Nem véletlenül igazították a világbajnokság versenynaptárát úgy, hogy a döntő december 18-ra essen: 2007 óta ekkor tartja a rendező ország legnagyobb állami ünnepét, Katar Nemzeti Napját. A rendszerint látványos felvonulással, tűzijátékkal, utcai parádéval kísért alkalom arra a történelmi mozzanatra emlékezik, amikor 1878. december 18-án átvette apjától a hatalmat Jasszim bin Mohammed Al-Tani, a környékbeli törzseket egyesítő uralkodó. A monarchiát manapság vezető emír, Tamim bin Hamad Al-Tani felmenője, a 19. század óta hatalmon lévő dinasztia jeles tagja alakította ki a törzsszövetséget, amely katonai erejének köszönhetően szembe tudott szállni a betörő oszmán csapatokkal, a brit támadókkal vagy a környékbeli rivális arab törzsi seregekkel. Nem keverendő a mozzanat Katar önállósodásáéval, amelyre még majdnem egy évszázadot kellett várni; az 1916-tól brit protektorátusként működő, az 1940-es évektől kitermelt olajkincs révén fokról fokra megerősödő állam csak 1971 szeptemberében kiáltotta ki függetlenségét.
„Ez az év különleges Katar életében, hiszen a nemzeti ünnep napja egybeesik a világbajnoki döntőével, az ország így az egész világgal együtt ünnepelheti a jeles alkalmat” – idézte a dohanews.co a döntő előtt Jean-Baptiste Faivre-t, Franciaország dohai nagykövetét, nem feledkezve el Gianni Infantino korábbi szavairól sem. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke nem mulasztotta el kimondani a tornák végén már-már kötelező udvariassági formulát („Ez volt minden idők legjobb világbajnoksága”), majd kiemelte az esemény lehetséges szemléletformáló hatását: „Sok ember a világbajnokságnak köszönhetően fedezte fel az arab világot, amelyet addig csak másodlagos forrásokból ismert.”
Valószínűleg a világ első számú futballvezetőjét is érték az elmúlt hetekben meglepő kulturális élmények, a döntő előestéjén például olyan protokolleseményről tudósított a helyi televízió, amelyen Infantino és Aleksander Ceferin, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke néhány futballhatalmasság társaságában, egy arab tradicionális tánccsoport közepébe állítva hadonászott percekig a kezébe adott díszkarddal. A hangzatos értékelések óráiban a Hasszan al-Tavadi, a katari szervezőbizottság feje is megosztotta benyomásait a nyilvánossággal:
„A világbajnokság az arab emberek, az arab kultúra, történelem és hagyomány nagy ünnepe volt. Sokaktól hallottam, főleg európaiaktól, hogy félve érkeztek az országba, de miután megtapasztalták a katariak vendégszeretetét, az arab világ értékeit, egész más véleménnyel távoznak innen. A futball példátlanul alkalmas platformot biztosított arra, hogy összehozza az embereket.”
Megszólalt David Beckham, a 115-szörös angol válogatott korábbi középpályás, akit számos kritika ért a katari világbajnokság reklámarcaként vállalt szerepe miatt. Értékelése mindenesetre valóban fenntartásokkal kezelendő, a katari államtól tíz éven át járó, sajtóforrások szerint összesen 150 millió fontos (70 milliárd forint) fizetsége némiképp árnyalja véleménye függetlenségét: „Csodálatos volt látni Katarban a szurkolók találkozását és a magas szintű futballt. Kiváltságosnak érzem magam, hogy tanúja lehettem a drukkerek izgatottságának és örömének. A meccsek színvonala pedig – lenyűgöző! Mindig is híve voltam annak, hogy rendezzék a világbajnokságot az idény közepén, így a játékosok frissebbek, energikusabbak.”
Beckham nyilatkozatát megbecsülheti Katar, ezúttal szó szerint igaz rá: minden betűje arany!