A játékstílusról - Németh Barnabás Jegyzete

Németh Barnabás bemutatkozásNémeth Barnabás bemutatkozás

Én egy Angliában végzett FA Level 1 in Football Coaching diplomával rendelkező edző vagyok, aki nem elégszik meg azzal, ami van körülöttem. Fejlődni szeretnék, kreatív gondolatokat, saját gondolatokat, stílust vinni a játékba. Ehhez 20 évesen úgy érzem, hogy nem késtem el.
Ez az írás az általam elképzelt játékstílusról szól eléggé dióhéjban. Ehhez nekem van egy utánpótlás-tervezetem, hogy melyik korosztálynak meddig kell eljutnia technikailag,fizikálisan, pszichológiailag és szociálisan, mire U13-hoz érnek és a nagypályás futball felé kacsintgatnak. Külön edzésgyakorlatokat szedtem össze, illetve találtam ki, amik mind mind ezt a játékstílust segítik. Ezeket természetesen nem szeretném közzétenni, csak megemlítem, hogy emögött én igyekszem annyit dolgozni és olyan megalapozottan csinálni ezt, amennyire csak tehetem.

Az általam elképzelt játékstílust leginkább a Barcelona által játszott, a mai futballvilágban gyakran emlegetett "tiki-takához" tudnám hasonlítani. Az általam elképzelt játékstílus a fejemben akkor született meg, amikor láttam a Barcelonát játszani a világ legnagyobb klubjai ellen, melyeket rendre legyőzött pár éven keresztül a Tiki-Taka segítségével, kiteljesedésével. Ekkor döntöttem el, hogy én szeretném ezt a játékot elemezni, ezzel a sportággal foglalkozni egész életemben. Olyan focit szeretnék látni a csapatomtól, ami mindamellett, hogy látványos, eredményes is, de ami a legfontosabb, hogy a játékosaim számára élvezhető. Ha nem élvezik a játékot, vagy nem látják az értelmét, akkor nem lesz eredménye sem, nem vezet majd sikerre. Viszont, ha sikerül szinkronba hozni a gondolkodásomat, elképzeléseimet a játékosok gondolkodásával, akkor megszületik valami olyan, ami tudatos, magas színvonalú, látványos és effektív. Megszületik maga a futball.

Az én elképzeléseim szerinti játékstílus arra épül ,hogy az ellenfelet állandó nyomás alatt tudjuk tartani a legkevesebb befektetett fizikai munkával. Gondolok itt arra, hogy,ha képesek vagyunk úgy bánni a labdával, úgy járatni a labdát, hogy mi sokkal kevesebbet fussunk, ütközzünk, harcoljunk, mint az ellenfél, akkor máris fölénybe kerülhetünk az ellenfelünkkel szemben, viszont ez mentálisan kimerítőbb. A mai labdarúgásban én fontosabbnak tartom a mentális felkészültséget, mint a fizikális felkészültséget, holott az sem elhanyagolható! Ha százalékos arányban kéne valamit erre reflektálnom, akkor 65% mentális és 35% fizikális felkészültség lenne a válaszom. Természetesen ez egy sokkal több összetevős játék, nemcsak ezen két elemből áll. Hozzá lehetne sorolni még a taktikai felkészültséget, melyet tovább bonthatunk az automatikus mozgásokra, helyezkedésekre,stb... Továbbá ide sorolható a technikai felkészítés is.

Minél nagyobb nyomás alatt tartjuk az ellenfelet, annál kisebb nyomás nehezedik a mi csapatunkra. Ezt azzal érhetjük el, hogy uraljuk a meccset, kezünkben tartjuk az irányítást, nem pedig csak kergetjük a labdát vagy alkalmazkodunk az ellenfélhez. El kell érnünk, hogy a játékunk állandó jellegű legyen és az ellenfél változtasson, hogy meccsbe tudjon kerülni velünk.

Előbbi bekezdésekben kulcsszó volt a nyomás. Ezt szeretném most kibontani, először azt, hogy hogyan tarthatjuk fent a nyomást támadáskor.

Fontos, hogy nálunk legyen a labda. Ez néha unalmas futballhoz is tudna vezetni, de ezt sem szabad megengedni magunknak, ezért állandó veszélyhelyzetet kell teremtenünk az ellenfélre nézve. Ezt leginkább akkor érhetjük el, ha bármelyik pillanatban egy-egy "gyilkos passzt", kulcspasszt tudunk kivitelezni. Ehhez szükséges, hogy a labdát birtokló játékos az ellenfél kapujával szemben legyen, amennyiben ez lehetséges és, hogy minél közelebb legyen az ellenfél kapujához. Természetesen az ellenfél sem hagyná, hogy az általam említett (az ellenfél kapujához közel helyezkedő, szemben álló) játékos üresen tartózkodjon huzamosabb ideig, ezért különböző taktikai módszereket alkalmazva ki kell alakítani a helyzetet, ahhoz, hogy megkaphassa a labdát és onnan egy veszélyes átadással indíthasson. Ehhez kell, hogy a labdát a széleken járassuk és onnan gyors passzokkal középre juttassuk, ugyanis középről van a legtöbb választási lehetőség általában indítani, gyilkos passzt adni.

