Idén kétszer annyi magyar szerződött külföldre, mint tavaly nyáron!

Júliusi blogbejegyzésemben már foglalkoztam a nyári átigazolási időszak fejleményeivel. Akkor az a tendencia kezdett kibontakozni, hogy a korábbi évekhez képest több fiatal, az NB I-ben még rutintalan, de a másodosztályban már tapasztalatot szerzett játékost igazoltak a klubok, miközben valamelyest csökkent a légiósok száma.

Az átigazolási időszak második felében aztán már több külföldi játékos érkezett, de az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest három százalékkal így is csökkent a légiósok aránya, 43.8-ról 40.9 százalékra. Ami az előző idényhez képest markánsabb változás, hogy többen szerződtek az NB I-ből erősebb bajnokságokba, ráadásul átigazolási díj ellenében.

A magyar játékosok közül tavaly nyáron csak Ádám Martin szerződött végleg, átigazolási díj ellenében külföldre, míg Ugrai Roland és Nikolics Nemanja ingyen került a török másodosztályba. Idén eddig hat magyar válogatott vagy U-válogatott igazolt külföldre. Lisztes Krisztiánnal együtt, akinek ugyan csak jövőre kell Frankfurtba költöznie, de már most pénzt kap érte – és a jól kitalált konstrukciónak köszönhetően, a különböző bónuszok révén akár még évekig bevételt remélhet utána – a Fradi, hiszen az üzlet már megköttetett. Lisztes és a Fehérvárról a francia élvonalba szerződött Loic Nego topligába írt alá, de egyértelműen értékesebb bajnokságban folytatja a topliga másodosztályában, a 2. Bundesligában szereplő Herthához igazoló ifjabb Dárdai Pál és a török élvonalbeli Rizespor által Zalaegerszegről kivásárolt Mocsi Attila és a Ferencvárostól szabadon igazolható játékosként a japán Vissel Kobéhoz szerződött Vécsei Bálint. Varga Kevin pedig az NB I-ben bronzérmes DVSC-től került ingyen a 2022-es ciprusi bajnok Apollon Limassolhoz. Továbbá a válogatottban nem szerepelt paksi kapus, Nagy Gergely is külföldre szerződött, ő korábban játszott már Görögországban, az AE Larisszában, most pedig a PASZ Lamiához szerződött.

Emellett érdemes kiemelni, hogy említettek közül Lisztesért, Dárdaiért és Mocsiért is pénzt kapott magyar klubja. Ha Lisztes esetében nem a bónuszokkal együtt több év alatt év alatt elérhető 10.8 millió euróval, hanem a Transfermarkton (később csak TM) jelenlegi vételárként feltüntetett 4.5 millió euróval számolunk, és ehhez adjuk hozzá a Dárdai (300 ezer euró) és Mocsi Attila neve mellett szereplő összeget (785 ezer euró), akkor a kettő együtt további 1 millió 85 ezer euró, összesen több mint 5.6 millió euró. Ennyit fizettek magyar játékosokért külföldi klubok eddig ebben az idényben. De ha az NB I-en belül átigazolási díjért cserébe klubot váltó magyar játékosokat is ide számoljuk Baráth Pétertől (DVSC – FTC), Gergényi Bencén (ZTE–Fehérvár), Tajti Mátyáson (ZTE–Újpest) és Zeke Márión (Fehérvár – KTE) át Varga Barnabásig (Paks – FTC), akkor további, jóval kétmillió euró fölötti összegről beszélünk (még ha mindegyik transzfer esetében nem is ismert pontos összeg). A külföldre eladott és az itthon váltó magyarokat összeadva ez már legalább 8 millió euró.

És akkor az NB I teljes nyári bevételét vizsgálva ehhez még hozzáadódnak a külföldre eladott légiósok is, akik közül szintén jónéhányan igazoltak a magyar NB I-nél nívósabb bajnokságba. Így például Ryan Mmaee az angol másodosztályba (FTC – Stoke City), Roko Baturina a portugál élvonalba (FTC – Gil Vicente), Dorian Babunszki Svájcba (DVSC– Grasshoppers), de pénz érkezett az NB I-be a portugál másodosztályba igazolt Eduvie Ikobáért (ZTE – Viseu) és a kölcsönbe Kazahsztánba kerülő Stjepan Loncarért (FTC – Asztana) is. Itt sem ismert mindegyik összeg, de ha csak azokat összeadjuk, amiket a TM feltüntet, akkor is további, nagyjából 7 millió eurós összegről beszélünk.

A magyar és a külföldi játékosokért érkező átigazolási díjakat összeadva megállapíthatjuk, hogy összesen legkevesebb 15 millió eurós bevételre tettek szert az NB I-es klubok ezen a nyáron (ez persze nem a tiszta nyereség, mert ez az összeg mintegy hétmillió eurós kiadással is párosul). Ez a korábbi évek nyári átigazolásai időszakaihoz képest sokszoros, átlagosan közel háromszoros növekedést mutat. A 15 milliós bevétel már a környező országokkal összevetve sincs a sor végén – mint ahogy az előző években arra többször is volt példa –, mert például a szlovákok 4.4 milliós, a szlovénok 10.3 milliós bevételi összegét megelőzte, a románok 20 millióját pedig kezdi megközelíteni, persze az ukrán (25 millió fölött), a szerb (34 millió) és a horvát élvonal csapatainak bevételeitől (63 millió euró) így is messze van. A térségben rekorder osztrákok 108 milliójától pedig fényévekre.

Ezzel együtt magyar bajnokság elmúlt évekhez képest mutatott jelentős értéknövekedése, illetve megítélésének javulása ezekből az összegekből, azok emelkedéséből is egyértelműen látszik. Ennek két fő okát látom. Egyrészt a szakszerű scouting munkáknak is köszönhetően egyre jobb, piacképesebb, egyre inkább továbbértékesíthető légiósok érkeznek hozzánk, másrészt Lisztes és Mocsi személyében nemzetközileg is piacképes, ígéretes, U-válogatott magyar fiatalokat is fel tudott mutatni a hazai piac.