A PL csapatai bizonyítják – sok pénzből lehet hatalmas futballt csinálni

Érdemes azzal kezdenem, hogy nem vagyok és nem is voltam sosem az angol futball elvakult rajongója. Már akkor sem voltam az, amikor 2006 környékén, Vass Ádám ügynökeként hivatalos ügyben először jártam a szigetországban.

Az élményekről annyit, hogy az orkán erejű szélnek köszönhetően a szakadó eső vízszintesen ömlött a festői szépségűnek közel sem nevezhető Stoke-on-Trentben. A város határában lévő puritán edzőpályákat magyar mércével mérve is csak jóindulattal lehetett komfortosnak nevezni, és az akkori szakvezető, Tony Pullis hitvallásának köszönhető régi brit stílusban akkor – és manapság is – a Championshipben futballozó Stoke City esetében szemet gyönyörködtető futballról sem beszélhettünk. Aki nyomon követte akkoriban a Championshipben játszó csapatok futballját, az tudja, miről beszélek. Nos, azért azóta arrafelé is sokat változott a világ már a másodosztály szintjén is, nem beszélve aztán a Premier League-ről...

Sokan mondják, hogy a pénz önmagában nem csinál focit, és itt lehet példának hozni a Bajnokok Ligájából a Manchester City, PSG párost, amelyik hiába gazdálkodik rekordösszegekből, a két sztárklub évek óta nem tud eljutni a sorozat fináléjáig, sőt általában az elődöntőig sem.

Mégis azt gondolom, hogy a pénz igenis csinál, mégpedig hatalmas futballt. Ezt mutatják a különböző gazdasági eredmények és most már egyre inkább alátámasztják ezt a sportszakmai eredmények is, azok után, hogy a futballtörténelemben egyedülálló módon, idén először mind a két nagy nemzetközi kupában angol „házi döntőt” rendeznek (ráadásul a négy csapatból három londoni.)

Az Európa-ligában az ősszel a Mol Vidivel egy csoportban szereplő (a Vidit Londonban 1–0-ra legyőző, Budapesten 2–2-es döntetlent játszó) Chelsea az Arsenallal, a BL-ben a Liverpool a Tottenhammel találkozik majd. Viszont ha a két sorozatot együtt nézzük,akkor azt is láthatjuk, hogy 2016 óta vagy az Európa-ligában vagy a BL-ben mindig volt angol döntős, az MU 2017-ben meg is nyerte az El-t, és immár biztos, hogy idén két angol győztest avatnak, ami azt is jelenti, hogy 2017-tól számolva a hat lehetséges kupagyőztes közül három is angol lesz a BL-ben és az El-ben.

A Liverpool egyébként 2016 óta már a harmadik döntőjére készülhet Jürgen Klopp menedzserrel, a legutóbbi kettőn az El-ben és a BL-ben is kikaptak a vörösök, akiknek a bajnokságban egyedülálló módon 97 pont sem volt elegendő a bajnoki címhez, hiszen a 98 pontos City megvédte a címét. Ugyan Klopp még egyetlen nemzetközi kupát sem nyert edzőként, a dortmundi és a liverpooli időszakának köszönhetően jelenleg így is a legjobb szakemberek közé sorolják, ahogy persze Josep Guardiolát is, és akkor még nem említettük José Mourinhót, aki 2013 óta csak angol kluboknál dolgozott, igaz, a Chelsea-től és az MU-tól is menesztették.

A szakmai sikerekhez hozzátartozik még, hogy az angol U-válogatottak, a 2011-ben kidolgozott új stratégiának, az úgynevezett EPPP-nek is köszönhetően 2017-ben, példátlan módon, néhány hónapon belül U17-es és U20-as világbajnokságot, valamint U19-es Európa-bajnokságot nyertek, majd 2018-ban a felnőtt vb-n is a legjobb négy közé jutottak.

De nem feltétlenül csak sportszakmai, hanem gazdasági szempontból is hatalmas futballról, hatalmas futballbizniszről, vagyis futballüzletről is beszélhetünk.

A Premier League csapatai, elsősorban a rekordösszegű televíziós közvetítési díjaknak köszönhetően hihetetlen pénzekkel gazdálkodnak, a Deloitte 2019-es listáján, melyen a világ top 20 leggazdagabb klubját sorolták fel, a 20-ból kilenc angol csapat volt, ebből a top tízben hat.

