– Hosszú idő után ön irányíthatja először magyar edzőként a felnőttválogatottat. 2013-tól 2020-ig stábtagként segítette a szövetségi kapitányok dolgát, sőt, 2019-ben a finn Jarmo Tolvanen betegsége miatt ön dirigált Kazahsztánban a világbajnokságon. Az azóta eltelt időben miben változott
– A 2019-es vb a legkevésbé sem volt olyan, mint ahogyan én csináltam volna, tüzet oltottam, a szövetségi kapitányt nem Majoross Gergelynek hívták. Jarmo Tolvanen egy sajnálatos egészségügyi probléma miatt nem utazhatott el velünk – mondta lapunknak Majoross Gergely, a magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya. – Azóta sok időt töltöttem külföldön két, jónak mondható bajnokságban, tapasztalatokat gyűjtöttem. Egy külföldi lehetőség más kihívásokat tartogat az embernek, fontos képességek fejlesztésére sarkalják. Mindegyik bajnokság és klub más-más tapasztalattal gazdagított. Szlovákiában szembesültem először azzal, hogy nem ismerem a „piac” résztvevőit, a játékosaimat, nem tudok sokat róluk, információkat kellett szereznem róluk. Teljesen más helyzetbe csöppentem, hiszen itthon még az utánpótlást is jól ismertem, tudtam azt is, hogy kik lehetnek azok, akik három-négy év múlva odaérhetnek a felnőtt csapatokhoz, ez biztonságos zóna volt. Külföldön dolgozni ilyen szempontból abszolút más, éppen ezért érdekes. Az emberi kapcsolatok kialakításában sokat kellett fejlődnöm.
– Miben más még a magyarnál magasabban rangsorolt bajnokságban dolgozni?
– Szakmailag három részre bontható egy ilyen munka. Egyrészt a játékosállomány más, alapvetően jobb, mint a magyar, de ettől függetlenül is más erősségek és gyengeségek vetődhetnek fel. Ez elmondható Szlovákiához képest Németországról is, az ellenfeleknél is megfigyelhető ugyanez. Mindegyik ligában más polcról válogathatnak légiósokat, ez taktikailag sokszor más döntéseket kíván meg. Az edzői merítés is más. Szlovákiában vannak kelet-európai, finn, kanadai szakemberek, mindenki kicsit a saját stílusa szerint játszik. A szlovák ligára nem lehet egyetlen stílust ráfogni, nagyon színes az edzői gárda. Németországban megint kicsit más minden, sok finn edző dolgozott ott, így a csapatok többsége a finn stílust képviseli, de mégsem úgy játszanak teljesen, hiszen a játékosállomány más, mint Finnországban. Ez nagyon jó szakmai kihívásokat generál. Szerencsés helyzetben voltam, hiszen mindegyik évben remek stáb segítette a munkámat, minden sokkal gördülékenyebben ment a segítségükkel.
– Májusban kinevezték a magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitányának. Nagy álma valósult meg ezzel?
– Mindenképpen egy álom valósult meg, legalábbis régen kitűzött nagy cél volt, amelyet szerettem volna elérni. Jó érzés volt a teljes folyamaton végigmenni, nagyon hálás vagyok a szövetségtől kapott bizalomért. Nagyon örülök, hogy a megtisztelő feladatot megkaptam és fontos szakmai szempont az is, hogy hároméves a megbízás.
– Van kitűzött cél a hároméves periódus végére?
– Konkrét eredményeket nem, köztes célokat tűztem ki elsősorban magam elé. Az látszik, hogy generációváltáson esik át a válogatott, ezt az utat kell folytatnunk. A vezető szerepeket betöltő srácok is változnak, akadnak olyanok, akik már régóta a csapat környékén vannak, de most más szerepet kell betölteniük, akár vezérként is előre kell lépniük. A magyar jégkorongban töltöttem eddig az életem nagy részét, bízom benne, hogy a komplett hazai jégkorongban elérhetünk pozitív változásokat, reméljük, jobb lesz a fiatalok helyzete, ami miatt több játékosunk juthat el külföldre is. A liga is fejlődhet ezáltal, így pedig a válogatott is hosszú távon. Nyilván szuper lenne bennmaradni az A-csoportban, vagy ha nem is sikerül, mekkora dolog lenne ismét egyből visszajutni. Közben nem tudjuk, mikor jöhet vissza Oroszország és Fehéroroszország a nemzetközi mezőnybe. Ha őszinték vagyunk, legutóbb a vébén Bolzanóban a teljesítmény alapján két csapat is jobb volt nálunk az adott mérkőzés alatt, mégis nyerni tudtunk, de ha ebbe a rendszerbe bejön még két együttes, akkor a divízió I/A-ban maradás sem lesz könnyű feladat. Számokban nehéz meghatározni, lesznek álmaink, amelyeket mindig szem előtt kell tartanunk, de például az új idényt tekintve óriási lehetőségnek tartom, hogy a topjátékosaink hét A-csoportos világbajnoki találkozó mellett három olimpiai selejtezőt is játszanak majd. Ehhez jönnek a lekötött felkészülési mérkőzések, a srácok így több mint tízszer játszhatnak A-csoportos ellenfél ellen. Ilyen talán még soha sem volt, ez nagy lehetőség a fejlődésre, a felzárkózásra.
