Szuper amerikai és hazai kalandba sem vágna bele

Nehéz volt újra a legjobb formádat mutatni a válogatottban klub nélkül? (Kiss Ágoston)
Persze, hogy nehéz volt. Fizikailag és lelkileg is, sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán elvállaljam-e, a kapitánnyal telefonon, e-mailen tartottuk a kapcsolatot. Mondta, hogy menjek, de én inkább visszautasító voltam. Aztán amikor találkoztunk személyesen, és két hónappal a vébé előtt felröppent, hogy esetleg csatlakozhatnék, elkezdtek a srácok is bombázni, hogy próbáljam meg, legalább legyek ott, és segítsek a jelenlétemmel. Akkor mondtam, hogy megpróbálom. Most tapasztalom, hogy ez a másfél hónap milyen igénybevételt jelentett, ahogy vége lett, minden bajom lett. A mostani torokfájásom is inkább idegi alapon alakult ki. Főként azokért a srácokért vágtam bele, akikkel olyan sok csatát megéltünk az elmúlt tizenöt évben, pedig sokan féltettek az egésztől.

Ha lenne lehetősége, belevágna egy újabb amerikai kalandba? (Kiss Zsolt)
Abba már nem valószínű. Ez is egy „ha"-val kezdődő mondat, értelme igazán nincs, egyelőre nem tudom elképzelni a jelenlegi szituációban. Amerikába általában fiatalokat visznek, én már nem tartozom közéjük.

Ha a következő divízió 1-es vb-re is meghívást kapna a válogatottba, akkor elfogadná, tagja lenne a csapatnak? (Kiss Zsolt)
Ez nagyon korai. Még nem tudom, hogyan tovább, régóta nem állítok már fel hosszú távú stratégiát magamnak. Az elmúlt másfél hónap különleges feladat volt a számomra, tudtam, hogy ha véget ér szombaton, akkor nekem már a hétfő munkanap. Lemaradtam egy-két dologról a Vasasnál, hálás vagyok az ottaniaknak, hogy tartották a frontot. Mint szakosztályvezető azért illett volna mindent tudni, de kiestem az ottani dolgokból, így sok mindent kellett behoznom. Most következik a legfontosabb időszak, az U18-as csapatunk jelentkezik az EBEL-be, a MOL Liga-tagságunkról csütörtökön döntenek, az edzői stábot pedig ettől függően kell összeállítani. Nem beszélve a családomról, amely másfél hónapig nélkülözött. Aztán ott vannak a tanulmányaim, a Semmelweis Egyetem sportszervezői szakán vagyok elsőéves, ami teljesen háttérbe szorult az elmúlt időszakban.

Hogy látja a magyar utánpótlás helyzetét? Megfelelő a kapusutánpótlás? (Kiss Zsolt)
Csak abból lehet kiindulni, amit láttam az idén. Hosszú idő után talán már tavaly is, de az idén egyértelműen először kérdőjelezték meg a kapusposztot a magyar válogatottban. Ilyen már régóta nem volt, amióta válogatott vagyok, Budai Krisztiánnal együtt mindig a legstabilabb ponttá tettük a kapusét. A válogatott ajtaján kopogtató fiatalok között akadnak nagyon képzettek és ügyes mozgásúak, viszont arra még igazán nem volt alkalom, hogy kiderüljön, melyiknek milyen a lelkivilága. Az igazán nagy megmérettetés eddig elmaradt, ha meg volt, akkor esetleg nem sült el jól. A mai fiataloknál nem a fizikai képességeket meg a mozgáskoordinációt kell elővenni, hanem igen komoly mentális tréningen kéne mindegyiknek átmennie, a többi meg születési adottság, tanulni nem, csiszolni lehet. Hangsúlyoznám, hogy a gyerekek oktatása, iskolai végzettsége, oktatási eredményei is rengeteget számítanak, nem véletlen, hogy néhány kivétellel azokból lesznek jó sportolók, akik intelligensek, máshoz is van affinitásuk, jól szerepeltek az iskolában is. A baj, hogy mostanában a modern felfogásban, ha valaki sportoló akar lenni és ügyes is, a szülő is leteszi a voksát. Azt mondja, hogy a gyerek legyen magántanuló, járjon napi öt edzésre, csak elfelejtik, hogy az iskola intézménye nem dísz. Azzal, hogy az ember ott ül a padban, és koncentrál, figyel arra, amit a tanár mond. Én kiskoromban színészkedtem, zenéltem, jégkorongoztam, nem volt időm otthon tanulni, nem volt más választásom, mint figyelni az iskolában. A szakemberek és az egyesületek kevés figyelmet fordítanak az iskolázottságra, pedig szorosan összefügg a pályán mutatott teljesítménnyel.

