A körülmények fogságában

Délután ötkor beöltöztek, és mindenféle edzés, gyakorlás nélkül kicsúsztak a jégre, hogy megkíséreljék megállítani a hazai pályán játszó félelmetes fehérorosz válogatottat. S hogy ne legyen azért ennyire egyszerű, Ladányit lázrohamok és hasgörcsök gyötrik, s mint tudjuk, Horváth sérülés, Tokaji tanulási kötelezettségek, Peterdi betegség miatt nem is tartott a különítménnyel, magyarán a válogatott teljes második sora hiányzik.
Dusan Kapusta azonban a fenti kérdésre igennel válaszolt. Körülmények ide vagy oda, meg kell próbálni a lehetetlent, fel kell térképezni az ellenfelet, hiszen a beloruszokkal az áprilisi, norvégiai divízió–1-es világbajnokságon is összefutunk.
A mérkőzést meglepő módon a magyarok kezdték jobban, higgadt, okos játékkal megfékezték a beloruszokat, akik korántsem rohamoztak úgy, mint pénteken a lengyelek ellen, talán még él emlékezetükben a tavalyi torna, amikor hazai pályán a 4–4-es eredménnyel meglepték őket Palkovicsék. Sőt, a beloruszok kis híján kétszer is öngólt ütöttek, mintha meg lettek volna zavarodva az első játékrészben. Álmosan kezdtek, de úgy is mondhatnánk – szebben hangzik –, hogy a magyarok játszottak fölényben. Ocskay bombázott a bal szélről, de a korong a 19 éves Gorjacsevszkih lepkés kesztyűjében végezte. A 16. percben bunyóval próbálták meg magukat felébreszteni a házigazdák, néhány pillanat múlva hátulról ráborították Budaira a kaput, aki legalább tíz másodpercig a ketrec fogságában vergődött. A harmad vége felé kettős emberhátrányba került az addig remekül játszó Kapusta-csapat, a beloruszok pedig könyörtelenül, alig pár másodperc alatt kihasználták az előnyt, Szavilov varrta be a kijátszott helyzetet.
A második harmad – az elsővel ellentétben – fehérorosz fölényben telt el, zúgott is a "Belarusz!" a minszki jégpalotában, a Keramin otthonában. A magyar csapatnak két emberhátrányt is sikerült kivédekeznie, de hogy nem növekedett a hazi előny, az ezúttal is elsősorban Budai Krisztiánnak volt köszönhető, aki ha kellett, vetődött, ha kellett, elegánsan lekapta a levegőből Hmil nem gyenge löketét. Még szerencse, hogy az ő szerelése nem a mérkőzés napján, hanem már pénteken megérkezett…
A fehérorosz előny állandósult, mégis magyar gól született. Gröschl kotort elöl magának egy korongot, majd egy az egyben rávezette a kapura, és magabiztosan be is varrta. A döntetlennek kereken negyven másodpercig örülhettünk, ekkor egy rossz magyar sorcserét követően Kaszcicin ugrott ki bal szélen a lesvonalról, egyedül vezethette a magyar kapura (középen egy védőnket lebirkózták), és ezúttal az elfekvő Budai sem tudott megálljt parancsolni.
A harmadik harmadban azután a magyar együtes kapott két gyors gólt, előbb egy kapu előtti kavarodásból kotorba be Szavilov közelről, majd Ragyinszki lőtt gólt takarásból, öt perc múlva pedig Jerkovics vette be Budai kapuját távolról. A mérkőzés a kapuhoz hasonlóan eldőlt, de ekkor sem omlott össze a csapat, Vas János a fekvő kapus fölött centikkel melléemelte, Sille egy gyors ellentámadás során Palkovics szép passzából kapuvasat lőtt. Gorjacsevszkihnek az utolsó percekben is akadt dolga bőséggel, de ez tipikusan az az este volt, amikor az együttesnek semmi sem jött össze.
A tartalékos és egyetlen teljes létszámú edzés nélkül kiálló magyar válogatott erejéből a körülmények fogságában ezúttal csak a tisztes helytállásra futotta. Reméljük, Norvégiában másképp lesz…

Mennyire nyomta rá a bélyegét a csapat teljesítményére a szerelés körüli hercehurca, az edzéshiány? – kérdeztük Dusan Kapusta szövetségi kapitányt.
– Ne is kérdezze, a játékosok nem tudtak, nem tudhattak megfelelően a mérkőzésre összpontosítani. Azt sajnálom, hogy negyvenöt percen keresztül jól játszottunk mindezek ellenére, de aztán kaptunk két gyors gólt. A fehérorosz válogatott nagyon jó csapat, mi kihagytunk néhány fontos ziccert, ők meg nyomás alatt higgadtak, rutinosak voltak. Egy ilyen szintű csapatot még négy sorral is nehéz meglepi, nem hogy hárommal… De a fiúkra egy rossz szavam sem lehet, kiadták magukból a pillanatnyi maximumot.

Eurotour-eredmények ---- P ---- &