A Maribor, a Zorja és a Viitorul politikája is példa lehet a magyar klubok számára

A BBC összeszámolta, hogy a topligák csapatai összesen öt milliárd fontot költöttek a nyáron erősítésekre. Ez magyar forintra átszámolva egész pontosan ennyi: 1 821 927 179 000 Ft – írja a promotinos.hu. Az átigazolási időszak egyik nagy nyertese a Lille volt, amely évek óta nagy haszonnal értékesít olyan labdarúgókat, akiket 18 és 20 éves koruk között ingyen vagy nagyon olcsón megszerez, majd általában 1–3 éven belül nagy haszonnal értékesít. Ezen a nyáron ezen a nyáron 145 millió euróért adott el játékosokat a klub. Az idei, nyári átigazolási időszak nagy nyertese a Lille mellett a német Frankfurt volt, amely 101.8 millió euró értékben adott el a nyáron játékosokat. Köztük a 21 éves, szerb felnőttválogatott Luka Jovicsot, akiért a Real Madrid 60 millió eurót fizetett. A csatár 19 éves korában először kétszázezer eurós kölcsönadási díj ellenében került a német klubhoz, majd hétmillióért végleg megvették, és egyből tovább is adták a Realnak. És akkor az eladásokból csak a nyáron 313 millió eurót kereső Atlético Madridról még nem is beszéltünk, igaz, a madridiak 243.5 milliót el is költöttek a bevételből.

Érdemes azonban egy kicsit szűkebb körben is megvizsgálni az átigazolási piacot, mert a fentihez hasonló kimutatások általában csak a topligák szintjén készülnek, de számunkra az is érdekes lehet, hogy a kelet-közép-európai térségben milyen mintákat, milyen átigazoláspolitikát követnek a klubok, találunk-e a magyar csapatok számára példa értékű üzleti modellt.

Kezdjük a sort egy olyan klubbal, a szlovén NK Mariborral, amely költségvetésben még a hazai élcsapatoktól, a Fehérvár, Fradi párostól is elmarad, mégis eredményesen működik, mind szakmai, mind gazdasági szempontból. Az elmúlt években ugyanis többször eljutott valamelyik nemzetközi kupa, a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga csoportköréig, miközben a játékospiacon folyamatosan nyereséget állít elő. Idén nyáron 1.5 millió euró értékben adtak el játékost külföldre, a megelőző idényekben pedig sorrendben: 3.13, 3.54, 3.25 és 2.9 millió euróért. Vagyis az elmúlt öt évben összességében, közel 15 millió euró értékben árultak ki futballistákat, miközben a kiadási oldalon valamivel több mint kétmillió euró szerepelt, tehát tízmillió euró fölötti nyereséget könyvelhettek el a piacon a korábban ingyen vagy olcsón szerződtetett labdarúgók értékesítéséből. A legnagyobb bevételt a Domzalénál nevelkedett, 20 éves, U21-es válogatott szlovén csatár, Jan Mlakar hozta, aki januárban 3 millió euróért szerződött az angol élvonalbeli Brightonhoz, egy évvel azután, hogy ingyen hazatért a Fiorentinától és nem ő az egyetlen játékos, aki az elmúlt években angol vagy olasz csapatokhoz tudott szerződni a szlovén klubtól, de többen mentek Portugáliába, Belgiumba vagy éppen Hollandiába is.

Ha pedig már a Domzale szóba került, érdemes kiemelni a kétszeres szlovén bajnokot is, amely kimondottan erős a saját utánpótlás nevelése terén és a 2014–2015-ös idény óta folyamatosan nyereséggel zár a piacon és közel 10 millió euró értékben értékesített futballistákat, miközben a kiadási oldalon egy-kétszázezer eurónál több egyik évben sem szerepelt. A szlovén klubtól vásárolta meg 2017-ben a Ferencváros a szlovén válogatott védőt, Miha Blazicot, akit ügynökségünk közvetített Magyarországra.

Szlovéniától észak felé fordulva, a tisztán üzleti alapon, a hazai átlagnál nagyobb költségvetésből működő osztrák klubok esetében talán fölösleges külön ecsetelni, mennyivel nagyobb hasznot húznak az átigazolási piacból, mint a magyar csapatok. Azt azonban talán érdemes megjegyezni, hogy Ausztriában a 12 klubból hat zárta nyereséggel a piacot (Red Bull Salzburg, LASK, Sturm, Rapid, Mattersburg, Admira többségük esetében egymillió eurót jóval meghaladó nyereségről van szó) és csak kettő veszteséggel (Rheindorf Altach, Tirol). Nálunk csak a Ferencváros tudott jelentősebb, 1 millió euró fölötti nyereséget elkönyvelni, köszönhetően elsősorban az uruguayi Fernando Gorriarán eladásának. A Fradin kívül a Puskás Akadémia Adrian Rus és a Mezőkövesd Sztefan Drazsics eladásának köszönhetően tudott néhány százezres bevételt és ennek köszönhetően nyereséget is produkálni. A Mol Fehérvár és az Újpest veszteséggel zárt, a többi klub esetében viszont nem voltak pénzmozgások, nem is vettek, nem is adtak el játékosokat.

Az osztrákkal ellentétben a szlovák piac már nagyban hasonlít a magyarra, mert csak két klub zárt nyereséggel, az AS Trencín és a DAC, három csapat (Slovan, FK Senica, MSK Zilina) volt veszteséges, tehát, többet költött, mint amennyiért eladott, a maradék hét klub pedig nem igazolt pénzért és bevételre sem tett szert. Az elmúlt években rendre nyereséget termelő AS Trencín ezúttal a horvát csatár, Antonio Mance (NK Osjek) eladásával keresett 1.3 millió eurót, míg a DAC-ból Lubomir Satka és Tomás Huk távozott átigazolási díj ellenében. A DAC egymás után a második átigazolási időszakot zárta nyereséggel.

