Büntetőpárbajban nyerték a Magyar Kupa döntőjét a dunaújvárosiak

A harmadik percben Szilassy Zoltán bottal lökésért ülhetett a büntetőpadra, majd csapattársa, Lubos Sekula is követte, de az előnyt - amely 38 másodpercig kettős is volt - kihasználatlanul hagyták a csíkiak.

Az előny ugyan kimaradt, de akcióból vezetést szerezett a HC: a kilencedik perc elején Pavol Hruby szemfüles módon egy kipattanót juttatott az újvárosiak kapujába.

Nem sokkal később jött a válasz: egy jobboldalról leadott lövés a baloldalra pattant ki, érkezett Kiss Ákos, aki némi szerencsével a visszazáró csíkiak között a hálóba talált.

Kimaradt újvárosi előnnyel folytatódott a mérkőzés, majd a játékrész hajrájához érkezve vezetést szereztek a dunaújvárosiak: egy palánkról ismét csak szerencsésen visszapattanó korongot Borsos Attila nagy lendülettel érkezve közelről vágott a kapuba.

Már csak öt másodperc volt hátra a harmadból, a jégen lévők többsége fél szemmel már az öltözőt leste, többen a pihenőt várták, talán leginkább Partik Polc, a csíki kapus, aki egy védés után a kelleténél többet időzött a jégen. De mivel a korong messzire kipattant, jobban tette volna, ha ő is felpattant, ám mivel ezt nem tette meg, Foltín Péter távoli bombája ismét utat talált a HC kapujába.

A második harmadban fokozta a nyomást a szlovák légiósokkal megerősített csíki együttes, a többségében fiatal újvárosi korongosokat foglalkoztató ellenfél azonban állta a sarat. A kapuban Jaroslav Ferjo remekül védett. Ennek ellenére felzárkózott egy gólra a HC, még a harmad elején egy kapu mögül visszaadott korongra Martin Saluga érkezett nagy lendülettel és kihasználva a rossz újvárosi védekezést - két védő sem tudta akadályozni -, gólt szerzett közelről.

A második harmad sok kiállítása előrevetítette a zárórészt: a tét is nagy volt, de ráadásként az pénteki elődöntő is sokat kivett mindkét oldalból. Óhatatlanok voltak a késések, amelyeket az indulatok elszabadulása követett.

A harmadik játékrészben végképp nem alakulhatott ki folyamatos játék, és bár enyhült a csíki nyomás, a 46. perc elején mégis összejött az egyenlítés.

Mivel a hatvan perc nem hozott döntést, jöhetett elsőként a túlóra. A két fáradt csapat nem erőltette, hogy eldöntse a mérkőzést. Inkább lövéssel fejezték be az akciót, menjen a korong bárhová, minthogy lehetőséget adtak volna az ellenfélnek egy rossz passz vagy csel után a kontrára.

A büntetőpárbajban a három csíki játékos nem túl nagy meggyőződéssel - vagy csak ennyire fáradtak voltak? - vezette rá a korongot Ferjóra, egyik próbálkozás sem volt eredményes.

Így Kiss Ákos kihagyott kísérletét követően Peterdi Imre sikeres büntetője - jegyezzük meg, a kapuvasról lecsorgó korong ismét csak némi szerencsével jutott túl a gólvonalon - már győzelmet ért a Dunaújvárosnak.