Jégkorong: Már nincs bennem félelem – Stipsicz Bence

 

– A legutóbbi három mérkőzésükön már teljesen összeszokott csapat látszatát keltették. Kezd összeállni az együttes?
– Igen, kezd beérni minden. Nemigen változott a keretünk a legutóbbi idényhez képest, de az újaknak és nekem is kellett idő ahhoz, hogy megszokjuk a játékrendszert és egymást – mondta Stipsicz Bence, a fehérváriak hátvédje a Nemzeti Sportnak. – Sok sérültünk is volt, most ezzel sincs sok gondunk. A védekezésünk nagyon jól összeállt, de támadásban még látok hiányosságokat.

– Kevin Constantine mindig azt hangsúlyozza, hogy egy csapatnak először a védekezését kell kialakítania, azután lehet foglalkozni a támadásépítéssel. Akkor mostantól ez élvez előnyt?
– Az utóbbi mérkőzéseink eredményei alapján mondhatjuk, hogy jól védekezünk, összesen két gólt kaptunk az előző három meccsünkön. A kapusteljesítmény is stabil, és kevés minőségi helyzetet engedünk kialakítani az ellenfeleinknek. Elkezdhetünk a támadásépítésre ­összpontosítani, de figyelnünk kell rá, hogy ne essünk át a ló túloldalára, mert ha nagyon kinyílunk, az visszaüthet. Egyensúlyba kell hoznunk a két fázist.

– Önnek személy szerint mi a feladata a csapatvédekezésben? Vannak egyáltalán egyéni utasítások vagy inkább posztspecifikusak?
– Mindkettő van, de a védekezésben nekünk, hátvédeknek valamivel nagyobb a szerepünk, mint a támadóknak. Viszont a hokiban öt ember támad és öt ember is védekezik, szóval mindenkinek folyamatosan figyelnie kell. Tőlem azt kéri idén az edző, hogy kevésbé vegyek részt a támadásokban, és igyekezzek meggátolni, hogy az ellenfeleink be tudjanak minket szorítani a harmadunkba.

– Ön szerint mi az oka, hogy ezt kéri öntől Constantine? Vannak védekezőbb és támadóbb mentalitású sorok?
– Ugyanazt a taktikát játssza az egész csapat, de vannak olyan játékosok, akiktől több próbálkozást vár el támadásban az edző, vannak olyanok, akiktől meg inkább azt, hogy fárasszák az ellenfelet, és így előnyösen rájuk tudjunk cserélni.

– A vállsérülése miatt majdnem a teljes előző idényt kihagyta. Óvatosabb azóta a jégen?
– Szerencsére magam mögött hagytam azt a sérülést, nem érzek félelmet, nincs a fejemben, nem befolyásol a pályán. Már nem, hiszen az évad elején időre volt szükségem ahhoz, hogy visszanyerjem a korábbi fizikai állapotomat, és formába is tudjak lendülni. A Bajnokok Ligája-mérkőzéseim jól sikerültek, azután kissé visszaesett a teljesítményem, és rossz döntéseket hoztam a jégen. A válogatott szünet óta viszont újra a régi vagyok.

– A Klagenfurt ellen csapattársa, Hári János – többek által az idény találatának kikiáltott – fantasztikus gólt lőtt. Ön hogy látta ezt védőszemmel, mit tett volna, ha önnek kell megakadályoznia?
– Azért amikor Jancsi lendülettel jön, akkor nagyon oda kell figyelni, nagyon mozgékony és kiszámíthatatlan, de hozzá kell tennem, előtte nagyon beszorítottuk a Klagenfurtot, két sort is rá tudtunk cserélni, tehát hátul elég fáradt volt. Hári szépen megindult, de kellett Magosi Bálint elzárása is, hogy Janika ilyen sebességgel tudjon kapura törni, és ebben ő nagyon ügyes.

– Milyen céllal vettek részt kedden az U10-es csapat edzésén?
– Szeretnénk megmutatni, hogy van út az utánpótlásból a felnőttcsapatba. Kicsit megismerjük a gyerekeket, együtt játszunk velük, én is és a vezetőedzőnk is fontosnak tartjuk a fiatalok segítését, és hogy minél vonzóbbá tegyük nekik a sportágat.

– Pénteken újra tétmérkőzés – győzni mennek Villachba?
– Természetesen, különben nincs értelme profi sportolónak lenni. Idegenben mindig nehezebb a dolgunk, a korai rohamokat kell majd megállítanunk, és hamar túllendülnünk az utazás okozta esetleges enerváltságon.