Adottságok, megfigyelés, kiválasztás – Haalandtól Sigér Dávidig

A futballt gólra játsszák, az a csapat, amelyik több gólt szerez nyer, és amelyik játékos a legtöbb gólt szerzi vagy a legtöbbet teszi azért, hogy a csapata minél több gólt szerezzen, vélhetően együttese legjobbja vagy legalábbis meghatározó futballistája. Ha viszont megfigyelőként ülünk le meccset nézni, és a játék, illetve a játékosok teljesítménye kapcsán különböző keresztkérdéseket teszünk fel magunknak, amire több mérkőzés összképe alapján keressük a választ, mindjárt nem is tűnik olyan egyszerűnek a labdarúgás, ha fiatal, akár utánpótláskorú játékosokat vizsgálunk, akik még a pályafutásuk elején vannak.

Azt a kérdést még csak-csak meg tudjuk válaszolni, hogy adott pillanatban miért, miben jobb egyik fiatal futballista a másiknál, azt viszont már sokkal nehezebb megválaszolni, hogy mondjuk két év alatt miért fejlődött többet az egyik, mint a másik, aki két évvel ezelőtt még kevésbé volt ügyes vagy hogy melyik labdarúgónak mikorra várható a beérése. Ugyanilyen szakmai kihívás az, hogy a fizikailag retardált gyerekek ugyanolyan mértékben tudjanak fejlődni, mint az akkcelerált játékosok, utóbbiaknál pedig az a kulcs, hogy ne pusztán a fizikai papamétereikkel emelkedjenek ki társaik közül, hanem a képességeikkel, azok fejlesztésével, hogy aztán a felnőttek között is képesek legyenek helytállni, illetve, hogy a nagy termethez megfelelő izomzatot és állóképességet is társítani tudjanak.

Jó példa erre Erling Haaland esete, aki 2017-ben, amikor Magyarországon járt U17-es Eb-selejtezőn, melyen Szoboszlai Dominik góljával a mieink megverték a norvégokat, még kevesen gondolták volna, hogy alig néhány év elteltével a világ legjobb csatárai között fogjuk emlegetni. A norvégok szempontjából 1–0-ra elveszített meccsen ugyan kezdő volt Haaland, de nem játszott jól, az 51. percben le is cserélték.

„Már akkor is magasnak számított, de a teste vélhetően épp akkoriban ment át nagy növekedésen, mert elég koordinálatlan és széteső volt a mozgása – nyilatkozta nemrég a Nemzeti SportnakKarpjuk Gábor, a Vasas FC videoelemzője, aki 2017-ben az U17-es válogatott mellett dolgozott ebben a pozícióban, így az ellenfelek feltérképezéséért is ő felelt. – Az indulósebessége sem volt az igazi, az első három-öt métere legfeljebb az átlagos szintet érte el. Bár a magassága megvolt, a most látott izomzat hiányzott róla. Ezzel együtt jól fedezte a labdát, és a felívelt labdákat is jól tartotta meg. Taktikailag fegyelmezett volt, rendre visszazárt, a letámadásnál is lehetett rá számítani, ám elég darabos volt a futása. Felhívtuk a játékosok figyelmét, hogy ne hagyják fejelni, ne engedjék kapura fordulni, próbáljanak minél inkább összezárni előtte, és a jobb lábára terelni a labdát. Úgy tűnt, képzett, robusztus támadó lehet belőle, de semmi jel sem utalt arra, hogy a világ egyik legjobb csatára lesz.”

A Moldéban nevelkedő labdarúgó azon a tavaszon bemutatkozott a norvég élvonalban, a következő idényben pedig 25 bajnokin 12 gól volt a mérlege – 2019 januárjában pedig lecsapott rá a Red Bull Salzburg, melyben ősszel bemutatkozott a Bajnok Ligájában, első hat BL-meccsén nyolc gólt szerzett, és 2020 januárjában már tovább is állt Dortmundba.

Megfigyelőként a hozzá hasonló, villámkarriert befutó tehetségek megtalálása a legnagyobb kihívás, és ez – ahogy azt a Haalanddal kapcsolatban idézett szakvéleménye is bizonyítja – jóval komplexebb feladat, mint amilyen egyszerű játéknak tűnik elsőre a labdarúgás. Cristoph Freund, a salzburgiak sportigazgatója, például nem a képességeit vagy a fizikai adottságait emelte ki Haalandnak.

„Minket a mentalitása fogott meg, ez nagyon fontos, amikor fiatal tehetségek után kutatunk. Miután láttuk játszani a Moldéban, mindent megtettünk, hogy Salzburgba csábítsuk, és azt hiszem, akkor mi voltunk a tökéletes klub neki. Itt már nem a labdarúgás tanulható elemeit fejlesztettük, az volt a lényeg, hogy minél több meccset játsszon a legmagasabb szinten. A mentalitása és az elszántsága volt az, ami kiemelte őt a többiek közül. Végül minden részlet a helyére került, és hamarosan mind egyetértettünk abban, hogy még sosem volt hozzá fogható futballistája a Salzburgnak” – nyilatkozta a sportigazgató.

Freund szavaiban pedig ott van a hatékony játékosmegfigyelés talán legfontosabb ismérve, hogy az aktuális produktum mögött észrevegyük a potenciált, a játékosban rejlő lehetőségeket, a futballhoz és a munkához való hozzáállását, amely megalapozhatja a további fejlődését. Persze, arra, aki 16 évesen, közel kétméteresen bemutatkozik egy élvonalbeli bajnokságban, 17 évesen pedig egymást követő két felnőttbajnokin hat gólt szerez, azért nem olyan nehéz felfigyelni. Sokkal nehezebb azonban észrevenni egy olyan játékost, akinek ugyan remek a hozzáállása, megvan a játék iránti alázata, de alacsonyabb osztályú csapatokból indul, nincsenek kiemelkedő fizikai paraméterei és védekező középpályásként sokkal nehezebben tudja felhívni magára a figyelmet, mint egy csatár.

