Az egész másfél éve kezdődött: elküldték Fehérvárról, hirtelen Bolzanóba szerződött, a „rókák” viszont gyorsan kiestek az olasz rájátszásból, így a szélső klubidénye hamar véget ért. Jött a tavalyi világbajnokság, amelyet persze végigjátszott, aztán megállapodott id. Azari Zsolttal, a dunaújvárosiak ügyvezetőjével, hazatért, és úgy gondoltuk, visszavonulásáig ott játszik.
„Én is azt gondoltam, de a profi sport ilyen – kezdte Ladányi, akiről azt is pletykálták, hogy miután az idei vb-re nem vitték el, ajánlatot sem kapott az Újvárostól, ám ez nem igaz. – Kaptam, de nem tetszett. A második körben megkérdeztem, mennyire végleges az ajánlat. Azari Zsolt úr azt mondta, ezt tudja vállalni, amire azt feleltem, hogy aludnom kell rá egyet. Aludtam rá másfél hónapot, ezért felhívott, hogy döntenem kellene. Döntöttem, nemet mondtam.”
Amúgy is nagy változások helyszíne Dunaújváros: az eddigi vezetőedző, Stephan Lundh hazaigazolt Svédországba, a légiósok közül csak a lett kapus, Janis Kalnins maradt, érkezett azonban vezető- és másodedzőnek a kanadai Don MacLean és Davi Leger, játékosnak két külföldi és három magyar, köztük a Fehérvárról visszahozott Pozsgai Tamás. Hosszabbított továbbá az egyaránt alapember Sevela Peter és ifj. Azari Zsolt. Már csak Ladányira vártak a drukkerek, de hiába, ő mostantól egyéb ajánlatok között válogat, mert persze vannak.
„Igaz, de azt nem mondanám, hogy vég nélkül – folytatta a 38 éves Ladányi, aki csak Újpestet zárta ki a lehetséges munkahelyek közül, nyilván a közös múlt miatt… – Külföldről és itthonról is kerestek, nem két ajánlat közül kell választanom. Ám bárhová igazolok, a család nem jön velem, mert tavaly a kisfiunkat kiszakítottuk az óvodai környezetéből, és nem tehetem meg vele, hogy évente máshová viszem. Nincs saját határidőm, tavaly július tizedikén állapodtam meg a DAB-bal, és mint kiderült, elkapkodtam.”