Pályafutása során melyik edző volt számodra a legszimpatikusabb? Hogyan értékeled Chernomaz utolsó meccs előtt feléd tett gesztusát? (Császár Zoltán)
Én visszadobtam neki a labdát, csak erről senki sem tud. Nehéz a legszimpatikusabb edzőt kiválasztani, az ember sok kiváló szakemberrel dolgozott, és szerintem mindenki hozzátett valamit a fejlődésemhez. Én a vébé után komolyan megköszöntem Richnek, hogy megadta ezt a lehetőséget és bízott bennem. Nem volt semmi, amit bevállalt ezzel az egésszel, egyikünk sem kockáztatott kevesebbet. Biztos volt, ha az olaszok nyernek, én védtem volna, amikor vezettek a kazahok, Rich odajött, és kérdezte, hogy mit szeretnék. Mondtam neki, hogy nem tartom magam akkora kaliberű játékosnak, hogy eldöntsem, óhajtok-e védeni. Profi volt, mert már a vébé előtt tisztázta velünk a felállást, vagyis, hogy kinek melyik meccset szánja. Nekem adta az elsőt, a kazahot és az olaszt, Mikinek pedig a Dél-Korea és a Japán ellenit. Szombaton rám nézett, és mondta, hogy tartsuk magunkat az eredeti tervhez. Nem titkolom, kicsit megkönnyebbültem, mert már mindenem fájt, és Miki is megérdemelte, hogy megmérettesse magát egy olyan meccsen, ahol azért volt tét, hiszen éremért játszottunk. Amióta csapatvezető vagyok, ilyenekre is kell gondolnom, hogy a fiatalokat, ahol tudjuk, segíteni kell.

Védene magyar csapatban, a MOL Ligában? (Paksi Máté)
Bár jelen pillanatban nincs túl sok értelme, de ha profikarrierben gondolkodnék, nem tudom elképzelni, hogy itthon játsszak. Vicces, hogy már a világbajnokság közben, a kazahok elleni 2–1-es győzelem után izzott a forródrót, a csapatok, menedzserek felkapták a fejüket a teljesítményem láttán, de konkrét tárgyalásokról egyelőre nincs szó.

Mikorra lehet stabil A-csoportos a válogatottunk? Miben kellene leginkább fejlődnie a magyar hokinak ehhez? (kecsege)
Kicsit haza, a Vasas felé is beszélek, de fontos lenne, hogy a MOL Ligába jelentkezőket, minket és a Debrecent is felvegyék. A Miskolc szakosztályelnöke, Egri István fogalmazta meg jól, azt mondta, hogy minél többen vagyunk, annál erősebbek vagyunk. Nem véletlenül említett Chernomaz négy-öt éves tervet azért, hogy A-csoportos szintű legyen a válogatott. Ehhez elengedhetetlen, hogy a MOL Ligában jelenleg szereplő négy és az EBEL-ben induló egy magyar csapatnál több legyen. Öt hazai klubbal, hogy akarunk A-csoportba kerülni? Mi van azokkal a gyerekekkel, akik kinőnek a juniorkorosztályból, aztán nem tudnak majd hova tovább menni? Nem szabad jó magyaros szokás szerint napról napra gondolkodni. A Debrecen és a Vasas is be tudna állni a sorba, a felnőttcsapatokat ösztönözve és a létszámot növelve. Itthon sokan nem képesek felfogni, hogy ha a másiknak jó, attól hosszú távon még neki is jó lehet. Ez idegesítő.

Láttalak több Serie A-show-ban is, mióta szurkolsz a Milannak, és miért? Az NB I-ben van kedvenc csapat? Jók voltatok a vébén, csak így tovább! (Dávid)
Egész kiskorom óta szurkolok a Milannak, úgy emlékszem, mert az volt az első külföldi csapat, amit láttam a tévében. Az itthoni bajnokságot nem igazán követem, válogatott szinten szerencsére most már lehet megint szeretni a magyar futballt, és az ő meccseiket követem is. Reméljük, a Vasas már nem lesz sokáig NB II-es.

