Így befolyásolta Nainggolan pályafutása Zaniolo és Barella útját

ÍGY ÉPÜL FEL A SCOUTING A CAGLIARINÁL

A Cagliari megfigyelő rendszerének kialakításában nagy szerepet játszott a földrajzi elhelyezkedés. Szardínia több mint másfél milliólakosú sziget, melynek a 160 ezres Cagliari a székhelye. A szigeten több mint 20 labdarúgó-akadémia vagy utánpótlás-neveléssel foglalkozó egyesület működik, így a Cagliari utánpótláscsapatainak magját a térség kiemelkedő tehetségei adják, akiket folyamatosan keresnek, figyelnek, megpróbálják őket minél korábban a klubhoz hívni. Az U15 és U19 közötti csapatokat tekintik a kiemelt korosztályoknak.

A klub scouting részlege külön szervezeti piramis alapján épül fel. Ennek a legtetején helyezkedik el Riccardo Guffanti, a klub vezető játékosmegfigyelője (headscout), aki immár több éve tart scouttanfolyamokat Magyarországon a FEC szervezésében.

Guffanti alá tartozik három scoutingvezető, akik közül van, aki csak videoelemzéssel foglalkozik, de ő is megnéz naponta áltagosan 4-5 mérkőzést. A scoutingvezetők irányítják az egyéb scoutokat, akik folyamatosan végzik a felderítést, a tehetségek felkutatását élőben és videós formában egyaránt, illetve vannak a klubnak területi felelősei, akik kimondottan egy-egy piacért, bajnokságért vagy korosztályért felelnek. Összesen öt főállású scoutja van a klubnak, ők külföldre is járnak és rajtuk kívül részmunkaidősként 16 megfigyelőt foglalkoztatnak még az ország különböző területeiről, továbbá az utánpótláskorú játékosok megfigyelésében helyi, szardíniai segítők is részt vesznek, de utóbbiak nincsenek állományban a Cagliarinál.

A területi felelősök folyamatosan jelentéseket írnak az általuk szemmel tartott futballistákról a vezetőknek. A kiemelkedő játékosokat előbb a scoutingosztály minimum két tagja részletekbe menően elemzi, majd informálják a sportigazgatót vagy az utánpótláskorúakért felelős vezetőt. A záró értékelést vagy a szerződtetési javaslatot általában megelőzi még egy esemény, ami felnőttjátékosok esetén lehet közvetlen megtekintés, utánpótláskorúak esetében próbajáték. A scoutok mellett a spotigazgató, illetve az utánpótlás-vezető ügynökségektől, külső piaci szereplőktől is folyamatosan kap információkat, jelentéseket, melyeket szintén a scoutosztály dolgoz fel.

JÁTÉKOSKERESKEDÉS OLASZ MÓDRA – NAINGGOALN PÉLDÁJA

Az olasz játékoskereskedelem működése akár egyetlen futballista sorozatos klubváltásai, az azokhoz kapcsolódó egyéb üzleteken keresztül is jól szemléltethető. Erre példa a Cagliari belga válogatott középpályása, a 31 éves Radja Nainggolan esete, aki a nyáron tért vissza a klubhoz, mert a városból származik a felesége, aki rákkal küzd és így együtt lehet a család.

Nainggolan 16 éves korában került Belgiumból Olaszországba, a másodosztályú Piacenza utánpótlásába, majd onnan az első csapatba, melyben 2006 és 2010 között 70 meccset játszott a Serie B-ben. Ott figyelt fel rá a Cagliari, amely először 2010 januárjában szerződtette 1.3 millió euróért. Nainggolan úgy került a szárdokhoz, hogy az üzlet részeként a Cagliari kölcsönadta a Piacenzának a 21 éves fehérorosz Mihail Szivakovot. Ő volt az első játékos, akinek a pályafutására kihatott Nainggolan klubváltása, de nem az utolsó… (Szivakov csak fél évet töltött a Piacenzánál, később kölcsönadták a lengyel Wisla Krakównak, majd a belga Zulte Waregem szerződtette).

Nainggolan négy évig fejlődött a Cagliariban, majd előbb kölcsönben, fél évvel később pedig már végleg az AS Roma szerződtette, 15 millió euróért, 26 évesen. Vagyis négy év leforgása alatt az 1.3 millió eurós kiadásból lett egy 15 millió eurós bevétel, és ilyenkor jön vissza kamatostul mindaz a befektetés, amit a scoutokra és egy-egy játékos megfigyelésére, felfedezésére fordít egy klub. De az olaszországi játékospolitika megértéséhez érdemes folytatni Nainggolan történetét.

