Strenk Hunor: Nem egy idény, hanem három év munkája van ebben a sikerben

Vágólapra másolva!

2024.04.12. 11:36

Címkék

Az ünneplésből néhány percre kiszakadva, örömittas tömeg és muzsika zajától kísérve adott interjút lapunknak Strenk Hunor, a története első Erste Liga-aranyérmét szerző Corona Brasov másodedzője.

– Fieszta van a városban? Hogyan teltek, telnek az órák a döntő óta?
– Igen, rengetegen ünnepelnek, Brassóban hokiláz volt az elmúlt néhány hétben a rájátszás alatt, főleg mióta bejutottunk a fináléba. Mindegyik meccsünkre megtelt a jégcsarnok lelátója, sőt, a pályán kívül kivetítőt is állíttattunk fel, ott is legalább ezres tömeg nézte a meccseinket. Már szerdán is szinte megállt az élet, a győzelemmel pedig mindenki szívéről nagy kő esett le, önfeledten élvezzük a siker pillanatait – mondta a Nemzeti Sportnak Strenk Hunor, a Corona Brasov másodedzője.

– Sokat biztosan nem aludtak az éjjel…
– Valóban, szerdán már elkezdődött az ünneplés, a srácok belevetették magukat az éjszakába, elfogyasztottak némi italt, de ez a néhány nap az övék, hiszen nyolc hónapnyi roppant kemény munka van a hátuk mögött.

– Az edzések és a befektetett munka mellett mi volt a siker kulcsa, minek köszönhető leginkább a Brassó történetének első Erste Liga-bajnoki címe?
– Hogy erre válaszoljak, vissza kell gondolnom három évvel ezelőttre. Ekkor új menedzsment jött a klubhoz, akkor kezdtünk szisztematikusan építkezni, aminek eredménye volt már az előző idény jó teljesítménye is; a későbbi győztes Gyergyó ellen emlékezetes, hétmeccses párharcban maradtunk alul az elődöntőben. Már akkor is közel voltunk a célunk eléréséhez, így a nyáron leültünk a vezetőséggel, megbeszéltük, mi az, amin változtatni kell, igyekeztünk olyan játékosokat szerződtetni, akik már bizonyítottak magasabb szinten, bajnokságokat nyertek. A hiányzó láncszemeket kerestük, ám nem egy idény, hanem három év munkája van ebben a sikerben, lépésről lépésre haladtunk a célig.

– A klubvezetőség készségesen rendelkezésükre bocsátotta a szükséges erőforrásokat a csapatépítéshez?
– Igen, és ezen a ponton szeretném megemlíteni Mihály Árpád általános igazgatót is, aki a játékosok igazolásáért felelős. Vele karöltve szabad kezet kaptunk a vezetőségtől, hogy olyan csapatot építsünk, amellyel sikeresek lehetünk. Nagyon fontos volt ez a szabadság, kitarthattunk az elképzeléseink mellett.

– Ugyanakkor a vezetőség nyilván elvárta, hogy ha megteremti a hátteret, a szakmai sikerek is jöjjenek inkább előbb, mint utóbb. Nem éreztek emiatt nagy nyomást?
– Természetesen, de az elvárások mindig magasak. Több fronton is versenyez a csapat, romániai együttes lévén a román bajnokságban is eredményesnek kell lennünk. Nyomás alatt dolgozunk, ám inkább tekintünk erre lehetőségként, mint teherként.