– Említette, hogy a magyar jégkorongban is szeretne pozitív változásokat elérni. Az elmúlt időszakban az Erste Liga pontrendszere sok kritikát kapott, hiszen nőtt a légiósok száma, a magyar játékosok, azon belül is a fiatalok helyzete pedig romlott. Ebben is lehet számítani változásokra?
– Annyit elárulhatok, hogy a szövetség felől kaptunk felkérést a pontrendszer átdolgozására, ami egyelőre az előkészítés szintjén van. Nyilván az idő rövidsége miatt radikális változásokat a következő idénytől nem lehet bevezetni, a csapatok nem így készültek, nem így kötötték a szerződéseket. Azt viszont kijelenthetjük, a szándék egyértelmű arra, hogy a légiósok számát drasztikusan csökkentsük a közeljövőben.
– A napokban hivatalos lett a nyár végi olimpiai selejtező programja. Kazahsztán ellen kezdünk, azt követően Szlovákia, zárásként Ausztria lesz az ellenfél. Milyen célt tűztek ki a tornára? Lehet már tudni, kik segíthetik a munkáját a válogatott élén?
– A stáb kiválasztásában szabad kezet kaptam a szövetségtől, nem sok idő kell már a véglegesítésére. Ami az olimpiai selejtezőt illeti, nagyon jó, hogy ilyen szintű csapatokkal találkozhatunk. Fontos, hogy már augusztusban összejön a keret, elindulhatunk az általam kijelölt úton, a játékunkat élesíthetjük, és dolgozhatunk az értékeink mentén. Eredményességben nehéz célokat kitűzni, előfordulhat, hogy három vereség után elégedettek lehetünk azzal, amit láttunk, de természetesen benne van, hogy meccseket nyerjünk ezen a szinten is. Elvárhatónak nem mondanám, de a magyar jégkorong-válogatott arról híres, hogy tud pozitív meglepetéseket okozni. Reméljük, most is így történik.
Nem tétlenkedett a szövetségi kapitány, már júniusban összehívta a válogatottnál szóba jöhető játékosokat, hogy felmérje, kire számíthat a jövőben, és elkezdje pótolni a meglévő hiányosságokat. „Először megkérdeztük a szűkebb felnőtt keretet, hogy van-e olyan, aki szeretne csatlakozni az edzőtáborhoz, és néhányan jelezték, hogy jönnének. Ez fontos volt, hiszen ők határozzák meg a színvonalat, ők hozzák az értékeket az öltözőbe. A jégen az volt a megközelítésünk ezekre a napokra, hogy a nemzetközi színtéren eddig látott gyengeségek közül választunk kettőt-hármat, egyéni taktikai elemeket, ezekkel foglalkoztunk. Bartalis Balázs is velünk volt, ő a lövésekre helyezte a hangsúlyt a foglalkozások során, az egyéni képességek fejlesztésében az ő tudása nem összehasonlítható Magyarországon senkijével sem” – mondta Majoross Gergely, aki kollégáival felmérte, ki, hol tart: „Megnéztük, kik lehetnek esélyesek a közvetlen felnőtt kerettagságra a következő hároméves periódusban. Az ő esetükben a klubedzőkkel egyeztetve próbáljuk majd a gyengeségeket javítani, erősségeiket tovább élesíteni. Ebben a táborban a jeges és száraz feladatokat megspékeltük pszichológiával is, a keretnek sportpszichológus tartott foglalkozásokat. A tábornak két fő célja volt, az egyik, hogy lássuk, hol tartunk, mit kell fejleszteni. Illetve volt néhány gondolat, amiben megegyeztünk, amelyek fontosak lesznek a válogatott szempontjából a következő években. Július utolsó napjaiban tartunk még egy tábort, utána pedig ezt az U25-ös programot próbáljuk valamilyen szinten egész évben üzemeltetni. Lesz közös pontja is majd a felnőttválogatottal, akár személyesen, akár online formában. Akad majd olyan nemzetközi torna is, ahol a fiatalabbak szerepelnek a válogatottban, a tavaszi világbajnoki felkészülés elejére a terv az, hogy U25-ösökkel indul az egész, majd hozzájuk csatlakoznak folyamatosan a felnőttek, ahogy a klubidényüknek vége lesz.” |