Épül az új Premier League, angol mintára – kínai nagy fal(at)

Ha megvizsgáljuk egy profitorientáltan működő klub bevételstruktúráját, azt állapíthatjuk meg, hogy a legnagyobb tételt a klubok számára a televíziósjogdíjakból származó bevétel jelenti, amit általában a jegybevételek, valamint a szponzoroktól származó, illetve az úgynevezett merchandisingtermékek utáni bevételek követnek. A bevételstruktúráhozköthető még, főként nevelőklubok esetében, a játékostranszferekből származó bevétel.
De azt, hogy ez nem fix sorrend, jól példázza a Paul Pogba nevével ellátott mezek eladása. Az abból származó bevétel ugyanis három hét alatt behozta a játékos 105 millió eurós vételi árát. Elképesztő.

ÉPÜL AZ ÚJ PREMIER LEAGUE

Mielőtt megvizsgáljuk ennek a struktúrának a kínai változatát, érdemes elgondolkodni Danny Mills korábbi angol válogatott játékos szavain, aki szerint a kínaiak a pénzükkel egy új Premier League-et építenek, ugyanúgy, ahogy azt korábban az angolok tették.

Mert mi is történt a csatornán túl korábban, illetve még a közelmúltban is?

A minden bajnokságnál jövedelmezőbb televíziósszerződéseknek köszönhetően a Premier League csapatai néha már irreálisan felverték az árakat, aminek a német, olasz, spanyol csapatok látták a kárát a legjobb játékosok aláírásáért folytatott harcban. De valamelyest megálljtparancsolt a szigetországi klubok számára a pénzügyi fair play bevezetése, amit azonban a kínaicsapatok nem vesznek annyira komolyan.

Danny Millsnek valószínűleg igaza van, tényleg egy új Premier League kezd kibontakozni Kínában, arrólnem is beszélve, hogy közben kínaibefektetők igyekeznek az angol futballban is megvetni a lábukat (lásd például: Aston Villa). Az, hogy ez gazdasági szempontból mennyire lesz racionális, ezt jelen pillanatban nehéz megjósolni.

A KÍNAI FUTBALL BEVÉTELI FORRÁSAI

A világ legnépesebb országában sokan úgy gondolják, hogy ők találták fel a futballt, és most igazából csak hazatér hozzájuk a játék.

Hogy ennek mekkora a valóságalapja, most inkább hagyjuk, az viszont sejthető, hogy a világ legnépszerűbb játékához fűződő televíziós jogdíjakból származó bevételek jó eséllyel Kínában is beváltják a hozzájuk fűzött remények. A tévéközvetítések jogdíja már tízszerese a korábbiaknak. A jegybevételek is valószínűleg növekedni fognak az országba áramló külföldi sztárok számával egyenes arányban (jelenleg 24 ezer a mérkőzésenkénti nézőszámátlag).

A legnagyobb és legfontosabb szelet a tortában pedig a helyi szponzorok (főként állami) által nyújtott támogatás, mert merchandisingról mint olyanról minden rosszindulat nélkül sem nagyon beszélhetünk Kínában.A játékoseladás sem élvez különösebb prioritást a kínai csapatoknál, jó példa erre az ügynökségünk általaz ottani Szuperligában szereplő Jenpienhez kiközvetített Guzmics Richárd esete: a számára kínált kedvező anyagi kondícióktól függetlenül csupán egyéves szerződésben állapodtak meg.

Ami ellenben nagy különbséget jelent az angol Premier League, illetve a kínai Szuperliga között, az az, hogy Angliában az EU-ból korlátlan számú játékos szerződtethető és léphet pályára (a nem EU-s országokból érkező játékosokkal szemben viszont jelentős követelmények vannak, hiszen csak az kaphat munkavállalási vízumot, aki hazája válogatott mérkőzéseinek 75 százalékán részt vett a tervezett szerződést megelőző két évben). A kínai szövetség viszont csupán három külföldi játékos szerepeltetését engedélyezi – a kínai futballisták játékát és fejlődését támogatandó, ami logikusnak tűnik, ha belegondolunk, hogy az Angliát elárasztó külföldiek milyen hatással voltak a nemzeti csapatra.

KÍNAI SZUPERLIGA KONTRA NB I

Végezetül vessük össze a kínai példát a magyar futballal!

Az mindenképpen hasonlatos, hogy az ország első számú politikai vezetője Magyarországon és Kínában is nagy futballkedvelő. Ez nem elhanyagolható szempont a sportág felemelkedése tekintetében.

No de térjünk vissza a honi bajnokságra! Televíziósés központi (szponzori) marketingbevételeknek hála a klubcsapatok Magyarországon is jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodhatnak, mint néhány évvel ezelőtt.Ellenkező tendenciát mutat azonban a mérkőzések látogatottsága, ezáltal (egy-két csapat kivételével) jegybevételről nem is beszélhetünk, hiszen az idetartozó bevételt általában elviszi a rendezés költsége. Ez egészen addig biztosan nem is fog változni, amíg nem emelkedik számottevően a bajnokság színvonala, hiszen otthonról, a karosszékből a legjobb európai bajnokságok meccseinek nagy részét szinte ingyen láthatják a futballkedvelők.

Merchandisingbevételről (talán csak a Ferencváros kivételével), Kínához hasonlóan, ugyancsak nem nagyon beszélhetünk hazánkban.A központi marketingbevételek mellett így a játékoseladásnak kellene a fő bevételi forrásnak lennie egy NB I szintű bajnokság csapatainál.

Ehhez viszont két stabil pillérre lenne szükség: kimagasló utánpótlás-nevelésre és a játékosok nyereséges adás-vételét segítő magas szintű játékosmegfigyelésre.

Döntse el mindenki, hogy ezek megvannak-e ma Magyarországon, vagy ebben a tekintetben is inkább Kínára hasonlítunk...

*Néhány példa a közelmúltból, átigazolási díjak:
Carlos Tévez: (argentin) 70 millió font
Oscar: (brazil, a Chelsea-től a Sanghaj SIPG-hez) 60 millió
Hulk: (brazil, Zenit – Sanghaj SIPG) 47 millió
Graziano Pelle: (olasz, Southampton – Sandong Luneng) 34 millió
Ezequiel Lavezzi: (argentin, PSG – Hopej) 10 millió
Jackson Martínez: (kolumbiai, Atlético Madrid – Kuangcsou) 32 millió
Ramires: (brazil, Chelsea, Csiangszu Szuning) 25 millió

** Heti keresetek
Tévez: 615 ezer font (heti bér)
Oscar : 400 ezer font
Hulk: 320 ezer
Pelle: 290 ezer
Lavezzi: 220 ezer
Martínez: 207 ezer
Ramires: 200 ezer