A világelitbe vágyik az egykori válogatott magyar hoki-játékvezető

„Szeretnék A-csoportos vb-ken, a Bajnokok Ligájában és a Kontinentális Kupa négyes döntőjében mérkőzéseket vezetni, négy-öt éven belül bekerülni abba az elitcsapatba, amelynek tagjait a legjobb európai bajnokságokba delegálják” – mondta elutazás előtt a 32 éves Gebei, aki csütörtökön és szombaton fújja a sípot a svájci másodosztályban a nemzetközi szövetség ellenőrei előtt.

„Ketten is minősítik majd a munkámat. Nagy kihívás ez, amely segíti a szakmai előrelépésemet” – tette hozzá. Gebei megjegyezte: a mostani bíráskodásban visszaszorulóban van a zéró tolerancia, mert az illetékesek rájöttek, hogy a játékból nem szabad kiölni az ütközéseket, a kemény, férfias küzdelmet. És az sem tragédia, ha egy-egy pofon elcsattan, és egy kis verekedésért nem kell az öltözőbe zavarni a hokisokat.

A magyarok közül ezt megelőzően Schell László az 1970-es, 1980-as években volt tagja az A-csoportos vb-ken közreműködő játékvezetői keretnek.

Gebei Péter amúgy az osztrák bajnokságban dolgozik, korábban a Nemzeti Sportnak elmondta, hogy az EBEL sokkal magasabb szinten van, mint a magyar, és úgy vélte, a hazai jégkorongnak még sokat kell fejlődnie, hogy valójában elérje az A-csoportos szintet.

„Az egész annyira profi, hogy ha össze akarnám vetni a magyar viszonyokkal, ijesztő lenne, ami kijönne – mondta Gebei. – Amíg itthon mondjuk telefonnal mérik, mennyit futok, ott fotocellával. Itthon nyolcezer forint egy bíró mérkőzésdíja – számlára –, ott hatvanezer. Ameddig ennyit fizetnek, ne csodálkozzon senki, hogy pocakosak a bírók. Néhány ezer forintért én se biztos, hogy futnék minden hétvégén, vagy kivennék szabadságot. És ez az egész szövetségre is igaz, el lehet várni a jó munkát ennyiért is, csak nem jogos.”