Először fordul elő a 2013–2014-es évad óta , hogy az induló együttesek listáján nincs változás az előző kiíráshoz képest. Ehhez a legközelebb akkor jártunk az elmúlt tíz évben, amikor a 2020–2021-es idény előtt a MAC Budapest és a Hokiklub Budapest felnőttcsapata összeolvadt, és megalakult az azóta már Budapest Jégkorong Akadémia Hockey Club néven szereplő MAC HKB Újbuda. Mint ismert, utána a DVTK Jegesmedvék tért vissza a szlovák Extraligából, a rá következő esztendőben pedig a Győrbe költöző Vasas-projekt bukott meg csúfos körülmények közepette.
Szerencsére hasonló dráma elkerülte az Erste Liga háza táját a holt szezonban, így a következő együttesek indulnak: BJA HC, Corona Brasov, DEAC, Dunaújvárosi Acélbikák, DVTK, FEHA19, FTC-Telekom, Gyergyói HK, SC Csíkszereda, UTE.
Ez a stabilitás mindenképpen jó hír, főleg, hogy a tíz alakulat az előző évben minden korábbinál izgalmasabb bajnokságot varázsolt a sportág kedvelőinek. Ha a száraz adatokat vesszük figyelembe, a 2021–2022-es évadhoz viszonyítva 13 százalékkal kisebb volt az átlagos gólkülönbség, a meccsenkénti gólok száma ha minimálisan is, de 6.65-ről 6.72-re, míg a legfeljebb kétgólos differenciával véget érő találkozók százaléka 49-ről 56-ra nőtt. Ha pedig nem a statisztika nyelvén akarjuk kifejezni, mitől volt kiemelkedő az előző bajnokság, említhetjük a BJA váratlan, valószínűtlen és varázslatos menetelését az alapszakaszgyőzelemig, bizarr elődöntőjét a Fradi ellen, amelynek hét meccse nem hozott hazai sikert, vagy éppen a zöld-fehérek döntőjét a Gyergyó ellen – a magyar bázisú ligában addig példátlan módon szintén hét meccsen dőlt el a párharc.
A csapatok szakmai irányítását illetően már annál több a változás, négy kispadra is új edző ül le. Ez leginkább a DEAC és az UTE esetében érthető, hiszen egyik sem jutott a rájátszásba – ez főleg annak tekintetében hatott sokként, hogy az őket kiejtő FEHA19 és DAB az egész alapszakaszban együttvéve gyűjtött annyi győzelmet a 36-36 meccsén, mint az Újpest (9), a DEAC 16-jának pedig a közelébe sem értek... György Józsefnek és Virág Csabának így nem lehetett maradása a vezetőedzői poszton, a helyükre egy finn tréner, Markus Juurikkala (UTE) és egy ismerős arc, a szapporói hős Vaszjunyin Artyom (DEAC) érkezett. A Csíkszeredánál sajnos már-már rutinszerű az edzőváltás, Jason Morgan 2021-es távozása óta vezette már a székely csapatot Magnus Sundquist, Rico Rossi, Jeff Paul és Tom Coolen is, no meg persze a megbízható másodedző, Hozó Levente, aki az átmeneti időszakokban mindig beugrott hosszabb-rövidebb időre. Ezúttal Brad Grattonnak szavazott bizalmat a vezetőség.
Az már biztos, hogy szeptember 29-én rajtol az Erste Liga idénye, és nemrég az is eldőlt, a korábbiakhoz képest megváltozott lebonyolítással. Az alapszakasz hosszabb lesz, a 36. forduló után két csoportra oszlik a mezőny, az egyikben az 1., a 4., az 5., a 8., és a 9. helyen végző, a másikban pedig a többi együttes harcol, mindenki kétszer játszik mindenkivel otthon és idegenben, a mérkőzések eredményei beleszámítanak az alapszakaszba. A korábbi változtatások, például, hogy a szokásosnál később kezdődik a bajnokság, leginkább anyagi megfontolásból következtek be, de jelentősen az új lebonyolítási rend sem növeli a klubok költségeit. További változás, hogy megszűnik az alapszakaszt követő rájátszáskvalifikáció, és ezentúl a playoff párosítása sem választás, hanem az alapszakaszban elért helyezések alapján alakul ki. Az első a nyolcadikkal, a második a hetedikkel, a harmadik a hatodikkal a negyedik pedig az ötödikkel csap össze a negyeddöntőben, az utolsó két csapatnak nem lesz lehetősége rájátszásba jutni. A továbbjutók közül a legmagasabban rangsorolt játszik a legalacsonyabban jegyzettel. |
A legnagyobb meglepetést a DVTK Jegesmedvék bejelentése váltotta ki, hiszen Tokaji Viktor irányításával szemmel láthatóan felszálló ágban voltak a miskolci fiatalok, az elbukott negyeddöntő után viszont elváltak útjaik. A vezetőség lecsapott a két éve „munkanélküli” Steve Kasperre, akiről legyen elég egyelőre annyi, a hamarosan százéves NHL-klub, a Boston Bruins beválogatta a valaha volt száz legjobb játékosa közé – olyan klasszisok mellé, mint például minden idők egyik, ha nem a legkiválóbb védője, Bobby Orr, a magyar származású kiválóság, Bronco Horvath, a nemrég visszavonuló Zdeno Chára vagy éppen a még mindig aktív David Pastrnák. Nem lennénk meglepődve, ha a változtatás – bármennyire is váratlan és első hallásra megosztó is volt – újabb magasságokba röpítené a DVTK-t (erről keretes írásunkban olvashatnak bővebben).
Persze nemcsak a miskolciak, mind a tíz csapat szeretne felérni a csúcsra, némelyiknek több esélye mutatkozik rá, mint másoknak. Ilyen például a Gyergyói HK, amelyről címvédőként nehéz lenne egyebet állítani, főleg, hogy sikerült egyben tartania a győztes keret zömét, még a légiósokat is egy-két kivétellel. Az elmúlt öt év magyar bajnoka, az FTC is a favoritok között említhető, az előző kiírásban annak ellenére menetelt a fináléig, hogy borzalmasan kezdte az évadot, fél távnál hosszú írásban foglalkoztunk vele, mi csúszhatott félre a zöld-fehéreknél. Ezúttal viszont a Szuperkupát is meggyőző játékkal hódította el a BJA-val szemben (4–0), az új külföldi játékosai pedig több mint biztató játékkal rukkoltak ki, akik 2020 után újabb Erste Liga-aranyhoz segíthetik a rekordbajnokot. A harmadik, előzetesen kiemelkedőnek tűnő Brassó a Gyergyó mintájára egyben tartotta keretét, s a Fradihoz hasonlóan összesítésben csak 4–3-ra maradt alul szintén Szilassy Zoltán együttesével szemben az elődöntőben. Ezúttal viszont az eddig is félelmetes keretéhez csatlakozott az ECHL- és EBEL-aranyérmes Sébastien Piché, a korábban a csíkiakkal Erste-bajnok Judd Blackwater és az AHL-ben, az ECHL-ben és a DEL-ben is megforduló kapus, Alex Dubeau.