Kicsit talán előreszaladtunk, érdemes lenne arról beszélni, hogy hogyan lehet a labdát megtartani, az ellenfél elől "eldugni" azt. Erre a legjobb módszer, hogy a pálya adott pontjain mezőnyfölényt alakítsunk ki. Labdakihozatalnál a saját kapunk előtt általában 4-5-6 játékos helyezkedik: egy kapus, két belső védő (akik azonnal széthúzzák a pályát: ezen pozíció elérésének a gyorsasága kulcs!), egy hátrahúzódó védekező-középpályás, illetve esetleg a két középső középpályás. Ezzel a 6 játékossal a csapatnak szinte kötelező megtartania a labdát az ellenfél 3-4-5 letámadó játékosa ellen. Szükséges, hogy széthúzzák a pályát, területet nyissanak egymásnak a labdát kihozó játékosok, hogy a mezőnyfölényt érvényesíteni tudják. Ha nincsen mezőnyfölény, akkor muszáj a labdát minél hamarabb valamelyik felfutó szélsőhátvédhez rúgni, ívelni. Ehhez mentálisan nagyon magas szinten kell teljesíteni a játékosoknak. Látniuk kell, hogy hogyan helyezkednek el a pályán, hogy hova helyezkedjenek, hogy merre kell terelniük a labdát, merre kell elhúzniuk az őrajtuk védekező ellenfél játékost, figyelniük kell labdaátvétel előtt az esetleges érkező játékosokra, pontosan passzolni, előre tudni, hogy hova fogják továbbadni a labdát,stb.. Ez komoly mentális és technikai felkészültséget igényel inkább, mintsem erőnlétit. (Természetesen a passzok erőssége, vagy a labda felé mozgás átvétel előtt a fizikális felkészültség része, de nem olyan mérvadó, mint az előbb felsoroltak. Passzgyakorlatokkal fejleszthető a játékosok passzereje is pl. )
A pálya középső részén mezőnyfölényt az általam preferált hamis kilences alkalmazásával érhetjük el. Az eredetileg alkalmazott 4-3-3-as felállásból átalakult 3-4-(1)-2 segítségével a pálya középső harmadában akár 8 emberrel is történhet a labdatartás. (Természetesen a 8 ember a pálya teljes szélességére vonatkozik)
Ezen helyzetek kialakításával és kihasználásával érhetjük el, hogy a megfelelő helyre, a megfelelő pozícióban lévő játékoshoz kerüljön a labda. (A megfelelő időben.)

További kulcselem a gyors labdajáratás és még egy, általam preferált elem: kis területen játszott passzjátékok és az abból hosszú átadások váltakozása. Ezzel az ellenfelet futásra lehet kényszeríteni, ugyanis, amint kis területen játszunk, leszűkítjük a pálya egy pontjára a játékot, oda összpontosul a figyelem. Ám, amint történik egy hosszú passz, az ellenfélnek újra kell helyezkednie, amihez munkára van szüksége. Ha ezt a váltást gyorsan tudjuk végrehajtani, gyakorlatilag levédekezhetetlen és sok 1v1-es szituáció alakulhat ki a széleken, amit szélsőinknek meg kell tudni nyernie ahány alkalommal csak lehet. Nem olyan könnyű ez a játékelem, mint amilyennek hangzik elsőre. Megköveteli a játékosaimtól a pontos, jól végrehajtott rövid passzokat, illetve a pontos, előre megfontolt, gyorsan végrehajtott hosszú passzokat is. (Ám ez kiélezhető egy (vagy kettő) labdaosztó játékosra is.)

Az előzőekben megfeledkeztünk arról, hogy hogyan, milyen módszerekkel lehet az ellenfelet nyomás alatt tartani, amikor náluk van a labda és mi védekezünk. Azt mondta Cruyff, hogy úgy a legegyszerűbb levenni a nyomást a hátsó négyesünkről, hogy mi birtokoljuk a labdát. Ehhez szükséges, hogy a labdát mielőbb vissza tudjuk szerezni, miután elveszítettük. Ez pedig a letámadás. Természetesen a letámadás és aközt, hogy mindenki odafut egy üresen álló emberhez, óriási különbség van. A letámadásnak pont úgy szervezettnek kell lennie, mint egy végigvezetett támadásnak. Itt is szükség van, hogy hátulról irányítsanak a belső védők, a védekező középpályás és a kapus is. Itt fontosnak tartom, hogy a védekező középpályás (aki a legjobban tudja olvasni, kitalálni az ellenfél gondolatait és jó helyezkedéssel labdákat szerezve) "feljebb" helyezkedjen el, mint, amikor mi támadunk. Ez azért lényeges, hogy legyen egy védekező kaliberű, kreatív, intelligens játékos az ellenfél térfelén is, hogy irányítsa a társakat, jól elossza a területeket, illetve az embereket ezzel megzavarva az ellenfél labdakihozatalát. Igaz, ez kockázattal jár, de jól végrehajtva elérhetjük, hogy az ellenfél hosszú labdákat passzoljon, amiket a belső védőink "magas" helyezkedésével vissza kell szereznünk, fejpárbajokat nyerve, megelőző szereléseket bemutatva. Itt kiemelném, hogy a szélső hátvédeknek szükséges jól helyezkedniük akkor, amikor a belső hátvéd feljebb lépett, hogy az esetleges mögé érkező labdákban ki tudja segíteni a belső védőt helyezkedésével.