A 2017–2018-as szezonban az angol klubok rekordot jelentő, 4.8 milliárd fontnak megfelelő összbevételre tettek szert, ami 200 millióval volt több, mint egy szezonnal korábban, igaz, közben 400 millió fonttal (4 százalékkal) emelkedett, és már 2.9 millióra rúgott a klubok bérköltsége, emiatt az adózás előtti eredményük 0.4 milliárd font volt, ami 100 millióval kevesebb, mint a 2016–2017-es évadban.

A Deloitte kimutatása szerint a bevételek növekedése részben annak köszönhető, hogy a top hat csapat (Manchester City, Manchester United, Liverpool, Chelsea, Arsenal, Tottenham) a nemzetközi kupákban meghatározó szerepet tölt be, valamint a televíziós közvetítések díja, a reklámbevételek és a meccsnapi bevételek is növekedtek. A Vysyble tanulmánya rámutat, hogy a top hat egyre inkább elszakad a mezőny többi klubjától. A nagy hatosfogat a Premier League nyereségének 89 százalékát (!) termelte ki a 2017–2018-as idényben, ami 36 százalékkal több, mint az előzőben. Összehasonlításképp: a 2017–2018-as kiírás legnagyobb (Manchester United) és legkisebb (West Bromwich) bevétele között 465 millió font volt a különbség. A nyereséghez persze olyan világcégek szponzorációs szerződései is hozzájárulnak, mint amilyeneket az Adidas és a Chevrolet kötött az MU-val, a Nike a Manchester Cityvel és a Chelsea-vel vagy éppen a Yokohama Tyers ugyancsak a Chelsea-vel.

A gazdasági sikerekhez tartozik, hogy a Tottenham a 2018. június 30-val zárult üzleti évben 138.9 millió font (52 milliárd forint) adózás előtti nyereséget ért el, ez 87 millió fonttal többet, mint az előző évben.A világon még soha egyetlen futballklub sem ért el akkora nyereséget, mint tavaly a Tottenham Hotspur. Az eddigi rekordot szintén egy angol klub, a Liverpool tartotta 125 millió fonttal. Ezzel párhuzamosan 309.7 millióról 380.7 millió fontra nőtt a Spurs árbevétele is. A játékostranszferekből 73.1 millió fontot profitáltak: a legjobb üzlet Kyle Walker eladása volt a Manchester Citynek. A Premier League-meccsek jegyeladásaiból 42.6 millió fontot zsebeltek be, 19 millió fonttal többet, mint egy évvel korábban. A növekedés annak köszönhető, hogy az új stadion építése miatt a hazai meccseket tavaly a Wembleyben játszották, amelynek befogadóképessége jóval nagyobb (90 ezer fő), mint a régi stadioné (36 ezer fő). A Bajnokok Ligájában pedig 62.2 millió fontot keresett a csapat – mintegy 18 millióval többet, mint 2017-ben. Ez utóbbi tétel 2019-ben biztosan tovább emelkedik a döntőbe jutásnak köszönhetően.

És, hogy egy kicsit haza is beszéljek: tavaly február 1. és idén január 31. között ismét rekordszintre emelkedtek az ügynöki jutalékok a Premier League-ben. Az angol szövetség (FA) adatai szerint a húsz klub 260 millió fontot (97.5 milliárd forint) fizetett a futballisták átigazolásánál közreműködő menedzsereknek, ez 49 millióval több, mint egy évvel korábban. A legtöbbet – 43.7 millió fontot – az előzőhöz hasonlóan ebben az időszakban is a Liverpool költötte ügynöki tevékenységre, hiszen például megszerezte Alissont, Naby Keitát és Xherdan Shaqirit is. A Chelsea 26.8 millió, a Manchester City 24 millió fontot fizetett, a legkevesebbet – 2.8 milliót – pedig a Cardiff City adta ki erre a célra. A Tottenham a legutóbbi két átigazolási időszakban nem szerződtetett új játékost, ennek ellenére 11 millió fontot fizetett az ügynököknek.

Ahogy a fenti példák mutatják: a Premier League gazdaságilag és sportszakmailag is kifogástalan terméket állít elő. A pénz nem lő gólokat, de megfelelő felhasználással megteremtheti az alapjait a nyereséget termelő csúcsfutballnak, ami a szakmai eredmények mellett minden piaci szereplő számára egyre több bevételt is termelhet, így lesz egyre több angol csapat az európai kupák legjobb csapatai között, és így lesz a sok pénzből még több.