Malgin (Svájc) és Travis Konecny (Kanada)
Mindkét támadó kilenc alkalommal segítette gólhoz társait.

A legjobb +/– mutató: Lukás Sedlák és Roman Cervenka (mindkettő Csehország)
A csehek első sorának két támadója is +13-mal zárta a csoportkört, ami rendkívüli teljesítmény, különösen úgy, hogy válogatottjuk „csak” harmadik lett a nyolcasában.

A legjobban bulizó játékos (a legalább hússzor bulizók közül): Bo Horvat (Kanada)
A New York Islanders klasszisa 43 bulijából 29-et megnyert, ami több mint 75 százalékos hatékonyság.

A legtöbbet büntetett játékos: Michael Brandsegg-Nygard (Norvégia) és Pavol Regenda (Szlovákia)
A norvégok mindössze 19 éves játékosát többször is magával ragadta az ifjonti hév. Két kisbüntetés mellett egyszer 5 perc + végleges fegyelmit is kapott, összesen 29 perccel büntették a bírók. Pontosan ugyanennyi és azonos eloszlású büntetést kapott a szlovák Pavol Regenda is.

Május 9., péntek
Finnország–Ausztria 2–1 (2–1, 0–0, 0–0)
Svédország–Szlovákia 5–0 (3–0, 1–0, 1–0)

Május 10., szombat
Szlovénia–Kanada 0–4 (0–1, 0–3, 0–0)
Svédország–Ausztria 4–2 (0–0, 1–1, 3–1)
Franciaország–Lettország  1–4 (1–0, 0–1, 0–3)

Május 11., vasárnap
Szlovákia–Szlovénia 3–1 (2–0, 1–0, 0–1)
Kanada–Lettország 7–1 (2–1, 3–0, 2–0)
Finnország–Franciaország 4–3 (0–0, 1–1, 2–2, 1–0) – h. u.

Május 12., hétfő
Szlovákia–Ausztria 2–3 (0–2, 1–0, 1–0, 0–0, 0–1) – szétlövéssel
Finnország–Svédország 1–2 (0–1, 0–1, 1–0)

Május 13., kedd
Lettország–Szlovénia 5–2 (0–0, 4–2, 1–0)
Kanada–Franciaország 5–0 (2–0, 1–0, 2–0)

Május 14., szerda
Szlovákia–Franciaország 2–1 (0–0, 1–1, 1–0)
Svédország–Lettország 6–0 (0–0, 2–0, 4–0)

Május 15., csütörtök
Finnország–Szlovénia 9–1 (3–0, 4–1, 2–0)
Kanada–Ausztria 5–1 (0–1, 2–0, 3–0)

Május 16., péntek
Ausztria–Franciaország 5–2 (3–0, 0–0, 2–2)
Svédország–Szlovénia 4–0 (0–0, 2–0, 2–0)

Május 17., szombat
Finnország–Lettország 2–1 (0–0, 1–0, 1–1)
Svédország–Franciaország 4–0 (2–0, 1–0, 1–0)
Kanada–Szlovákia 7–0 (2–0, 3–0, 2–0)

Május 18., vasárnap
Szlovénia–Ausztria 2–3 (1–1, 0–0, 1–1, 0–0) – szétlövéssel: 0–3
Szlovákia–Lettország 1–5 (1–1, 0–3, 0–1)

Május 19., hétfő
Franciaország–Szlovénia 1–3 (0–2, 0–0, 1–1)
Kanada–Finnország 1–2 (0–0, 1–0, 0–1, 0–0) – Szétlövésben: 1–2

Május 20., kedd
Finnország–Szlovákia 2–1 (1–0, 1–0, 0–1)
Lettország–Ausztria 1–6 (0–1, 1–2, 0–3)
Kanada–Svédország 5–3 (3–1, 1–1, 1–1)

Május 9., péntek
Svájc–Csehország 4–5 (2–1, 0–2, 2–1, 0–1) – h. u.
Dánia–Egyesült Államok 0–5 (0–1, 0–2, 0–2)

Május 10., szombat
Norvégia–Kazahsztán 1–2 (1–0, 0–1, 0–1)
Németország–Magyarország 6–1 (2–0, 2–0, 2–1)
Dánia–Svájc 2–5 (0–1, 2–2, 0–2)

Május 11., vasárnap
Egyesült Államok–Magyarország 6–0 (2–0, 1–0, 3–0)
Németország–Kazahsztán 4–1 (1–1, 1–0, 2–0)
Csehország–Norvégia 2–1 (0–0, 2–1, 0–0)

Május 12., hétfő
Egyesült Államok–Svájc 0–3 (0–2, 0–0, 0–1)
Csehország–Dánia 7–2 (0–0, 4–1, 3–1)

Május 13., kedd
Németország–Norvégia 5–2 (2–1, 2–0, 1–1)
Magyarország–Kazahsztán 4–2 (2–0, 0–1, 2–1)

Május 14., szerda
Egyesült Államok–Norvégia 6–5 (4–1, 1–2, 0–2, 1–0) – h. u.
Dánia–Kazahsztán 5–1 (0–0, 2–0, 3–1)

Május 15., csütörtök
Svájc–Németország 5–1 (0–0, 4–0, 1–1)
Csehország–Magyarország 6–1 (2–0, 1–1, 3–0)

Május 16., péntek
Dánia–Magyarország 8–2 (1–2, 3–0, 4–0)
Svájc–Norvégia 3–0 (2–0, 1–0, 0–0)

Május 17., szombat
Egyesült Államok–Németország 6–3 (3–0, 0–3, 3–0)
Csehország–Kazahsztán 8–1 (1–0, 3–0, 4–1)
Dánia–Norvégia 6–3 (2–1, 3–1, 1–1)

Május 18., vasárnap
Kazahsztán–Egyesült Államok 1–6 (0–0, 0–5, 1–1)
Magyarország–Svájc 0–10 (0–2, 0–3, 0–5)

Május 19., hétfő
Németország–Csehország 0–5 (0–1, 0–2, 0–2)
Magyarország–Norvégia 0–1 (0–1, 0–0, 0–0)

Május 20., kedd
Svájc–Kazahsztán 4–1 (0–1, 1–0, 3–0)
Csehország–Egyesült Államok 2–5 (0–1, 2–0, 0–4)
Németország–Dánia 1–2 (0–0, 1–0, 0–1, 0–0, 0–1) – szétlövéssel

JÉGKORONG
FÉRFI ELIT-VILÁGBAJNOKSÁG, STOCKHOLM, HERNING
NEGYEDDÖNTŐ
16.20: Svájc–Ausztria (Herning) (Tv: Sport1)
16.20: Egyesült Államok–Finnország (Stockholm) (Tv: Sport2)
20.20: Kanada–Dánia (Herning) (Tv: Sport2, péntek, 4.00, felv.)
20.20: Svédország–Csehország (Stockholm) (Tv: Sport2)