Az MLSZ, Storck és a matematikai logika

Storck stílusa a támadás! – ezzel a címmel promótálta 2015. 09.29.-i számát a Nemzeti Sport. A cikkben Storck kifejti futballfelfogását:Storck stílusa a támadás! – ezzel a címmel promótálta 2015. 09.29.-i számát a Nemzeti Sport. A cikkben Storck kifejti futballfelfogását:

„Az én stílusom a támadás, aki ismer, vagy figyelemmel kíséri munkámat, tudja, a támadófutballt szeretem. A válogatottnál rendkívül rövid idő állt ill. áll rendelkezésre, hogy ilyenné formáljam az együttest, ráadásul az eredmény mindennél fontosabb.”

A fenti Storck nyilatkozattal az alábbi felvetéseim vannak.

Ha az MLSZ-nél lenne szakmai koncepció iparági szinten, akkor a szövetségi kapitány kiválasztása a következőképpen zajlana le.

Az MLSZ eszmefelelőse – mint munkáltató -, felkeresi az edzőjelöltet, munkavállalót:

- Tisztelt x, y!! Mi a következő játékstílust szeretnénk viszont látni a válogatott mérkőzésein,… - és felsorolja azokat a stílusjellemzőket, ami elvárás lenne a válogatottal szemben.

- Ha feltételeinket elfogadja, akkor benne marad a jelöltek listájában, ha nem, akkor megköszöntük érdeklődését az állás iránt!

Azonban a dolog jelenleg nem így működik, hogy a munkáltató szabja a feltételeket a munkavállalónak, hanem fordítva. A munkavállaló mutatja a szakmai irányt a válogatotton keresztül a munkáltatónak és a futballiparágnak.

Hiszen Dárdai kialakított egy betonvédekezésre berendezkedett válogatott csapatot, ami kétségtelen, hogy eredményt szállított. Az egy másik dolog, hogy a magyar futballgondolkodástól ez a futballkoncepció teljesen idegen. De fogadjuk el, hogy az irány jó. Ha viszont letettük a voksunkat a védekezés és célfutball mellett, akkor nem egy „támadó felfogású edzőt” kellett volna kinevezni szövetségi kapitánynak Storck személyében, hanem pl. egy olasz edzőt, aki nemcsak a védekezés megszervezéséhez ért, hanem az abból vezetett kontratámadások leoktatásához is. Hiszen Storck nyilatkozza, hogy egy hét alatt képtelen támadó oldalról hozzátenni a válogatott játékához.

A lényeg!

Az MLSZ egy védekezésre beállított válogatotthoz kinevezett egy támadó gondolkodású edzőt, aki paradox módon beismeri, hogy egy hét alatt képtelen támadó oldalról pluszt adni a csapatunknak, miközben önmaga meg támadó specialistának vallja magát. Értsd: jó vagyok valamiben, amit viszont nem tudok leoktatni!

Na, ezt kapd ki!

Az egy másik dolog, hogy olyan elvi hibás edzéssel, amit Storck tartott a románok elleni meccs előtt, azzal valóban nem lehet pluszt adni egy válogatott csapatnak. Hiszen felállt védelem elleni támadás utolsó fázisát oktatta, az egész pályán végigvitt kontratámadás helyett.

Azonban lépjünk túl a matematikai logika bukfencein.

Legutóbbi cikkemben már kiemeltem, hogy a magyar edzők kifogáskezelése zseniális.

Mindig elméletet gyártanak arra, hogy mit, miért nem tudnak megoldani.

Ilyen Storck kifogása is, aki Egervárival szinkronban állítja, hogy egy hét alatt semmit sem lehet leoktatni válogatott játékosoknak.

Szerény személyem „Kultúrahelyreállító road showt” indított, hogy ország világ előtt bizonyítsa be, egy edzéssel is, bármilyen stílus, bármilyen játékrendszerben történő alapmozgásait be lehet tanítani.

Legutóbbi budapesti szeanszon 2 db edzővel, 2 db újságíróval és 6 db szurkoló részvételével mutattam be, hogy hogyan és miképpen kell mindezt megoldani. Nem válogatott játékosokkal, hanem laikusokkal, akiknek 80 %-a még futballedzésen sem volt. Egy óra edzés után, minden résztvevő tudta az alapmozgásokat, hogy mikor, merre és hova kell futnia illetve passzolnia a labdát, a legkülönfélébb játékszituációkban.

Vagyis a dolog nem lehetetlen.

De térjünk vissza eredeti csapásvonalunkra!

Ugyanezen Nemzeti Sport szám 6. oldalán Bognár György elemzi az NB I. eltelt tíz fordulójának tapasztalatait.

- Nagyon kevés gólt szereznek a csapatok… A mérkőzéseken változatlanul a végeredmény a fontos, de így az eseménytelenség, a passzív mezőnyjáték dominál.

Bognár felvetése nem véletlen, hiszen egyértelmű ok-okozati összefüggés érhető tetten a magyar válogatott játékkoncepciója és az NB I.-ben használatos játékkoncepciók között.

Jó lenne már, ha az illetékesek felismernék, a futballkultúra helyreállításának a legegyszerűbb módja, a válogatott csapatnál egy egységes, - a magyar hagyományokon nyugvó - játékstílus kialakítása, hiszen az NB I. csapatai ezt fogják másolni.

Másolni fogják akaratlanul is, mint ahogy teszik ezt most, a Pintér A(n)ti futballt felidézve.

Azonban a hosszú távú gondolkodást, mindig – immáron 40 éve - felülírja a rövid távú gondolkodás. Az eredmény utáni vágyunkra hivatkozva – ami szintén a kifogáskezelés része –, nem alakítunk ki támadó futballt. És utólag mindig szembesülünk, hogy az eredményt üldözve sincs eredmény.

Közben az évek mennek, az eredmények meg nem jönnek úgy, hogy már az n 1-dik futballfejlesztési programunk fut. Miközben az 1900-as évek elején, spontán, önszerveződve, 20 év alatt kialakult a magyar futballkultúra, amelyet az „észfutball” stílusjellemzővel illettek a korabeli szakemberek. Amiből már nemhogy az „ész”, a szellemi tartalom tűnt el, hanem már a futball is.