Európai hokitúra - Kóger mint Lenin elvtárs

SZŰCS ANDRÁS (szöveg), Veres Viktor (fotó), Kibédi Péter (videó) – Salzburg

Vágólapra másolva!

2013.11.16. 13:54

Címkék

Foci- és téli focimeccsre is elnéztünk európai túránk második napján. Nemcsak a jégcsarnokban, a zöld gyepen is metsző hideg volt, ám dacoltunk vele, hiszen Salzburg mindkét végében magyarokat követtünk: kerestünk és találtunk profi játékvezetőt, válogatott hokist és visszavonult labdarúgót is – már a falról néznek le ránk, mint Lenin-elvtárs.

Szóval, akkor hogy lehet Kóger Dániel a tengerentúlon és egyidejűleg Salzburgban is?

Ez volt a kérdés, amit feldobtunk tegnap, de a válaszhoz kicsit messzebbről kell indulnunk.

A TÚRA EDDIG ÁLLOMÁSAI
1. rész. Ósdi lelátók előtt a rekordbajnok: az EBEL 2. „legretróbb” csarnoka
2. rész. Az oroszok már Salzburgban vannak

A Red Bull Salzburg nem a szokványos utat járja az utánpótlás-nevelésben, ami ugye arról szólna leginkább, hogy a város, a környék srácait összegyűjtve, őket oktatgatva nevelgetik a „saját kutyájuk kölkét”, akik idővel beépülnek a felnőtt csapatba. Nem, az RBS merőben más utat jár: ha Kercsó Árpád figyel Székesfehérváron, biztosan szívesen hallja: itt elitképzés folyik.

Miként azt Derek Mayer, az orosz szuperliga, a KHL tartalékbajnokságában szereplő juniorcsapat vezetőedzője elmondta, a világ minden táján keresik a tehetségeket – akár a kispadra is. Mert például Mayer kanadai, a két segédedzője Teemu Levijoki és Andrej Lavrov pedig finn és orosz. (Utóbbi nagyon hasznos a tolmácsolásnál is a távoli MHL-es túrákon.)

A játékoskeretben van osztrák mellett német, szlovén, szlovák, cseh, olasz, finn és svájci is, néhány éve pedig magyar is akadt még. A 24-et a múlt héten betöltő Kóger 2007 és 2009 között volt a Salzburg tanonca, ahol olyannyira elégedettek voltak vele, hogy 18 mérkőzésen a nagyoknál is játszhatott, holott papíron a juniorokhoz tartozott. Marasztalták a klubnál, ám ő folyamatosan játszani akart a felnőtteknél, ezért hazaugrott az Alba Volánhoz, onnan indult aztán másfelé később.

A Bozent erősítő Stefan Zisser is kénytelen volt elfogadni Gebei Péter ítéleteit (Fotó: Veres Viktor)

MÉG EGY MAGYAR FŐSZEREPLŐ
Volt magyar főszereplője is a Salzburg–Bozen jégkorongrangadónak, de úgy jó, ha a mezei drukkernek nem tűnt fel, hiszen Gebei Péter volt a játékvezető. Az EBEL-ben három főállású bíró van, ő az egyik, és belső szabály, hogy a legnagyobb, legmelegebb meccseken az egyik profi legyen az egyik vezetőbíró. Pénteken ez a feladat Gebeinek jutott, aki társával ellentétben kiválóan fújt – persze, nem hiba nélkül, de erre az általános riposzt, hogy a legjobb csatár sem üt be minden helyzetet… –, tovább növelve az ázsióját, és nemsokára Kontinentális Kupa-mérkőzéseken, tavasszal divízió 1/B világbajnokságon bíráskodhat. A közeljövő nagy dobása pedig maradjon egyelőre titok – úgysem kell rá sokat várni, csak karácsony előttig. Ha pedig valaki felfedező útra indulna Salzburg környékére, eltévedne a jégcsarnokba és bejutna az öltözőfolyosóra, láthatna egy szenzációs alkotást, amelyen több meccsjelenet van összedolgozva, vagy harminc játékossal és sok bíróval – köztük „két” Gebeivel.

