Ébresztő Dzsudzsák!

Döbbentem néztem az Észtek elleni mérkőzést követő Dzsudzsák nyilatkozatot. Annyira rosszul érintet a bukaresti produkció, hogy fotózni sem mentem ki a mérkőzésre pedig lehet. Talán jól is tettem, mert ha nem kamerán keresztül juttatja el hozzám is az üzenetét a válogatott csk. ja akkor, lehet nem kell többet az akkreditációmmal foglalkozni.

Maga a mérkőzés – már az Észtek elleni – jól sikerült. Azok akik pályára léptek, győztek egy nálunknál is sokkal gyengébb é szerencsére alulmotivált észt csapat ellen. Egy kommentben azt olvastam, hogy valaki egy kamasz gyerekhez hasonlította a nemzeti tizenegyet, akinek ellátta a baját a suli előtt a rivális majd hazafelé, összerugdosott egy hazafelé tartó nagycsoportost. Nagyon találó főleg annak tükrében ahogy Balázsunk tudjátok a csk. a meccset összefoglalta. Na ő tényleg úgy viselkedett mint egy kamasz gyerek.

Az Észtek elleni összecsapás sok mindenre választ adott és ugyanakkor sok kérdést is felvetett. Megtudtuk, hogy valamilyen szintű tartása azért van ennek a csapatnak, de kiderült az is, hogy Komanra valóban nagy a válogatott mez. Böde rakkolós erőfocija azért ilyen csapatok ellen eladható, Guzmics pedig nem mindig ad gólpasszt az ellenfélnek. Csak remélni tudom Szalai nem csatlakozik Husztihoz már ami a válogatott szereplés bojkottját illeti. Egyéni képességekben múltuk felül a gyenge Észt csapatot, akik szerencsére ellőtték puskaporukat a tulipánosok ellen. Évek óta nem látott szerencsés gólokat lőttünk, de az igazsághoz hozzátartozik , hogy tettünk is a sikerért. Volt letámadás, kapura lövés, volt akarat, csak az a kérdés miért hiányoztak ezek Bukarestben? Nem fanyalogni akarok, mert végre eljutottunk oda, hogy az ilyen kötelezőnek kimondott mérkőzéseket hellyel közzel hozzuk. De ez sajnos nem azért van mert a szövetségi kapitány nagyszerű taktikát dolgozott ki, hanem azért mert ennél az észt csapatnál azért egyéni képességekben azért jobbak vagyunk, és ez itt most sorsdöntő volt.

Nem akarom tovább Egervári Sándort és munkáját ekézni - mert már nekem is unalmas - de továbbra is azok táborába tartozom akik szerint mennie kell, de a problémák megoldását nem csak ez szolgálná hanem a teljes szemléletváltás, főleg az edzőképzésben , és a szurkolókhoz való hozzáállást amiért ez a cikk tulajdonképpen megíródott.

Egyszerűen nem értem Dzsudzsák Balázst mint csapatkapitányt. Mint embert talán igen , hiszen ki akarná, hogy lépten nyomon fenyegessenek, ne érezzem magam biztonságban, de sajnos ez az ismertséghez hozzátartozik velejárója annak ha az emberfia azt a felelősséget veszi a nyakába, hogy ő a válogatott csapatkapitánya. Ez nagy felelősség, szép és nemes feladat, de egy érettséget, erkölcsi tartás feltételez arról aki ezt a titulust viseli. Ezért volt óriási balgaság így nyilatkozni, még akkor is ha tényleg hülye ötlet a mikrofont odatolni közvetlen a mérkőzés után az arcába és kérdezni a miértekről. Sajnos ezt is tanulni kell, mert ezt a sikerekkel és a pénzzel együtt nem adják.

Dzsudzsák Balázs azon ritka focisták közé tartozik akit már egyszer példaként állítottam a fiam elé, hogy nézd meg, itt ez a fiatal vidéki kis srác, akart és sikerült neki. Azt csinálja amit szeret, megfizetik érte, így is lehet. Ezt a hitemet törte össze Balázs tegnap amikor, óvodásokat megszégyenítően mutogatott – képletesen – a csúnya rossz - szurkolókra akik nem átallottak megjegyzéseket fűzni a pénteken látottakhoz. Akik nem külön gépen utazva facebookon posztolgatva adták tanújelét annak, hogy van bennük hit és akarat. Nem beszélve azokról a határon túliakról akiket most még külön megaláznak megfejelve az eddigieket Magyarságukban.

Balázs én csak azt üzenem neked amikor a Nemzeti mez rajtad van akkor mi vagyunk a családod a hozzátartozóid. Mi vagyunk azok akik felhördülnek amikor a jól fésült frizurádat csak a szél is megbillenti, nem csak az édesanyád. Mi vagyunk azok is akik karunkba veszünk vagy a vállunkra emelünk a sikerekben és ha - azt látjuk te is mindent megteszel - osztozunk veled a bánatban ha veszítesz. Ehhez csak egy dolog kell. Mégpedig az, hogy mi is érezzük hozzánk a családodhoz akarsz tartozni! Kérlek szállj magadba, nőj fel legyél megint az a nyírlugosi szerény srác aki még nekem Fradistának , de elsősorban Magyarnak annyi örömet , büszkeséget szereztél. Ne vedd el magadtól azt a lehetőséget, hogy példakép legyél ebben a nehéz és sokszor beteg világban.