Jégkorong: Versenyképes volt a magyar csapat – Kevin Constantine

– Hogyan értékeli a világbajnokságon nyújtott teljesítményt? Lehetett volna többet tenni azért, hogy a magyar válogatott az elitben maradjon?
– Kiragadhatnék egy-egy pillanatot, például Sofron István lövését az osztrákok elleni meccsen, amikor kettő az egy ellen támadtunk, vagy említhetném a szétlövés sikertelenségét, de őszintén vallom, hogy nem tehettünk többet – mondta a Nemzeti Sportnak Kevin Constantine, a magyar válogatott amerikai szövetségi kapitánya. – Nagyon közel voltunk a bennmaradáshoz, és egyetlen szerencsés korongmegpattanás azt jelenthette volna, hogy elérjük a célunkat.

– A torna előtt beszéltünk arról, hogy különbözik egymástól a szurkolók elvárása és a realitás. A magyar csapat teljesítménye tükrözte a valós képességeit?
– A világbajnokság egészét nézve kiváló munkát végeztek a játékosok. Természetesen ki lehet választani egyes meccseket vagy harmadokat, amikor jobban vagy rosszabbul ment a játék, de ez mindig is így lesz a jégkorongsportban.

– A nagy hármas, vagyis az Egyesült Államok, Finnország és Svédország elleni mérkőzéstől eltekintve minden összecsapáson valós esélye volt a magyar válogatottnak a pontszerzésre…
– Annak ellenére, hogy a legtöbb játékosunk a magyar vagy az osztrák bázisú jégkorongligából került a válogatott keretébe, s mindkettő alacsonyabb színvonalú, mint amelyekben az ellenfeleink hokisai játszanak, nagyon is versenyképes volt a csapat, felnőttünk a feladathoz.

– A legszembetűnő különbség a magyar jégkorongozók és az elit legjobbjai között a fizikumban és a döntéshozatali gyorsaságban van. Hogyan lehet ezt fejleszteni?
– Folyamatosan fejlődtek a játékosok ezen a téren, a novemberi felkészülési mérkőzésektől kezdve a februári olaszországi összecsapásokon át egészen a Szlovénia és Kanada elleni felkészülési meccsekig. Ahogy elkezdődött a világbajnokság, a fejlődés nem állt meg, és mentálisan folyamatosan gyorsult a csapat az Ausztria elleni, sorsdöntő találkozóig, és fizikailag is csökkent a különbség a legjobbak és a magyar válogatott között. A kilenc hónapos felkészülési időszak alatt az együttes szép lassan elérte azt a sebességet, amelyet az elit-világbajnokság megkövetel.

– A játék melyik területén kell még fejlődnie a válogatottnak?
– A speciális egységeinket mindenképpen tovább kell javítanunk, mert nem voltak elég hatékonyak.

– Minek tulajdonítható, hogy válogatottunk második sorának teljesítménye kimagasló volt?
– Nemcsak a három támadó játszott jól, hanem az egész öttagú sor, a védőkkel együtt. Csapatként dolgozott, ezért lehetett annyira sikeres. Érdekes, hogy például a Kanada elleni felkészülési meccsen ez a sorunk volt a leggyengébb. De tagjai tanultak az akkor elkövetett hibáikból, alkalmazkodtak egymáshoz, és rengeteget fejlődtek a világbajnokságig. Mind az öt játékos hozzájárult a kimagasló teljesítményhez, Erdély Csanád munkamorálja, Bartalis István sebessége, Sofron István lövései, Szabó Bence korcsolyázótudása és letámadása, Hadobás Zétény játékának egésze mind-mind kellett.

– A sok negatív hatás ellenére hogyan tudták a játékosok magabiztosságát és morálját fenntartani a világbajnokság végéig?
– Az edzők és a játékosok is veszettül bent akartak maradni az elitben. Amíg erre megvolt a lehetőségünk, nem volt szükség további motivációra.

– A szétlövésben mégis kikapott a csapat. Hogyan választotta ki, melyik játékos vezetheti rá a korongot?
– Ezt a feladatot a másodedzőimre bíztam, hiszen ők jobban ismerik a játékosok szétlövéses statisztikáját, és mivel ilyen szituáció évente mindössze egy-két alkalommal fordul elő, muszáj a múlt eseményeire hagyatkozni ahhoz, hogy megfelelően döntsünk.

– Mi vár a válogatottra a jövőben?
– Két-három hétig pihenek, és igyekszem nem gondolni a jégkorongra, majd az elmúlt év folyamatainak végső elemzését végezzük el a stábbal, és meghatározzuk a céljainkat és a terveinket a következő idényre.

– Már hazautazott az Egyesült Államokba, mikor tér vissza Magyarországra?
– Csak a nyár végén, augusztusban.