Jégkorong: hosszabbításban nyert a magyar válogatott Dél-Korea ellen

Messze nem volt olyan izgalmas és főleg nem ijesztő a kedd este Káposztásmegyeren, mint amennyire egy gyerekcsapat sikolyaiból félni lehetett, de azért szolgált tanulságokkal az idény első hazai válogatott-mérkőzése.

Például a látókörünkön kívül esővel, merthogy a Távol-Keleten is változnak az idők. Miként a mi legjobb klubjaink az osztrák és szlovák élvonalban légióskodnak, úgy Dél-Korea elitalakulatai az Ázsia Liga tagjai, de az ottani mezőny is formálódik, idén nyáron is bedobta a törölközőt az egyik történelmi klub.

Eközben a válogatott is túl van a csúcsán, hiszen az egész jégkorong-program a 2018-as téli olimpiára volt kihegyezve, hogy hazai pályán, Pjongcsangban ne égjenek le. Persze a világranglista-helyezésük alapján semmi keresnivalójuk sem lett volna a 12-es mezőnyben, mert akkor még húszon is kívül voltak (ma is csak a 17.-ek), viszont az ötkarikás játékokra gondolva honosítottak féltucat észak-amerikait, plusz megtették szövetségi kapitánynak a játékosként kétszeres Stanley-kupa-győztes Jim Paeket, aki amerikai és kanadai állampolgársággal is rendelkezik, a hokivilágban ezért sem hívja senki Csi Szun Peknek. Na most ő ráncba szedte a társaságot, olyannyira, hogy tavalyelőtt feljutottak a divízió 1/A-ból, következésképp a tengerentúli importok végül nemcsak olimpikonná váltak, hanem elit-világbajnokságon is szerepelhettek, amire szülőhazájuk mezében aligha lett volna lehetőségük.

Viszont e nagy eseményeken túlestünk, úgyhogy mára kikoptak a keretből, Budapestre most egyikük sem jött el. Jött viszont a divízió 2/B-s, azaz ötödosztályú U20-as válogatottjuk, hogy nálunk edzőtáborozzon, és néhány junior hirtelen a felnőttben találta magát kedden, máskülönben nem lett volna ki a négy soruk…

Mindezen elmélkedni bőségesen jutott idő, mert nem rágtuk tövig a körmünket – hacsak nem leste valaki a telefonján, mondjuk, a labdarúgó Bajnokok Ligája utolsó csoportfordulóját Tippmix-szelvénnyel a zsebében… A jégen békésen csordogált a meccs, nem túl nagy irammal és nem túl magas színvonalon, de azért jutottak érdekes pillanatok, hiszen például az első és második harmadban is kétszer játszhattunk emberelőnyben, a másodikban egy félszóló végén Adorján Attila védett egy hatalmasat, ráadásul már annak is örülhettünk, hogy volt meccs egyáltalán…

Tizenhárom hónappal ezelőtt a város másik végében, a Tüskecsarnokban ugyanis a sosem használt röplabdaháló-tartó vas talapzata körül nem tudott megfagyni a jég, és miként az emlékezetünkbe égett, a sporik, a játékosok, a stábtagok, a csarnok személyzete jött-ment vizes palackkal, száraz jéggel és varázspálcával, hátha lesz elegendő, szép és sima jég ott is – aztán nem lett, úgyhogy szomorúan elkönyvelhettük, hogy 2018-ban nem tudunk megrendezni egy válogatott hokimeccset.

Szóval, az, hogy most unalmasan kocogott a meccs félidőig, semmiség, főleg, hogy aztán a mieink szerezték meg a vezetést, és ott is maradtak a vendégkapu előtt újabb és újabb sikolyokra ragadtatva a nézőtéri fiatalságot. Csak aztán a kék mezesek a semmiből egyenlítettek, úgyhogy visszatelepedett a (fél)házra a nyomott hangulat. Izgatottá csak akkor vált, amikor az utolsó percben bekapcsolták a villódzó gólfényeket, miközben korong és játékosok is a koreai kapuba kerültek, ám a közeli vezetőbíró azonnal jelezte, hogy nincs találat, úgyhogy a helyreállítási munkák után folytatódott a játék, amely hamarost átcsúszott a hosszabbításba.

Aki még ébren tudott maradni, láthatott egy kis amatőr hokit, legalábbis ez a három a három elleni játék inkább arra hasonlított, mintsem olyanra, amit érdemes volna betolni az olimpia programjába. Na de ettől még ez a meccs így dőlt el, amikor Nagy Gergő becselezte magát a kapu elé, és ha már odaengedték, akkor klasszisát aktivizálva kilőtte a bal sarkot.

Joggal ünnepelt ő is és a közönség is, hiszen véget ért a mérkőzés, mindenki elindulhatott haza.

Persze a hét fő műsorszáma, a Hat Nemzet Tornája nekünk csütörtökön kezdődik Japánnal, aztán játszunk az idényig elit-vb-szereplő, jövőre azonban velünk együtt a másodosztályban szereplő Franciaországgal is – azok a mérkőzések valamivel többet mondhatnak arról, hol is tartunk. Habár mivel az eheti keretünk 13.7százalékban azonos a tavaszi vb-csapattal, túl nagy következtetést ezekből se vonjon le senki…

TERBÓCS ISTVÁN ÉS NAGY GERGŐ NYILATKOZATAT AZ NSO TV-NEK

JÉGKORONG
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Magyarország–Dél-Korea 2–1 (0–0, 1–1, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után
Budapest, Vasas Jégcentrum, 919 néző. Vezette: Kincses, Ikegami (japán) Nagy A., Váczi
MAGYARORSZÁG: ADORJÁN A.
Garát, Vojtkó – Fejes (1), Szabó B. – Imre P., Kiss D. – Bukor, Madácsi
Miskolczi, Galanisz, Becze T. – Nagy K., Kiss P. (1), TERBÓCS 1 – Hári N. (1), NAGY G. 1,
Németh A. – Horváth B., Kreisz, Szigeti
Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen
DÉL-KOREA: HVANG HJUN HO (PAK JE HUN)
Li Tun Ku, Szong Hjong Csol – Csoj Dzsin Vu, Szo Jung Dzsun – Li Ho Szung, Nam Hi Du –
Kang Min Van, Li Min Dzse
An Dzsin Huj, Kim Ki Szung, Kim Szang Vuk – Cso Min Ho, Sin Szang Hun, Sin Szang Vu –
Dzson Dzsung Vu, Li Csong Hjun, PAK DZSIN KJU 1 – Kim Hjung Kjum, Li Dzsong Min,
Sin Hjung Jun
Szövetségi kapitány: Jim Paek
MESTERMÉRLEG
Jarmo Tolvanen: – Mi voltunk a jobb csapat mindhárom harmadban. Mondhatnánk, hogy nem támadtunk valami jól, hiszen csak két találatot szereztünk, viszont temérdek helyzetet alakítottunk ki, volt negyvenhárom lövésünk, csak az ellenfél kapusa remekelt. A befejezésen és a hatékonyságunkon javítanunk kell már a héten, a jövőben pedig főleg, de láttam jó dolgokat egyénileg és csapatszinten is, a győzelem pedig akkor is győzelem.
Jim Paek: – Elfáradtak a fiúk… Csak hétfő este érkeztünk meg, kedden már játszanunk is kellett, a magyar válogatott pedig jól hokizott, úgyhogy jó kis meccs lett. Igyekeztünk nem sok kipattanót engedni riválisunknak, amely viszont agresszívan játszott és így hibákra kényszerített bennünket.