A játékosok automatikusan berögzítendő mozgásairól nem kívánok részletesen írni, hiszen úgy elárulnék olyan dolgokat, játékelemeket, melyek előnyt jelenthetnek az ellenfelek számára.

A játékosok mentális állapotáról

Szükségesnek tartom, hogy erről a témáról szó essen itt, ugyanis rengeteg csapatnál látni, hogy a játékosok mentálisan szétesnek, összetörnek egy-egy bekapott gól után, vagy teljesen feladják az edző által betanított taktikát és igazából olyan elemek lépnek be a játékba, melyek még annyira sem effektívek, mint azok, amiket meccsről-meccsre, edzésről-edzésre alkalmaznak. Fontos tehát a nyugalom és a hidegvér megőrzése. Szükséges, hogy a játékosok intelligensek legyenek úgy a pályán, mint az életben is. Meg kell érteniük utasításokat, meg kell látniuk dolgokat, ki kell számítaniuk az ellenfél helyezkedését, elképzelését, tehát egyszóval okosabbnak és intelligensebbnek kell lenniük, mint ellenfelük.
Fontos, hogy meglegyen a bizalom egymás közt, eltűrjék egymás hibáit és segítsék egymást kritizálás helyett. Sajnos azt is sok-sok helyen látja az ember, hogy egymásra mutogatnak a játékosok ahelyett, hogy inkább jó tanácsokkal, ötletekkel látnák el csapattársaikat, vagy éppen önmagukat. Támogatnia kell egymást az egész csapatnak úgy a pályán, ahogy az életben is, edzések előtt vagy után.
Meg kell tanítani a játékosokat kezelni bizonyos szituációkat, melyek a lelkükre is hatással vannak. Gondolok itt egy kapott gólra, egy feléjük elhangzó csúnya szóra,stb.. Ezeket, ha sikerül megtanulni kezelni, máris nagyot léptünk előre afelé, hogy csapattá formálódjon egy 20-21 tagú társaság.
Meg kell tanítani őket, hogyan törődjenek bele a vereségbe, hogyan fogják fel azt az állapotot, amikor az ellenfél legyőzte őket. Muszáj azt is megértetni velük, hogy akkor játszanak jól, ha minden tőlük telhetőt megtesznek, nem feltétlen akkor, ha nyernek. Ki lehet kapni, ha mindent megtettek a csapatért, viszont, ha nem tesznek meg mindent, akkor máris veszítettek.
Tudniuk kell a játékosoknak higgadtan, hidegvérrel dönteni nagy nyomás alatt, olyan helyzetekben, ahol gyorsan kell megfelelő döntéseket hozni. Ezen képesség fejlesztésére a játéktapasztalat a leghatékonyabb eszköz. Így edzéseken, edzőmeccseken is érdemes minél nagyobb nyomás alá helyezni a játékosokat, érdemes mindig emelni a "lécet", hogy később ehhez a mentális teljesítménykényszerhez hozzá legyenek szokva.

Minden mérkőzés előtt a csapatnak legalább 1 órát együtt kell töltenie (a bemelegítés megkezdése előtt), hogy összerázódjanak, egy hullámhosszra kerüljenek ezzel összhangba hozva a csapatot lelkileg. Lelki felkészülés, egymás és önmaguk lelki felkészítésének ideje ez. Ezután egy rövid taktikai értekezletnek kell következnie, majd egy speciális bemelegítésnek, ami felpörgeti a játékosokat mentálisan és fizikailag. Itt már teljes erőbedobással a meccsre kell koncentrálnia minden játékosnak. Aztán utána a bemelegítés után következik még egy rövid, végső taktikai értekezlet, a mérkőzés előtti utolsó. Összesen időben ez azt jelenti ,hogy a csapatnak 2 órával a mérkőzés előtt együtt kell lennie, hogy mindezekre sikerüljön időt szakítani. (Később erről bővebben szó esik majd az edzésnapok és a meccsnapok időbeosztásánál.)

Sokszor vannak előre betanult mozgások, passzok, indítások, de azért az esetek többségében szükség van improvizációra, váratlan húzásokra, ezért is szükséges, hogy a játékosok ki tudjanak szakadni az addigi keretekből egy kis időre. Ehhez határozottságra, kellő elszántságra és eltökéltségre van szükség egy adott csel vagy váratlan passz bemutatására.

Összefoglalás

Az általam preferált játékstílus tehát a sebességre, gyors labdajáratásra, labdatartásra és az ellenfélre helyezett nyomásra alapul. Gyakorlatilag egy 4-3-3, ami átalakul támadásnál 3-4-3-ra, pozícióváltásokkal, tolódásokkal. Csapategység, szervezettség jelenléte, illetve automatizmusok pontos működése olykori improvizációval.