A szintén 12 csapatos ukrán élvonalban a Dinamo Kijev és a Sahtar jóval többet költött, mint amennyiért eladott, a Zorja Luhanszk és az FK Lviv termelt minimális nyereséget, a többi klubnál sem veszteség, sem nyereség nem mutatható ki. Viszont azt megállapíthatjuk, Ukrajnában nincsenek olyan klubok, amelyek scoutok munkájára alapozva a játékosok felfedezésével és eladásával is kívánják fenntartani magukat, mint ahogy az például Ausztriában működik. Egyedül a Zorja mondhatja el magáról, hogy 2017 óta folyamatosan nyereséges a piacon. A Zorja adta el a télen Ihor Haratint is a Ferencvárosnak, míg a 20 éves kapustehetséget, Andrij Lunint a Real Madridnak.

A 14 csapatos román bajnokságban hét csapat is nyereséggel zárt, viszont ezeknek a nagy része csak néhány tíz vagy százezer eurós nyereség, vagyis a költségvetést tekintve nem jelentős tétel. Az egyetlen kivétel az FC Viitorul, amely a Haghi Akadémiáról kikerülő utánpótlásra építve kimondottan exportra alapoz. Ezen a nyáron 6.55 millió euróért adtak el játékosokat, miközben átigazolási díjat senkiért sem fizettek. A legnagyobb bevételre egyébként éppen az akadémia névadója és az első csapat vezetőedzője, Gheorghe Haghi fia, Ianis Haghi eladásával tett szert a klub, a belga Genk fizetett érte négymillió eurót. A Viitorul 2013 óta nagyjából 32 millió euróért adott el játékosokat , miközben az összes költése három millió euró környékén volt, de ebből 2.8 millió eurót Ianis Haghi tett ki, akit egyszer már visszavásároltak a Fiorentinától. Egyébként szinte kivétel nélkül ingyen igazolható, illetve kölcsönbe megszerzett és az akadémiáról kikerülő labdarúgókra építenek.

Körbejárva a szomszédokat, elérkezünk Szerbiába, ahol talán némi meglepetésre kilenc klub is nyereséget termelt a nyáron, több mint például Ausztriában. Igaz, hogy Szerbiában az élvonal 16 csapatos nem pedig 12 és a nyereségek nagy része egymillió eurónál kisebb tétel, de például az FK Csukaricski 5.1 millió eurós hasznot húzott a piacból, miután a Manchester Citynek eladta a 19 éves Szlobodan Tedicset 3 millió euróért, de említést érdemel a Partizan Beograd is 3.56 millió eurós nyereséggel. A szerb bajnokság esetében nagyban segíti a piacot, hogy topligás csapatok, illetve igazán nagy klubok is szívesen vásárolnak tehetségeket Szerbiából. Idén nyáron a Manchester City mellett például a spanyol Mallorca is a szerb Szuperligából vásárolt, a 21 éves csatárt, Igor Zalatanovicsot vették meg az FK Radniktól 1.3 millió euróért.

A horvátoknál is hasonló a helyzet, hét csapat zárt nyereséggel, viszont ott csak tíz élvonalbeli klub van, így ez a szám meglehetősen magas, ráadásul a hétből öt klubnál egymillió euró fölötti nyereségről beszélhetünk. Ebbe a sorba tartozik a Dinamo és a Lokomotiv Zagreb mellett, a Rijeka, a Hajduk Split és az a Gorica, amelynek a scoutingra építő üzleti modelljével korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam. A horvát élvonalra is az érvényes, ami az ukránra és a szerbre is, hogy a kiemelkedő képességű játékosok esetében egyenes út vezethet az európai topligákba is: ezen a nyáron az olasz (Amir Rahmani – Dinamótól Hellas Verona), a francia (Domagok Bradaric – Hajduk Splitből Lille) és a spanyol élvonalba (Borja López – Hajduk Splitből Sporting Gijón) is adott játékost az 1. HNL.

Magyarországon a topligákba eladott felnőttjátékosok nagy ritkaságnak számítanak, mint ahogy az is, hogy egy klub évről évre jelentős haszonnal zárja a nyári átigazolási időszakot. A fenti példák mindenesetre adottak: a szlovén Maribor az európai kupában gyakran főtáblára jutó csapatok szintjéhez képest szerény költségvetéssel is képes nyereséget termelni, úgy hogy ez nem megy az eredmény rovására, a Viitorul a saját akadémiáról kikerülő fiatalok értékesítésében lehet jó példa, az ukrán, a szerb és a horvát klubok pedig a topligába eladás terén.

Azt viszont mindegyik példa esetén látni kell, hogy a megfelelő szakmai munka mellett kiemelkedően fontos a scouting, a kiszemelt játékosok megfelelő feltérképezése, a tehetségek megtalálása. Ez pedig már utánpótlásszinten is egyre hangsúlyosabb, ugyanis az utánpótláskorú játékosokért is nagy harcot folytatnak a klubok, és az veheti fel jó esélyekkel a harcot, aki adatbázist épít, akinek megvannak a megfelelően képzett szakemberei. Ügynökségünk, illetve a Football Education Center ezen a téren továbbra is elkötelezett a szakemberek képzése mellett: az utolsó 2019-es, alapszintű scouttanfolyamunkat október 4-én és 5-én tartjuk – regisztráció, helyfoglalás és további részletek itt érhetők el.