„Ovecskin volt az egyik kedvenc játékosom” – sztáredző a DVTK-nál

– Talán mondhatom, soha nem dolgozott még ilyen kaliberű szakember a magyar jégkorongban. Ismerve a múltját, mi motiválta, amikor aláírt a Miskolchoz?
– Fiatalabb koromban csak és kizárólag a szakmai kihívások érdekeltek: hamar másodedző lettem az NHL-ben, vezetőedző az AHL-ben, majd edző az NHL-ben is, és így tovább... – válaszolta a DVTK-Jegesmesvék új vezetőedzője, a korábban az NHL-ben, a KHL-ben és a nemzetközi porondon is dolgozó kanadai nagyágyú, Glen Hanlon. – Aztán mikor elvállaltam a fehérorosz válogatott szövetségi kapitányi posztját, jött egy fordulópont: azt vettem észre, azt, hogy segíthetek a belarusz jégkorongnak, s hogy valami teljesen újat alkothatok, még annál is jobban élvezem, mint amikor mondjuk a Washington Capitalsnél voltam. Ekkor kezdtem el igazán élvezni az edzősködést! Már megjártam a legnagyobb magasságokat, dolgoztam a legjobb ligákban, most már az alkotás az elsődleges szempont. Magyarországra is ezért jöttem: még sosem jártam itt, de tudtam, hogy a Miskolc egy erősebb ligába készül, én pedig külföldi edzőként szeretnék nekik segíteni a tapasztalatommal. Ja, és még egy dolog: szenvedélyes ember vagyok, imádom a zajt, a jó hangulatot, és tapasztaltam, hogy a magyar szurkolók mire képesek. A világ más részein szinte egyáltalán nincs szurkolás, ami nem baj, ez a különböző kultúrák eredménye, de én nagyom élvezem az olyan atmoszférát, amilyet a magyarok is képesek teremteni.

– Ha már itt tartunk, tavaly ön volt az egyik jelölt a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztjára, abból miért nem lett semmi?
– A múlt az múlt, erről nem szeretnék sokat beszélni: tavaly élő szerződésem volt az egyik kanadai juniorcsapattal, emiatt nem nagyon nézelődhettem másfelé – a kontraktusom idén járt le, így ezután már léphettem

– Annyi helyen járt, annyi remek csapatnál dolgozott. Ki tudna emelni egyet, amelyik a kedvence?
– Lehet, hogy meglepő, de egész edzői karrierem legjobb évei a korai fehéroroszországi évek voltak, méghozzá azért, mert ott képes voltam megváltoztatni egy komplett kultúrát és gondolkodásmódot. A kétezres évek elején arrafelé még mindig nagyon éreztették a hatásukat a hosszú évek alatt berögződött, keményvonalas orosz módszerek: jeges edzés délelőtt és délután, a játékosok elvonultan éltek, mint egy kaszárnyában; nem láthatták a családjukat, a gyerekeiket... Elképesztő állapotok voltak, amelyek nem szolgálták a fejlődést. Apró, pici lépésekkel kezdtem – például adtam nekik szabadnapot –, amikért nagyon hálásak voltak, és idővel meglett a hatása

– Nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg Alekszandr Ovecskinről, aki szintén az ön keze alatt debütált az NHL-ben. Hogyan emlékszik vissza rá?
– Ez érdekes, mert Aleksz volt az egyik kedvenc játékosom – és nem azért, mert egy zseni. Hanem mert egyszerűen imádja a jégkorongot. Az elmúlt években sokan bántották, próbálták negatív színben feltüntetni, önzőnek titulálták, miközben ez az ember minden évben ahogy kiesett a Washingtonnal az NHL-rájátszásból, a következő napon már ott volt a világbajnokságon, hogy az orosz válogatottért harcoljon! Én csak egyetlen szabályt hoztam neki anno: amikor a mi térfelünkön van, akkor ő is a Washington Capitals része, de amint átmegy az ellenfélére, jöhet az Alekszandr Ovecskin-show – nem fogom megmondani, hova menjen, honnan lőjön, vagy ne lőjön, mert ő Aleksz Ovecskin, és pontosan tudja. Az egyetlen, amiből vitáink akadtak, hogy néha még a sorcserénél sem akart lejönni a jégről... De tényleg nagyszerű fickó, roppant különleges, nagyon örültem, hogy idén végre megnyerte a Stanley-kupát a Washingtonnal.

– Amúgy szigorú edző?
– Ha arról van szó, hogy igényes legyek a munkámra, akkor nagyon is. Nem szeretek kiabálni, általában nincs is rá szükségem, és nincs száz szabályom, mint sok más edzőnek. Az én legnagyobb szabályom: ha jól játszol, felküldelek a pályára, ha nem játszol jól, nem foglak felküldeni a pályára – akkor sem, ha papíron te vagy a legnagyobb sztárunk. Ha valaki nem dolgozik elég keményen, vagy elkésik az edzésről, akkor sem fog játszani. Ez a te döntésed, de akkor számolj azzal, hogy ez a jövődet negatívan befolyásoló döntés, mert aki nem játszik, az jövőre jó eséllyel nem kap szerződést...

– Tekintve, hogy szlovák szövetségi kapitány is volt, jól ismeri az Extraligát. A DVTK-nak új belépőként ez teljesen új kihívás lesz – mire számít az első évben?
– A legnagyobb kihívás az lesz, hogy minden egyes meccsre maximálisan készen álljunk mentálisan. Itt kezdődik minden. Ehhez viszont az kell, hogy minden játékos elvégezze a megfelelő munkát, és folyamatosan fejlődjön; hogy felismerje: jó az, ha van kihívás! Épp ezért most minden egyes edzésnek, gyakorlatnak óriási szerepe van. Egy biztos: hosszú út áll még előttünk, de remélem, egy év múlva, a kiértékelésnél jó szájízzel tekinthetünk majd vissza a közösen elvégzett munkára!