A vb után a világbajnok ellen

Kettő, három, négy…
A magyar hokiválogatott helyezései az elmúlt három év divízió–1-es világbajnokságain: 2002-ben Dunaújvárosban és Székesfehérvárott a második, 2003-ban Budapesten a harmadik, az idén Oslóban pedig a negyedik helyet szerezték meg a mieink.
Leszállóág?
Sokkal inkább helytálló az a megközelítés, miszerint a két évvel ezelőtti "nagy bumm" után a magyar csapat kezdi megtalálni reális helyét a világ hokisportjában. E megállapítással szinte minden honi szakember, élükön Dusan Kapusta szövetségi kapitánnyal, egyetért.
– Tudom, sokan csalódottak, és bizonyára rengeteg kritikát kapok majd, de úgy gondolom, reális eredmény született Oslóban – mondta a nemzeti együttest irányító szlovák szakember. – Valóban csak hajszál hiányzott a bronzéremhez, de a harmadik és az ötödik helyezett csapatok között olyan kicsi volt a különbség, hogy bármelyik helyre befuthattunk volna. Most a negyedikre tudtunk odaérni.
– A kritizálók vélhetően azzal kezdik majd, hogy az öt meccsen kapott huszonnégy gól túl sok. Ön is hasonlóan látja?
– Igen, ezt én is tudom. Lehet az új védekezési szisztémát hibáztatni emiatt, de szerintem nem erről van szó. Akik látták a mecscseinket, tudják, nem szólókból kaptuk a gólokat, tehát nem voltak lyukasak a hátsó alakzatok, hanem legtöbbjét a kapunk előtti kavarodásokból. Márpedig az nem szisztéma kérdése, hogy ezeket a kritikus szituációkat képesek-e megoldani a védők, vagy sem. Az ellenfelek védői sokkal jobban "takarítottak" a saját kapujuk előtt.
– A védelmi hiányosságokat minősíti, hogy a huszonnégy kapott gól ellenére Budai Krisztiánt választották meg a torna legjobb kapusának…
– Budai nagyon jól védett, ez tény, de ha maximalista vagyok, mégis azt mondom, csak kilencven százalékot teljesített, s látszott, hogy ezen a szinten ez már nem elég, több kell. Persze ez a csapatból még másokra is igaz.
– A világbajnokság előtt némi vihart kavart, hogy kimaradt a keretből két dunaújvárosi hokis, Erdősi és Orsó. Most, utólag, hogyan látja: velük többre mehettünk volna?
– Továbbra is tartom, hogy az idény során legjobb formában lévő játékosokat hívtam meg a világbajnoki keretbe, így valószínűleg most is ugyanúgy döntenék. ---- – Mennyire sikererült motiválnia a csapatot ezen a világbajnokságon?
– Jól kezdtünk, az első két mecscsünket megnyertük, akkor még eszembe sem jutott, hogy a végén negyedikek lehetünk. Aztán jött a norvégok elleni találkozó, amelyet az utolsó harmadban, viszonylag rövid idő alatt veszítettünk el, s ettől kezdve egyre érezhetőbb volt a társaságon a szellemi kimerültség. Egyelőre sajnos kevés az igazán jó hokis Magyarországon, s mindig annak a néhánynak kell hoznia magát. Ilyen körülmények között nagyon nehéz felpörgetni őket, különösen úgy, hogy bizony én is elfáradtam. Hosszú volt az a három év, amióta Magyarországon dolgozom, időnként szükség van a váltásra. Más edző bizonyára más módszerekkel dolgozik, s talán ő majd sikeresebb lesz. Én mindenesetre ezt kívánom.
– Ez úgy hangzott, mint egy leköszönő beszéd…
– A bronzérem volt a cél, nem sikerült elérnünk, ami csalódás. Nem hiszem, hogy ezek után a szövetség elnöksége felajánlaná a szerződés meghosszabbítását. Persze ha volna ajánlat, beszélhetnénk róla, de őszintén szólva én nem számítok erre.
– A folytatás Szlovákiában?
– Az egészen biztos, hogy egy szlovák klubhoz szerződöm, a héten írjuk alá a megállapodást. A hollandok elleni meccs előtt mondtam a srácoknak az öltözőben, hogy ettől még beleférne az életembe a válogatott, hiszen öszsze tudnám egyeztetni, hogy az évközi tornákra és a világbajnokságra felkészítsem a csapatot, de nem hinném, hogy a negyedik hely után ez aktuális lenne.
– Ezek szerint a kanadaiak elleni összecsapásra úgy készül, mint a búcsúmeccsére?
– Igen, de ez akkor sem rólam, hanem a játékosokról szól majd.
– Lesz erejük az idény végén, ráadásul egy nem túl jól sikerült világbajnokság után még egyszer összeszedni magukat?
– Ha valami, akkor ez a találkozó minden bizonnyal kellő motiváció lesz majd mindannyiuk számára. Hazai közönség előtt, a telt házas Budapest Sportarénában léphetnek jégre, ráadásul olyan csapat ellen, amelyhez hasonlóval talán soha többet nem játszhatnak. A tapasztalatok mondatják velem, hogy fantasztikus hangulat lesz az Arénában. Azt tudjuk, hogy a kanadaiak egy sebességfokozattal gyorsabb hokit játszanak, de számukra nem ez a meccs a lényeg, hanem a pénteken kezdődő világbajnokság. Ôk arra készülnek, s mi igyekszünk ehhez megfelelő segítséget nyújtani nekik. Azt megígérhetem, hogy egy pillantig sem adjuk meg magunkat.
– Milyen eredményre számíthatunk?
– Ebben az idényben a szlovákokat már legyőztük, az Európában játszókból összeállított kanadai válogatottat pedig nagyon megszorítottuk. Most sem szeretnénk alább adni. Szerintem a srácok ezúttal is bebizonyítják majd, hogy nagyon lehet szeretni őket…

Tv.: A Magyarország– Kanada mérkőzést a Sport1 18.30 órától élőben közvetíti, az MTV pedig 22.35-től felvételről sugározza az összecsapást ---- Az 1800-as évek végén Kanadában a Quebéc melletti William erőd parancsnoka egy téli napon állítólag parancsba adta katonáinak, hogy seprőkkel tisztítsák meg a jeges, havas udvart. A katonák az unalmas munka közben egy fadarabot ütögettek egymásnak, ami remek szórakozásnak bizonyult. Később az "udvartisztítás" rendszeressé vált, két csoportra oszlottak, botokat döftek a hóba kapu gyanánt, és "mérkőzést" játszottak. Később rájöttek, hogy korcsolyát csatolva még gyorsabb a játék, a fadarabot pedig gumidarab váltotta fel. A játék hamar kilépett az erőd falai közül. Az 1890-es évek végén a hoki megfertőzte a szomszédos Egyesült Államokat, majd a századfordulón bemutatkozott az ókontinensen, a londoni Jégpalotában is.
Talán pont a játék gyorsaságának köszönheti a sportág, hogy rendkívüli népszerűségre tett szert. Hogy mennyire gyors is ez a játék, azt a kanadaiak – hozzávetőlegesen a jégkorong feltalálása után 125 évvel – a Sportarénában is minden bizonnyal példával fogják illusztrálni…