Ha csak a számokat nézzük, kilenc gólt kaptunk öt meccs alatt. Ha a támadójátékunk jobb lett volna, akár az A-csoport is meglehetett volna. A támadóemberek között elég sok a fiatal, még juniorkeretes vagy onnan épp kipottyanó ember. Te mit gondolsz? Ha ezek a játékosok beérnek, 5-6 év múlva sikerülhet-e a bravúr, és visszanézhetünk-e a legjobbak közé? (POTYI)
Nagy merítés kell. Hosszú távon nem elég ez az 50-60 ember a válogatott környékére, hanem 100-150-200-as bázis kell, amiből lehet válogatni. És igen, a befejezésekkel volt gondunk rendesen a világbajnokságon, kevés gólt lőttünk, ami az egyik legnagyobb baj volt. Bárhogy is nézzük, nincs Palkovics Krisztián- vagy Ocskay Gábor-szintű befejező csatárunk, hiába vannak már nagyon sokan, akik bontogatják a szárnyukat, és klubszinten már jól megállják a helyüket. Itt is azt mondom, mint a kapusoknál: fejben dől el, hogy amikor az ember odakerül, és be kellene lőnie egy helyzetet szorult helyzetben, akkor derül ki minden. Ha Richet engedik dolgozni, hosszú távon ezt is meg tudja valósítani, annak idején Pat Cortinát négy évig hagyták dolgozni.

Mit gondol, ha védett volna egész évben, lehetett volna még jobb a teljesítménye (persze a 96% is több mint jó)? (Marci)
Vébészerepléseim során ez talán az eddigi legjobb, bár a statisztikákban annyira nem vagyok otthon. A számokban annyira nem hiszek, inkább a jól időzített dolgokban. Jó példa volt a brit meccs, ahol az első két harmadban kezem-lábam remegett, nem tudtam, hol vagyok, mit keresek itt, aztán a harmadik harmad előtt valami bekattant, és végigkísért az egész vébén. Lehet, hogy ha egész idényben védek, nem sült volna el ilyen jól a vébé, viszont biztosan nem fáradok el ennyire a végére. Pedig egyéni célom nem volt vele, ugyanúgy segítettem volna a csapatot, ha tartalék vagyok, vagy vészbeugró.

Nem gondolod, hogy már megérett a magyar hoki arra, hogy főállású hazai edző irányítsa a válogatottat külföldi helyett, aki meg is nézi a MOL Liga meccseit? (Tamás)
Ahogy a mellékelt ábra mutatja, sajnos még nem érett meg erre a helyzet. Pozitívum, hogy a Magyar Jégkorongszövetség már odafigyel az edzőképzésre, más kérdés, hogy tizenöt évvel korábban kellett volna elkezdeni. Öt-hat év múlva érhet be a gyümölcse, és lehet olyan magyar szakember, aki külföldi tapasztalatokkal felvértezve, de a magyar viszonyokat jól ismerve alkalmas lehet szövetségi kapitánynak. Nem véletlen, hogy most Rich edzői stábja is szinte kivétel nélkül külföldiekből állt, egyedül Majoross Gergely volt ott a csapat mellett, de ő a videós dolgokkal foglalkozott. Jó az irány, és ha végre eljutunk odáig, akkor már nem lesz arra szükség, hogy majmoljuk a kanadai, svéd és finn edzőket.

A budapesti jégkorong sajnos hanyatlik évek óta. Milyen megoldást látsz erre? (Tamás)
Már a kérdés is ellentmondásos, mert ugye Budapesten rendezték a világbajnokságot, és az Aréna minden mérkőzésen csurig telt. Egyértelmű, hogy szeretik a jégkorongot a fővárosban, amire az elmúlt évtizedekben is jó néhány példát lehet hozni, hiszen régen a Kisstadionban és a Megyeri úton is óriási meccseket rendeztek, miközben kimentem az Újpest–Fradi hokimeccsre, és lehangoló volt, hogy 120 néző volt a Megyeri úton, akik szinte kivétel nélkül családtagok, barátok. A budapesti jégkorongon ilyen szempontból is tudna segíteni a Vasas, ha csatlakozna a MOL Ligához. Nem mindenki ismeri fel, hogy a nagy múltú fővárosi klubok egymásra vannak utalva, nincs összefogás, mindenki húzza a másikat visszafelé. Pedig egy FTC–Újpest labdarúgó-mérkőzés sokkal nagyobb publicitást kap, mint bármelyik másik esemény, ezt pedig ki kellene használni. Az egyik nem lenne ilyen szinten a másik nélkül.

SZUPER LEVENTE OLVASÓINK KÉRDÉSEIRE VÁLASZOLT