Galló Vilmos: Profibbak a körülmények, mint egy éve

– A nyolcaddöntőben ért véget a bajnoki idénye a KooKoóval a finn első osztályban. Hogyan ítéli meg az évadot saját maga és a csapat szempontjából?
– Szerintem nagyon jó idényen vagyunk túl. Noha az ősszel gyengén kezdtünk, az idény második felében a miénk volt az egyik legerősebb alakulat, ráadásul a tizenhat csapatos bajnokság alapszakaszában a legtöbb gólt lőttük – mondta Galló Vilmos, a magyar férfi jégkorong-válogatott csatára a Nemzeti Sportnak. – Ez többek között annak köszönhető, hogy mind a négy sorunk egyformán eredményesnek bizonyult, nem volt kimagasló vagy kilógó egyik sem. Éppen ezért önbizalommal telve kezdtük a rájátszást, de rögtön az első körben kikaptunk a 11. Vaasan Sporttól, hiába lettünk mi a hatodikok – ez mindenkinek csalódás volt.

– Mivel lepte meg önöket az ellenfél?
– Négy meccsen, három egyes összesítéssel kaptunk ki, és az első hármon valamiért épp az addigi erősségünk, a góllövés nem ment. Minden fontos statisztikában, a várható gólokban, az emberelőnyös, emberhátrányos játékokban is jobbak voltunk, de egy-két lerohanás a vesztünket okozta. Mégis, ez az idény előrelépés az előzőhöz képest, amikor még a rájátszás közelében sem volt a csapat. Az évad végére összeállt a játékunk, a következő kiírásban néhány új emberrel kiegészülve ezt szeretnénk folytatni.

– Három évig játszott Svédországban, mielőtt visszatért Finnországba. Milyen különbségeket fedezett fel a két ország ligája és életmódja között?
– Hát, a finnek a világ legboldogabb emberei…

– Ezt érzi is a saját bőrén?
– Nem elsősorban vidámság, sokkal inkább nyugodtság, kiegyensúlyozottság jellemző az ottani emberekre. Miután hazaértem, rögtön belekeveredtem egy forgalmi dugóba Budapesten, és akkor rájöttem, ilyesmi nem történt velem az elmúlt egy évben. Kevesebb eset miatt lehet idegeskedni, illetve a fürdés- és szaunakultúra is segít nyugodtnak maradni. Sportszakmai különbségek is vannak, a svéd ligában nehezebb korongot tartani, nagyobb a verseny csapaton belül a pozíciókért, hiszen sok az olyan rivális játékos, aki az NHL-ben töltött tíz év után tért vissza, a finn ligában több a fiatal, nagyobb a hangsúly az utánpótlásképzésen.

– Ha már említette a fiatalokat, milyen volt visszatérni a tavalyihoz képest jelentősen megfiatalított felnőttválogatotthoz, amelynek szakmai vezetősége is megváltozott?
– Ezúttal is nagyon jó volt hazatérni a csapathoz, tényleg rengeteg, jó irányba mutató változás történt, a szakmai stáb sokkal magasabbra teszi a mércét, mint korábban. Jégen és azon kívül is profibbak a körülményeink. Csapaton belül a hangulat még sosem volt rossz, s noha sok az új arc, mindenki lelkiismeretesen teszi a dolgát, jó tempóban kezdtük a felkészülést.

– Megvan a csapatban az a minőség és összhang, ami, mondjuk, az előző évben Bolzanóban a feljutáshoz kellett?
– Szerintem igen, de nyilván még sok gyakorlásra van szükségünk. Hosszú az út a világbajnokságig. Kemény volt a felkészülés első hete. Igaz, én csak két edzésnapra értem haza, de az is rendesen megdolgoztatott. Néhányan már három-négy hete pihentek, így a berozsdásodott tagjaikat újra felélesztették, nekem nem volt sok időm a bajnokság vége és a felkészülés eleje között regenerálódni. Az volt az edzők célja, hogy jól megkoriztassák a csapatot, hétről hétre növeljük az intenzitást és fejlesztjük az állóképességünket is.

– Nagyjából egy hónap van hátra az elit-világbajnokság kezdetéig. Mit vár a felkészülési időszaktól, amelyben kizárólag – a magyar válogatotthoz hasonlóan – A-csoportos ellenfelekkel gyakorolhatnak?
– Nagyon örülök neki, hogy az összes edzőmeccsünk Magyarországon van, külön jó, hogy vidékre is eljutunk, jó lesz az országot bejárni és népszerűsíteni a hokit. Kemény ellenfelek várnak ránk, de ez kell ahhoz, hogy tudjuk, mi vár ránk az elitben. Persze amikor az Egyesült Államokkal vagy Csehországgal játszunk, még egy fokkal nehezebb lesz, de erre igyekszünk felkészülni, és úgy gondolom, Majoross Gergely kapitány taktikájával képesek lehetünk nagyon jó eredményeket elérni a felkészülés alatt és a vébén is.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bálizs Bence (Sparta Sarpsborg, norvég), Halász Béni (UMass Lowell, amerikai), Horváth Dominik (Hydro Fehérvár AV19), Vay Ádám (HK Poprad, szlovák)

Hátvédek: Csollák Márkó (Fehérvár), Farkas Olivér (SaiPa, finn), Horváth Alex (Trinec, cseh), Horváth Donát (FEHA19), Horváth Milán (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Kiss Roland (Fehérvár), Nilsson Henrik (Kalmar HC, svéd), Ortenszky Tamás (EHC Winterthur, svájci), Szabó Bence (BJAHC), Szathmáry Simon (DVTK Jegesmedvék), Szongoth Döme (ERC Ingolstadt, német), Tornyai Gábor (Újpest)

Csatárok: Ambrus Gergő (Fehérvár), Dobos Mihály Bendegúz (FEHA19), Erdély Csanád (Fehérvár), Galló Vilmos (KooKoo, finn), Hári János (Fehérvár), Horváth Bence (Jukurit, finn), Laskawy Ferenc (Újpest), Mattyasovszky Gergely (Ferencváros), Mihalik András (Debrecen), Mihály Ákos (Fehérvár), Nagy Krisztián (BJAHC), Németh Kristóf (Fehérvár), Papp Kristóf (Iowa Heartlanders, amerikai), Schlekmann Márk (BJAHC), Sofron István (BJAHC), Szongoth Domán (KooKoo, finn), Terbócs István (Fehérvár), Varga Balázs (Fehérvár)