A Romába szerződésekor egy hármas csomag részeként távozott, ugyanis vele együtt a fővárosiakhoz került, csak kölcsönbe a kolumbiai Víctor Ibarbo és az azóta tragikus hirtelenséggel, 31 éves korában elhunyt Davide Astori is. Utóbbiak közül Ibarbót 21 éves korában hazájában, Kolumbiában szúrták ki a Cagliari megfigyelői, kétmillió euróért szerződtették, majd négy év alatt kulcsemberré nőtt ki magát, 124 meccsen 15 gólt szerzett és 16 gólpasszt jegyzett a Cagliariban, aminek köszönhetően kölcsönvette a Roma, majd az angol Watfordban és a görög Panathinaikoszban is játszott kölcsönben, mire végleg eladták Japánba. A sorozatos kölcsönadásokkal együtt rajta úgy hatmillió eurót keresett a klub. Astori a Milan kölcsönjátékosaként a harmadosztályban futballozott, amikor felfigyeltek rá, ötmillió euróért szerződtették. A Cagliariban lett stabil élvonalbeli labdarúgó, majd a válogatottban is bemutatkozhatott. A Romának, majd a Firoentinának adták kölcsön, utóbbi klub végleg meg is vásárolta a játékjogát, rajta összességében kétmillió eurót kerestek, amellett, hogy hat évig nagy szerepet játszott abban, hogy a Cagliari élvonalbeli csapat tudott maradni, azt követően búcsúztak egy évadra a Serie A-tól, hogy Astori távozott.

Térjünk vissza Nainggolanhoz, aki közvetve a további útja során is befolyásolta más játékosok karrierjét, akiknek a példája egyúttal az olasz scouting lenyomata is. Amikor ugyanis 2018-ban a belga középpályás továbbállt Rómából az Interhez, a két klub nagyon nehezen jutott dűlőre a tárgyalások során a kivásárlási áráról, ezért a milánóiak felajánlották, hogy a „farkasok” egy fiatal, még nem teljesen kész játékost is választhatnak a keretükbőlaz összeg mellé, amit ajánlottak. Az Inter által lehetőségként megnevezett három játékosból azonban nem kértek a fővárosiak, mert a scoutjaik úgy ítélték meg, nincs bennük potenciál, nem jelentenének erősítést hosszú távon, és inkább Nicoló Zaniolót választották, aki a 2017–2018-as idényben az Inter Primavera-csapatában 26 meccsen 13 gólt szerzett, a Roma ellen mind a két találkozón betalált az utánpótlás-bajnokságban.

A Roma így duplán jól járt, mert 38 millió eurót bezsebelt az akkor már 30 éves Nainggolanért, Zaniolo pedig néhány hónap alatt alapemberré vált a csapatban, már az új Tottiként emlegetik, tavasszal, 19 évesen az olasz válogatottban is bemutatkozott. A becsült értéke egy év alatt egymillió euróról negyvenmillióra emelkedett, már kétszer annyit ér, mint Nainggolan, akinek az átigazolásába tavaly nyáron amolyan „aprópénz” gyanánt vonták be a játékjogát. Ennyit számít a jó scoutmunka, hogy a Roma megfigyelői benne ismerték fel a lehetőséget, szemben az Inter által először felajánlott játékosokkal.

Nainggolan idén nyáron a fent már említett családi okokból visszatért a Cagliarihoz, kölcsönvették őt az Intertől, de „természetesen” az átigazolásba ezúttal is bevontak más játékost is. Nevezetesen a nagy tehetségnek induló, 22 éves korára tízszeres olasz válogatott középpályást, Nicoló Barellát, aki a Cagliari utánpótlásából került ki (persze ő is játszott kölcsönben az alacsonyabb osztályú Comóban – az olasz klubokban kevés olyan játékost találni, akit sosem adtak még kölcsön) és úgy tűnik az Interben is megállja a helyét, hiszen eddig mind a tíz bajnokin játszott, adott három gólpasszt és a BL-ben már gólt is lőtt.

Ha összegezzük a fentieket, akkor azt láthatjuk, hogy egyetlen játékos, jelen esetben Nainggolan klubváltásai közvetetten öt különböző labdarúgó pályafutására, átigazolásaira is kihatottak. Ezzel láthatjuk, hogy Olaszországban a futballüzletet a játékosok folyamatos „vándorlása” működteti és azok a klubok tudnak ebben a rendszerben érvényesülni, amelyek képesek megtalálni a valós értékeket a megfigyelőik révén, már utánpótláskorban (erre példa a fentiekből két Nicoló, Zaniolo és Barrella), az ígéretesen induló játékosokat képesek továbbfejleszteni, lépésről lépésre, akár kölcsönadásokon keresztül is, hogy aztán haszonnal továbbértékesítsék őket.

A Cagliari azért tud a nagy klubokhoz képest jóval kisebb költségvetéssel is stabil élvonalbeli klub maradni, mert remek összhangban működik a szakmai stáb, beleértve ebbe az utánpótlásban dolgozókat és a Riccardo Guffanti irányította megfigyelői csapatot. A scoutok „előássák” a tehetségeket, a stáb fejleszti, csapatba építi őket, a vezetők haszonnal továbbértékesítik. Persze a Cagliarinál is sokan vannak olyanok, akik aztán nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, de amíg minden évben találnak egy-két olyan játékost, akire évekig lehet építeni, addig működik a modell.