Jégkorong: Szélignek szép mese lenne az újvárosi visszatérés

„Őszintén szólva megviselt a hír, hogy Ladányi Balázst kihagyták a válogatottból – velem is előfordulhatott volna, ha tavaly nem vonulok vissza a nemzeti csapatból. Szakmai szempontból nem kritizálnám a döntést, ez inkább az emberi oldalról dühítő: Ladányi nagy legendája a magyar hokinak, megérdemelte volna, hogy úgy engedje el a válogatottságot, ahogy ő szerette volna” – fogalmazott a műsorban Szélig Viktor.Szélig Viktor.

A folytatásról így nyilatkozott: „Hogy Ladányi még három évet játszana, s vajon én is harcba szállok-e a magyar jégkorong Francesco Tottija-címért majd negyven felett? Most azt mondom, nagyon nem szeretnék beleszaladni aktív játékkal a negyvenes éveimbe, ami azonban biztos: még egy évet játszom itt Franciaországban, aztán meglátjuk, de úgy fest, utána újabb visszatapsolás nem lesz. Tudni kell abbahagyni, mielőtt lekiabálnak a jégről. Újvárosba visszatérve játszani még otthon is egy évet? Ez úgy hangzik, mint egy szép mese. Semmi sincs kizárva, a francia egy év a biztos.”

Van elképzelése a későbbiekről is: „A játékoskarrier után mindenképpen maradnék a sportágnál – habár erre a kérdésre tíz éve biztosan az ellenkezőjét válaszoltam volna. Inkább maradnék a hokiban, mert annyit kaptam ettől a sporttól, hogy szeretnék belőle visszaadni majd. Nem zárom ki azt sem, hogy az aktív játék után is kint maradok, ha van rá lehetőség – mert haza mindig lehet menni. És ha a sors úgy hozza, nagyon szívesen térek vissza Magyarországra.”

„Nem volt előzmények nélküli az első francia bajnoki címünk, hiszen nyolc éve, amióta itt hokizom, nyertünk kétszer kupát, rendszeresen a négyben voltunk a rájátszásban, döntőztünk – szóval régóta dörömböltünk már az ajtón. Mostanra tanultunk meg nyerni, hiszen 2010-ig a sorozatokban nyolc finálét vesztett a Briancon. Sikerünk kulcsa idén a jó csapatjáték volt, sok kicsi sokra ment: ezen belül nekem az emberhátrányos védekezésben és az öt-öt elleni játékban volt szerepem.”