Na de a Volksgartenben, azaz a helyi jégcsarnokban a küzdőtér mögött, a falon van egy montázs, amelyen a jégkorongsport alapvető szabályai olvashatóak ábrákkal, díszítve két egész alakos játékosportréval. Az volt az elv anno, hogy a nagycsapat egy osztrákja, illetve az utánpótlás nemzetköziségét jelképezendő egy külföldi fiatal képe dobja fel a szöveghalmot, utóbbi kiválasztott lett Kóger. Így aztán hiába jött el a Red Bulltól 2009-ben, járta meg az Alba Volán EBEL-gárdáját és légióskodik három éve a tengerentúlon, a mai napig az ő fotója előtt vonulnak el a Salzburg sztárjai. Sőt, szívesen emlékeznek rá, miként a többi honfitársunkra is: Nagy Gergő „termetes és kiváló humorú” centerként, Hetényi Péter meg „nagyon tehetséges hátvédként” maradt meg idegenvezetőnk emlékezetében. A Leninként letekintő Kóger mégis eltűnhet hamarosan, az RBS kommunikációs igazgatója, Guido Stapelfeldt ugyanis a trendeknek megfelelően újragondolta az installációt, és több, színesebb képpel igyekszik dekorálni a falat, úgyhogy a „plakát Kóger”-nek új gazdája lesz – a felajánlás szerint mi.

Amíg a derék Guido elment megtárgyalni felelőtlen ígéretét a főnökeivel, benéztünk az EBEL leggazdagabb, a zuhanyhíradó szerint a 10 millió eurót súroló költségvetéssel dolgozó klub öltözőjébe. A fő szertáros – merthogy több is van – gumikesztyűben dolgozik: olyan a munkaterülete, mint a patyolat, vagy inkább klinika. De semmi rongyrázás, mindenből annyi és ott van, ahol és amennyi kell – ennyi, amúgy a praktikum a vezérelv. Miközben megy a mosás, köszörülik a korcsolyaéleket, megrántják a szegecseket, óriás ventilátorral szárítják a mezeket, azaz semmi rendkívüli, mégis kellemes területen és a körülmények okozta hangulatban serénykednek.

LŐW NEM CICÁZIK
A magyarság másként is jelen van Salzburg sportéletében: jó néhány kilométerre a jégcsarnoktól dolgozik Lőw Zsolt, aki a Red Bull Salzburg labdarúgó-szakosztályának az alkalmazottja. Van az RBS-nek egy farmcsapata, nagyjából a korábbi Videoton–Puskás Akadémia felállásban, csak itt Lieferungnak nevezik a focisulit. Itt dolgozik Lőw, aki péntek este a „fakó” edzőmeccsén teljesített szolgálatot, és nem kis feltűnést keltett, amikor a városszélen a második csapat másodedzőjét fotóztuk a csontig hatoló hidegben és alvásra hívó vaksötétben... De a gyakorlás érdekes volt, rögvest kiderült például, hogy itt a futás mennyiségével és sebességével máris lekörözték az NB I-et – a többiről pedig maga Löw adott kiváló interjút Pietsch Tibor kollégánknak.

A háttérlátogatáshoz természetesen külön engedély kellett, de megkaptuk, miként a hokicsemegét is. Este következett a Red Bull Salzburg és a Bozen Foxes EBEL-rangadója, amin az első és a második helyezett csapott össze: csúcsrangadó, mondhatnánk, és az 5–2-es végeredményt leszámítva az is volt. A hazaiak lecsapták a vendégeket, ezen igazából nincs mit szépíteni, egyébként viszont rengeteg tanulsággal szolgált a mérkőzés, amelynek végeztével azt éreztük: Salzburg valójában messzebb van, mint a határtól mért nagyjából 400 kilométer.

Az előző napi MHL-bajnokival szöges ellentétben csurig telt a csarnok, az ülőhelyek mind foglaltak voltak és a plexifalat is körbeállta a közönség. És volt minden, amit a dübörgő Red Bull média- és marketinggépezettől elvár az ember: koreográfia, lézershow, hangtechnika, éppen csak megelevenedő Ben Hur-jelenetek nem. Hömpölygött a nép, de rendezett sorokban, lerítt a jólét az emberekről, akiknek kellemes péntek esti szórakozása volt a hokimeccs: eljöttek, ettek egy jót, leöblítették egy korsó sörrel, megnézték az EBEL jelenlegi két legjobb együttesének csúcsprodukcióját, majd csendben távoztak az autócsodáikkal.

Holnap pontosan innen folytatjuk utazásunkat.