NHL-es csapatnál gyakorolhatott Papp Kristóf

– Nem akármilyen lehetőséget kapott a közelmúltban, hiszen a St. Louis Blues nyári táborában készülhetett több első körben draftolt játékossal egyetemben. Hogyan jutott ehhez a lehetőséghez?
– Több faktor is közrejátszhatott abban, hogy ott lehettem a táborban – mondta a Nemzeti Sportnak Papp Kristóf, a magyar jégkorong-válogatott támadója. – Nyilván a jól sikerült világbajnokság segített, csapatszinten is kiváló eredményt értünk el a feljutással. Az ügynökömmel sokat dolgoztunk azon, hogy bekerülhessek egy hasonló táborba, a leendő edzőm, Bill Muckalt is segített. Gondolom, néztek rólam felvételeket, a világbajnoki mérkőzéseinket, és ezek alapján választhattak ki.

– Nyári, amerikai fejlesztőtábor NHL-es csapatnál, nagyon jól hangzik magyar füllel. Melyik aspektusból volt hasznosabb az ott eltöltött idő? Profi körülmények között tudott készülni jégen, illetve meg is mutathatta magát az edzőknek, menedzsereknek.
– Mindkettő szempont fontos volt, a felkészülésembe nagyon jól illett a tábor, extra jégidőnk volt, napi kétszer is jégre mentünk. Száraz edzéseken és teszteken is részt vettünk, nagyon jó hatással volt ez a pár nap a felkészülésemre. Megismerhettem magát az egyesületet is, ahol játszom majd, a stábot, a menedzsereket, ez nagy előny a jövőre nézve, ők is megismerhettek engem éles körülmények között. Szerencsére még egy kicsit előbb is ki tudtam utazni, így jégre tudtam menni már a tábor előtt is. Profikkal és egyetemistákkal, valamint a St. Louis Alumnival is gyakorolhattam, régi legendákkal játszhattam együtt, megtisztelő volt.

– Milyen volt a tábor hangulata, mennyire volt nagy a verseny? Hiszen egymás ellen versenyeztek.
– A hangulat nagyon jó volt, hiszen a legtöbbeket ugyanabba a szervezetbe draftolták, mi pedig, akik kívülről érkeztünk, örültünk, hogy ott lehettünk. Nyilván ez egyfajta verseny is volt közöttünk, mindenki a legjobb formáját akarta mutatni. Viszont ez a versenyhelyzet csak a jégen és a feladatok között jött elő, profin kezelte mindenki a szituációt. Sokan ismerték már egymást korábbról, az előző táborokból, az edzők jó csapatépítő programokat találtak ki, így remek volt a hangulat a jégen kívül.

– Hogyan kell elképzelni a tábor felépítését? Rengeteg edzésen és teszten vettek részt?
– Három napon keresztül tartottak nekünk edzéseket és különböző foglalkozásokat. A legsűrűbb napunk talán az első volt, korai kelés után még éhgyomorra végeztek el különböző méréseket rajtunk, például EKG-t is ránk kötöttek. Ezt követően reggeliztünk, aztán száraz gyakorlatokat mutattak, de specifikusan, meccsnapi, pihenőnapi vagy bemelegítő mozdulatokkal. Különböző megbeszéléseink is voltak, táplálkozási tanácsokat kaptunk, de médiatréninget is tartottak nekünk. Utóbbinál elmondták az alapelveket. Az egyik az volt, hogy próbáljunk ne úgy beszélni az újságírókkal, mintha egy baráttal beszélgetnénk, valamint kiemelték, hogy alkossunk magunkról egy képet, a mi üzenetünket a világ felé, és ebben a szellemben nyilatkozzunk minden egyes alkalommal. A testünket 3D-szkennerrel olvasták be, ez alapján megmondták, hol fejleszthetünk még az izomzaton, valamint a testzsírszázalékon hogyan lehet javítani.

– Egy ilyen táborban óhatatlanul másokhoz is méri magát az ember. Ebből a szempontból milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb, a többiekhez képest milyen teljesítményt nyújtott?
– Egy picit éreztem azt, hogy a nyár közepén járunk, a fáradtság kicsit előbb jött, mintha szezon közben lettünk volna. Összességében elégedett voltam magammal, jól felkészültem a táborra. Erőben felvettem a versenyt a többiekkel, a robbanékonysági teszten az egész St. Louis-i adatbázisban a legjobb négy százalékba kerültem. Jégen is hoztam a játék sebességét, lekövettem fejben az eseményeket. Az egyedüli pont, ahol még jobb lehettem volna, ha végig bírtam volna teljes lendülettel, erre még a nyáron koncentrálnom kell.

– Ahogy említette, míg Amerikában tartózkodott, megismerkedett leendő edzőjével is. Milyen benyomásokat szerzett róla?
– Bill Muckalt közvetlen, jó fej volt, ő is nagyon várja már az új idényt, nagy dolgokra készül a csapattal. Csak pozitívumokat hallottam róla a táborban is, várom már a közös munkát vele. A Lindenwoodi Egyetemnél játszom majd a következő szezonban az ő kezei alatt, ugyanabban a csarnokban tartották a tábort, mint ahol játszunk majd, így a közvetlen környezetet is megismerhettem.

– Hogyan néz ki a nyár további része? Mit vár a nyár végi olimpiai selejtezőktől?
– Augusztus tizedike körül két hétre visszamegyek a tengerentúlra, az egyetemre, mindenkit megismerek, berendezkedem, aztán jövök az olimpiai selejtezőkre és felkészülésre. Nyár elején az új szövetségi kapitány tartott egy U25-ös fejlesztőtábort, azon én is részt vettem, így dolgoztunk már együtt, nagyon pozitívak az első benyomásaim. Az olimpiai selejtező kemény lesz, de úgy akarunk odamenni, hogy nyerjünk. Rólam azt mondják, reálisan gondolkodom, ám néha beleférhet egy kis irrealitás is.