Könnyed edzésnek jó volt

Akkor ráadásul emberhátrányban voltak a mieink: Ocskay indította Palkovicsot, ő keresztbe Silléhez, Sille vissza Palkovicsnak, aki hátratolta a második hullámban érkező Ocskayhoz, s az együttes gólzsákja a megbolondított Ljubic mellett a bal sarokba bombázott. Tényleg nehéz eldönteni, melyik volt a szebb, az azonban mindkét támadásra igaz, hogy vonalzóval, körzővel és szögmérővel sem lehetett volna pontosabban megrajzolni.
A legviccesebb viszont egészen biztosan a nyolcadik volt. Szunáé. Még az Alba védője is nevetett, midőn a kék vonalról elengedett lövése után a korong felpattant az egyik horvát védő botján, és az időközben térdre hullott Ljubic fölött (!) behullott a kapuba…
Persze nem csak ezekért a pillanatokért lehetett elégedett Dusan Kapusta, már ha egyáltalán elégedett volt. A magyar csapat szövetségi kapitányára ugyanis ez nem jellemző, a legtöbbször még a kívülről tökéletesnek tűnő produkcióban is talál kivetnivalót.
De hát, istenem, ez a dolga.
Nincs ezzel baj, s bizonyára a kedd délutáni székesfehérvári összecsapás végeztével is akadt bőven mondanivalója a divízió–1-es világbajnokságra készülő együttesének, amelyet – valljuk meg – nem állított nagy próba elé a horvát válogatott. Ami egyébként vélhetően nem lepett meg senkit, elvégre déli szomszédaink jelenleg egy osztállyal lejjebb szerepelnek, meg hát alig két héttel a vb-rajt előtt nem is lehetett az a cél, hogy "emberfacsaró" mérkőzéshez való ellenfelet kapjon a válogatott.
Jó volt ez így.
A monoton edzőtáborozást megszakította egy könnyed edzőmeccs, lehetett villogni, trükközni, a begyakorolt figurákat élesben is kipróbálni, szóval hangolódni az Oslóban április 12-én kezdődő pokolian kemény egy hétre. És bár nem lehet azt állítani, hogy a társaság soha nem látott módon pörgött, hogy izzott a levegő a csarnokban, de nem is vették fél vállról ezt a meccset a mieink.

Már az első harmadban is volt minek örülni, a második játékrész közepén viszont egy majdnem tízperces időintervallumban gyakorlatilag minden magyar támadásból gól lehetett volna. Alkalmanként persze túlcifrázták a mieink, máskor meg nem koncentráltak eléggé a befejezésnél, de hát az vesse rájuk az első követ, aki nem így tett volna. Mindhárom játékrészben volt olyan hét perc, amikor egy négyest szórtak Ocskayék, s ez még egy ilyen szerényebb képességű ellenféllel szemben sem elhanyagolható produkció.

Mindent egybevetve jól sikerült ez az edzőmeccs, voltak tökéletes támadások, és az önbizalom-erősítő győzelem sem maradt el. Kapusta nyilván a maga értékrendje szerint helyezi majd el ezt a sikert – valószínűleg ekképp: jó, jó, de azért nem kell túlértékelni –, ám egy negatívumot mindenképpen érdemes már most megemlíteni: egy ilyen laza, mindenféle izgalmat nélkülöző felkészülési találkozón soknak tűnik a hét kiállítás, az pedig végképp, hogy ebből Fodor – hozva a bajnoki formáját – egymaga hármat gyűjtött be. Mivel a norvégok és a fehéroroszok nem a horvátok hatékonysági szintjén használják ki az emberelőnyöket, ezért az ilyen fegyelmezetlenségeknek súlyos áruk lehet Oslóban…