Galló Vilmos: Arra számítottam, hogy hazaküldenek a világbajnokságról

– Eltelt már kis idő a világbajnokság óta, a jó és rossz élmények egyaránt ülepedhettek, tisztább fejjel lehet visszatekinteni a történtekre. Az ominózus „bohócozós” interjúban többes számban beszélt azokról, akik el akarták nyomni. Kikre gondolt ekkor?
– Nem volt mással konfliktusom, csak a szövetségi kapitánnyal. Ha lett volna, akkor valószínűleg pakolhattam volna a cuccaimat, és hazaküldenek a vébéről. Azért fogalmazok azóta is többes számban, mert kapott már miattam elég kritikát az edző, és nem akarok olajat önteni a tűzre – mondta Galló Vilmos, a magyar férfi jégkorong-válogatott csatára a Nemzeti Sportnak.

– Kapott szakmai indoklást arra vonatkozóan, miért számítanak önre ott és ahol?
– Úgy éreztem a világbajnokság elejétől kezdve, hogy jól együttműködő sorokat sikerült alkotnia a szakmai stábnak. Kiegyensúlyozott egységek voltak, amelyekre lehetett számítani támadásban és védekezésben is. Ehhez minden bizonnyal az is kellett, hogy engem a harmadik-negyedik sorba rakjanak, ezáltal rám bízták az egység vezetését. Még ha nem is tetszett ez feltétlenül az elején, elfogadtam a szerepemet. Azt gondoltam, ha példát mutatok azzal, hogy a hosszú és tapasztalatokkal teli hokimúlttal így állok hozzá, akkor mindenki elfogadja a sajátját, és ez sikeresebbé teszi a csapatot. Amiben egyébként volt frusztráció bőven, ez a Románia elleni mérkőzés után érte el a csúcspontját. Több hete együtt voltunk akkor már, sok inger ért minket, és azért is tetőzött bennem ilyen intenzíven, mert nem értettem, hogy a jól működő rendszert, ami Japán és Dél-Korea ellen eredményt hozott, miért kellett megbontani. Ráadásul én lettem az egyik kárvallottja, azzal, hogy az emberelőnyös játékból kivett a szövetségi kapitány.

– Hogyan kommunikált Don MacAdammel, volt egyáltalán önök között személyes beszélgetés?
– Próbáltam vele beszélni, de nemigen éreztem tiszteletet a részéről. Nemcsak magam, a csapat felé sem. Nem magyarázta meg a döntéseit, ami persze nem feltétlenül kötelessége egy edzőnek, de a Románia elleni vereség után végképp érthetetlen volt, mi miért történt. Ekkor öntöttem szavakba a frusztrációmat, amiről már azt gondolom, talán máshogy kellett volna, de akkor az egy őszinte kifakadás volt.

– Meg lehetett volna előzni valahogy azt, hogy ilyen erőteljesen adjon hangot gondolatainak?
– Az az érdekes, hogy Hári János és Bálizs Bence is hasonlóról beszélt velem párhuzamosan, és nem tudtunk arról, mit mond a másik, csak ők finomabban fogalmaztak. Akkor nem gondoltam át, mekkora füstje lehet ennek az esetnek. Azért is kértem bocsánatot, mert lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, ahogy a szövetségi kapitányt személyében támadtam. Ugyanakkor nagyon jó érzés volt, hogy sokan mellém álltak. Rengeteget gondolkodtam azon, hogyan lehetett volna ezt az egészet megelőzni. A nyíltabb kommunikáció segíthetett volna, vagy ha partnernek tekinti a játékosokat abban a munkában, amit csinálunk. Beszéltünk egyébként személyesen az eset után, bocsánatot kértem tőle négyszemközt is.

– Pontosan mi okozta többek frusztrációját a csapaton belül? A válogatott játékosok közül sokan nívós külföldi ligákban játszanak. Óhatatlanul összehasonlítják az ottani szakmai munkát azzal, ami a válogatottban van?
– Inkább arról volt szó, hogy sok döntést nem értettünk. Például Nagy Krisztiánnak távoznia kellett a csapattól, vártuk, hogy megtudjuk, miért küldte haza a szövetségi kapitány, de erre csak az volt a válasz, hogy mi ezzel ne foglalkozzunk, itt nincs demokrácia, ő az edző, fogadjuk el a döntését. Olyan is előfordult, hogy csapatmegbeszélésen Don kérdezte a másodedzőket arról, hogyan is tervezünk játszani.

– A másodedző, Szilassy Zoltán a világbajnokság után a Nemzeti Sportnak azt mondta, Bolzanóban, távol Magyarországtól nem volt akkora súlya az interjújának, mint itthon a médiában. Akárhogy is kezelték, a végeredmény jó lett. Beavatna abba, mi történt a Románia elleni vereség és az olaszok elleni mérkőzés kezdő korongbedobása közötti másfél napban?
– Volt egy belső fegyelmi vizsgálat, amely eredményezett néhány változást. Én ekkor arra számítottam, hogy hazaküldenek, de szerencsére erre nem került sor. Nem alakult ki a csapaton belül viszály, nem húzott senki hozzám vagy a szövetségi kapitányhoz, összetartottunk. Az olaszok és a szlovénok elleni meccsek pedig magukért beszélnek. Válogatott pályafutásom során még nem játszottunk annyira jól, mint ezeken az összecsapásokon.