Ebbe a kategóriába tartozik például Sigér Dávid, aki ugyan egy nagy klubnál, a DVSC-nél nevelkedett, de a felnőttek között a 2005–2006-os idényben játszott először a megyei I. osztályú Téglási VSE-ben, és innen járta végig fölfelé az összes többi osztályt. Létavértesen az NB III-ban, majd a DVSC-DEAC-ban és Mezőkövesden az NB II-ben. A kövesdieknél 2013-ban már az NB I-ben is debütált, de csak néhány meccs jutott neki, majd az NB II-es Balmazújvárosban lett alapember, melynél aztán az NB I-ben is fontos játékossá vált, és akkor figyelt fel rá a Ferencváros, 2018-ban, csakhogy addigra már betöltötte a 27. életévét, tehát az ő fejlődéséi útjából például kimaradtak az utánpótás-válogatottak, és a felnőttválogatottban végül csak 30 évesen debütált. Miközben klubjában meghatározó játékosnak számít és a nemzetközi porondon is helyt tudott állni. Ha nem a megyei bajnokságban indul a karrierje, ha nem 27 évesen válik stabil NB I-es játékossá és figyel fel vár az FTC, talán előbb is észrevették volna kiemelkedő szorgalmát, labdabiztosságát, kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményét.

Ugyanakkor nem Sigér az egyetlen Marco Rossi Eb-re készülő bő, harmincas keretében, akire 16 és 21 éves kora között nem figyeltek fel a szövetségi edzők, így utánpótláskorban nem is voltak válogatottak. Márpedig, aki Magyarországon utánpótlásszinten nem tudja felhívni magára a válogatott és azzal együtt a nagyobb klubok figyelmét, az jóval nehezebben jut külföldi szerződéshez, mert nem játszik olyan nemzetközi meccseken, melyeken fel tudnak rá figyelni, nehezebben, hosszabb idő alatt jut el a felnőttválogatottig is.

Rossi keretéből Sigéren kívül Cseri Tamás, Dibusz Dénes, Hahn János, Lovrencsics Gergő és Nikolics Nemanja sem volt korábban utánpótlás-válogatott. Közös bennük, hogy a felnőttek között, a Budafokról induló Lovrencsicset leszámítva vidéki csapatokban mutatkoztak be, a másodosztályban (Sigér pedig a megyei bajnokságban): Cseri Tamás (aki ifistaként megfordult a Ferencvárosnál is) Mosonmagyaróváron, Dibusz Dénes Pécsen, Nikolics Nemanja Barcson. Így, mire eljutottak a válogatottig, Dibusz Dénest leszámítva már elmúltak 24 évesek – Hahn János annyiból kakukktojás, hogy már 26 is elmúlt, de még nem volt válogatott, Cseri pedig tavaly mutatkozott be, 32 évesen.

Az, hogy 24, pláne 25 év fölötti korukra kerülnek oda játékosok a válogatotthoz, azért nem szerencsés, mert ezeknek a játékosoknak már jóval kisebb esélyük, kevesebb idejük van nemzetközi karriert befutni és igazán magas szintre eljutni, mint annak, aki már 21-22-évesen válogatott szinten futballozik. Ez az egyik fő probléma jelenleg a magyar futballban, hogy nagyon későn érnek be a fiatal játékosok, lassan tudnak beépülni az első csapatokba, így pedig sokára jutnak el oda, hogy nemzetközi színtéren is megmutathassák magukat.

Ez persze a kiválasztás problémája is, és jól mutatja azt a hiányt, hogy Magyarországon a 2010-es évek elején még nem voltak játékosmegfigyelő-képzések, nem képeztek olyan szakembereket, amilyenek például Salzburgban dolgoznak. Az osztrák klub megfigyelőinek az a feladatuk, hogy szisztematikus munkával, jól kidolgozott szempontrendszer mentén megtalálják azokat a fiatalokat, akik adott időpillanatban talán még nem tartoznak korosztályuk legjobbjai közé, de a hozzáállásuk, alapképességeik és adottságaik révén megvan bennük a potenciál, hogy azzá váljanak. Itthon a Football Education Center ismerte fel ezt a hiányosságot és az elmúlt öt-hat évben folyamatosan indított tanfolyamai révén egyre nagyobb teret nyert itthon is a scouting. Júniusban az utánpótlás-labdarúgók megfigyelésének sajátosságait célzó webinárium is lesz és újabb kétnapos scouttanfolyam is indul.

Igazi eredményt persze a Haaland-szintű klasszisok megtalálása jelentené, de azt is be kell látni, hogy a kiválasztás mellett legalább annyira fontos a tervszerű fejlesztés, az, hogy a tehetségből valóban ki is tudják hozni azt, ami benne rejlik. Mert, ahogy Karpjuk Gábor vidooelemző mondta, a 2017-ben, U17-es játékosként látott Haalandról, akkor még nem teljesített a korosztályos átlagnál jobban. Ha marad Norvégiában, talán nem is tudott volna igazán szintet lépni. Mert a szintlépéshez arra volt szüksége – ahogy azt a salzburgi sportigazgató, Cristoph Freund mondta –, hogy minél több meccset játsszon a legmagasabb szinten. Ez az – a 20-21 év alatti fiatalok játéka a legmagasabb szinten – ami itthon még mindig nem elég gyakori.