– A román bajnokságban a Csíkszeredával döntőznek, de hogyan oldják meg idény közben a kettős terhelést, főleg olyan évadban, mikor az Erste Liga alapszakasza negyvennégy meccses?
– Nem egyszerű, igyekeztünk a megszokottnál három-négy játékossal bővebb keretet kialakítani az idényre. Ráadásul a Kontinentális Kupában is érdekelve voltunk, sajnos ott nem sikerült a továbbjutás. Próbáltuk cserélgetni a srácokat, nem figyeltünk tudatosan arra, hogy valaki csak az egyik vagy csak a másik bajnokságban lépjen jégre. Az Erste Liga pontrendszere azért kissé megkötötte a kezünket, sokszor emiatt játszottunk három sorral négy helyett. Néhány játékosunknak a lelátón kellett ülnie, holott segíthetett volna a jégen is. Arra próbáltunk figyelni, hogy senkit se terheljünk túl, és a fontos meccsekre minél pihentebbek legyünk.

– A Brassó volt a három indulóból az utolsó erdélyi csapat, amely még nem nyert Erste Ligát. Sokat jelent a városnak, hogy már van bajnoki címe?
– Sváb város volt Brassó, ezért – ha akkora nem is, mint Csíkszeredában – itt is nagy hagyománya van a jégkorongnak. Az utóbbi tíz-tizenöt évben lett olyan felnőttcsapata a városnak, amely képes országos és nemzetközi mezőnyben is megállni a helyét. Az akkor induló folyamat csúcsosodott ki a mostani bajnoki címben.

– Talán még korai a jövőről kérdezni, de vannak terveik a következő idényre?
– Annyit tudok mondani, igyekszünk együtt tartani a csapatot, szerződést hosszabbítani a kulcsjátékosokkal, de a román bajnoki döntő után ülünk majd le a vezetőséggel hosszabban tervezni.

Az elmúlt három idényben az FTC-Telekom kivétel nélkül bejutott az Erste Liga döntőjébe, de az i-re a pontot feltenni, megnyerni a finálét egyszer sem sikerült neki. Mindhárom alkalommal határon túli, erdélyi csapat okozta a zöld-fehérek vesztét, a Gyergyó és a Brassó is története első bajnoki címét szerezte a Fradi elleni fináléban. A budapestiek vezetőedzője, Fodor Szabolcs így tekintett vissza döntőre: „A párharc első tíz perce nagyszerűen sikerült, ám a második harmadra valami elveszett. Kicsit összetörtünk attól, hogy a Brassó megfordította az első meccset. Ezután egyik mérkőzésen sem mi lőttük az első gólt, az önbizalmunkat is megtépázták a kudarcok. Kiváló játékosai vannak a Coronának, a kapusa nagyszerűen védett. Több meghatározó játékosunk sérülten vagy egyáltalán nem játszott, de nem fogom erre a vereséget. Az ellenfél helyzetkihasználása jobb volt, ám büszke vagyok a srácokra azért, hogy küzdöttek a legvégén is.”

Az erdélyi csapatok rendre borsot törnek a Fradi orra alá

JÉGKORONG
ERSTE LIGA
DÖNTŐ, 4. MÉRKŐZÉS
CORONA BRASOV (romániai)–FTC-TELEKOM 4–1 (1–0, 1–0, 2–1)
Brassó, 1450 néző. Vezette: Rencz, Korbuly, Kocsány, Szabó D.
BRASSÓ: DUBEAU – PICHÉ (1), O. Williams / Boriszenko, Lowney / Bors, Holwell – KÓGER D., Sills, BLACKWATER 1 (1) / Valchar, Cornet 1, Van Wormer / SZABÓ K. 1 (1), GLIGA (2), Zagidullin 1 / R. Vasile, Kovács E., Rokaly-Boldizsár. Edző: Dave MacQueen
FTC: Arany – Seregély Máté, Crespi / Marva, Roth / Borsos, Kärmeniemi / Banga, Haranghy – Nemec (1), Kestilä, LaPorte (1) / Turbucz, A. Brady, Németh A. / Turcotte, Nagy G. 1, Galajda / Tóth Gergő, Bán, Farkas S. Edző: Fodor Szabolcs
Kapura lövések: 41–35. Emberelőny-kihasználás: 6/1, ill. 4/1
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc végeredménye: 4–0 a Corona Brasov javára