– Milyen szerepük volt a másodedzőknek, Kiss Dávidnak és Szilassy Zoltánnak a konfliktus kezelésében és a világbajnoki szereplésben?
– Elképesztő a munka, amit elvégeztek. Mindig ők feküdtek le utoljára, és elsőként voltak talpon. Minden ellenfelünkből maximálisan felkészültek, akármilyen taktikai elemet meg akartunk beszélni, segítettek. Óriási részük volt a csapat sikerében. Azt nem tudom, mennyire avatkoztak bele a konfliktus kezelésébe, mert én csak vártam a döntést.

– A vb-győzelem feledtette a nehézségeket, amelyeken keresztülmentek?
– Persze, azért arannyal a nyakunkban minden más volt, ráadásul a nézők is olyan csapatot láthattak, amely küzd a végsőkig és élvezettel játszik.

– A feljutást követően új szövetségi kapitány került a válogatott élére, Majoross Gergely. Megkezdték már vele bármilyen módon a közös munkát? Tud arról bármit, mire számíthatunk a csapattól a jövőben?
– Hosszú idő után magyar edző van a válogatott élén, ami nagyon jó hír, hiszen egy külföldi szakembernek borzasztó nehéz magyar fejjel gondolkodnia, magyar szívvel éreznie. Ha jól tudom, tervez egy összetartást júniusban, aztán nem sokkal később már elkezdünk készülni az olimpiai selejtezőtornára. Szerintem mindenki örül, hogy ő lett a válogatott első embere.

– Legutóbb a rosszul sikerült kazahsztáni divízió 1/A-vb-n dolgoztak együtt, ahol beugróként vette át a válogatott irányítását. Azóta követte a pályafutását?
– Igen, jó volt látni, hogy Szlovákiában egy kis csapatból mit épített fel és a DEL2-ben is nehéz feladatokat oldott meg. Utánpótláskoromban sokszor találkoztunk, dolgoztunk együtt, ismer engem és mindenkit a válogatott közelében, nagyon várom a közös munkát, remélem, hogy sikeresek is leszünk együtt.

– Szinte mindenki arról beszélt a világbajnokság után, milyen rendkívüli csapategység alakult ki a válogatottban. Hogyan tudják ezt fenntartani?
– A szurkolók is észrevették, hogy Szapporó óta talán most volt a legnagyobb szerepe a magyar szívnek abban, ahogy teljesítettünk. Ez a kohézió nagyon erős, hiszen a fiatalok is berobbantak a csapatba, Varga Balázs és Papp Kristóf is kiválóan játszott. Azt gondolom, hogy Majoross Gergely kezei alatt még inkább egységessé válhat a csapat. Vár ránk a könnyűnek korántsem nevezhető olimpiai selejtezőtorna, aztán egy még keményebb A-csoportos vébé, erre kell edzeni, és minél jobban erősíteni az összetartást.

– Az olimpiai selejtezőtornán nem önök az esélyesek, de profi sportolóként nem utazhatnak feltett kézzel Pozsonyba. Mit vár ettől a megméretéstől?
– Voltak azért már csodák a hokiban, ha összetartunk, akármi megtörténhet. A szlovákok elleni meccs hatalmas rangadó lesz, biztos, hogy kellően feltüzel minket. Úgy megyünk oda, hogy nincs vesztenivalónk, és hatalmas dolog lenne kijutni az olimpiára.

– Az előző idényben Svédországban játszott, a következőt viszont ismét Finnországban kezdi. Mi az oka a váltásnak?
– Korábban is játszottam már Finnországban, nagyon szeretem az ottani kultúrát, a mindennapokat és a hoki is jól ment ott. Ki akartam próbálni magam az SHL-ben, de mivel nem alakult a legjobban az előző idényem, jó érzés, hogy visszatérhetek korábbi csapatomhoz. Nem hezitáltam sokat, amikor megkerestek. Szeretnék sokat játszani, eredményes lenni.

– A nyáron két válogatott csapattársa, Erdély Csanád és Sebők Balázs is hazaigazolt, az ön esetében nincs terítéken a magyarországi szerződés?
– Egyelőre három évre írtam alá a KooKoohoz, annál tovább pedig még nem látok. Hogy utána mi lesz, azt egyelőre nem tudom.

Rendkívül feszített a jégkorongozók programja idény közben, lényegében május végén és június elején fújhatnak egy rövidet, így Galló Vilmos is, aki élvezi, hogy Magyarországon pihenhet, de már készül az előtte álló feladatokra is. „Tizenhárom éves koromban költöztem külföldre, azóta ez az első nyaram, hogy itthon lehetek – kezdte a támadó. – A vébét követő két hétben csak pihentem, de mostanra összeraktam magamnak egy egyéni felkészülési tervet az idénykezdetig, fejlődni akarok a nyáron is. Van mit csinálnom, az edzés mellett igyekszem minél több időt a családommal tölteni. Mivel külföldön élek, nem terveztem utazást a nyárra, de a Balatonhoz szívesen megyek, megennék egy jó lángost is.”