Vb 2022: A horvátok élete a futball – Dean Klafuric

– Az argentinoktól elszenvedett elődöntős vereség nyilván csalódás, de jól sejtem, hogy az öröm azért nagyobb a bánatnál?
– Persze! – vágta rá lapunknak Dean Klafuric, a Bp. Honvéd ötvenéves horvát vezetőedzője. – Horvátország boldog lehet, mert csodálatos, amit elért a válogatott. Kis ország a miénk, a nemzeti együttesünk az elmúlt huszonnégy évben mégis háromszor játszott világbajnoki elődöntőt, az egyiket meg is nyerte, és egymás után másodszor jutott a négy közé a vébén.

– A négy évvel ezelőtti ezüstérmet követheti bronzérem?
– Hiszem, hogy igen. Jóllehet a harmadik helyért zajló meccs mindennek ígérkezik, csak könnyűnek nem. Marokkó kiváló csapat, ezen a vébén senki sem védekezik jobban nála. A torna előtt mindenki tudta, hogy Asraf Hakimi és Hakim Zijes klasszis játékos, de amit például Szofjan Amrabat művel, az lenyűgöz. Szívesen látnám Kispesten...

– Ha esetleg ez nem is jön össze, vigasztalhatja, hogy a Dinamo Zagreb akadémiáján, majd a felnőttcsapatnál is együtt dolgozott jó néhány válogatott játékossal.
– Dominik Livakovic, Borna Barisic, Borna Sosa, Josip Sutalo és Marko Livaja pályafutását is segíthettem – utóbbival az U20-as válogatott pályaedzőjeként dolgoztam a 2013-as világbajnokságon. Nem az elfogultság beszél belőlem, hanem a személyes tapasztalat: fantasztikus futballisták. Livakovic sokadszorra bizonyítja, a kapusok mezőnyében az elit tagja. Folyamatosan jól teljesít, nincsenek megingásai, vannak viszont bravúrjai, a tizenegyeseket pedig úgy védi, ahogy nagyon kevesen.

– Meglepné, ha szerződtetné a Bayern Müchen?
– Nem. A fejlődése szempontjából jobb helyen nem is lehetett volna a Dinamómál, de szerintem itt az ideje, hogy topcsapatban is megméresse magát. Biztos, hogy a piaci értéke sokat emelkedett az elmúlt hetekben, akárcsak a szintén a zágrábi akadémián pallérozódó Josko Gvardiolé, aki húszévesen már a világ legjobb védői közé sorolható. S említhetnék további neveket is, mert a legtöbb válogatott játékos jóval többet ér most, mint egy hónappal ezelőtt. Ott van például Josip Juranovic, akiről tudtuk, hogy jó futballista, de hogy ennyire... Már a téli átigazolási időszak előrelépést hozhat több játékosnak is.

– Mi a titkuk?
– A kemény munka, az alázat, a mindenáron győzni akarás és a szerénység. Ezek a srácok nagyon jó futballisták akartak lenni – és a vágyuk teljesült. S van, akit még nem is látott a nagyközönség! Josip Sutalo is a keret tagja, de még egy percet sem kapott a vébén. Jól ismerem, huszonkét évesen minden téren megfelel a modern futball követelményeinek, fényes jövő vár rá. Dejan Lovren lassan elköszön a válogatottól, az őt váltó Sutalo félelmetes belső párost alkothat Gvardiollal.

– Kijelenthető, hogy a Dinamo akadémiája Európa legjobbjai közé tartozik?
– A világ legjobbjai közé! S hogy miért? Mert a horvátok élete a futball, képtelenek vagyunk nélküle létezni. Mint mondtam, kis ország a miénk, a merítési lehetőség mégis nagy, mert minden gyerek futballozni akar. Az első játék, amit kapnak, a labda, azzal nőnek fel. S ne feledjük, a Dinamo a legnagyobb klub, amely a legjobb lehetőségekkel dolgozik. Az akadémia kiválóan működik, olyan, mint egy mágnes: játékosokat, edzőket egyaránt vonz. Kiváltságot jelent az intézmény kötelekébe tartozni.

– Az egyik leghíresebb növendék Luka Modric...
– Szerte a világon példakép. Ha tehetném, minden gyereket arra biztatnék, próbálja azt az utat bejárni, amit ő. Tizennyolc évesen fogta magát, és Mostarba igazolt, hogy a Zrinjski játékosaként a kemény bosnyák bajnokságban edződhessen. A körülmények nem voltak jók, mégis zokszó nélkül lehúzott ott egy évet, mert tudta, ez kell a fejlődéséhez. Majd következett egy év a horvát másodosztályban, nem kétséges, az Inter Zapresicben eltöltött idényben is több lett. Már kész játékos volt, amikor húszévesen bemutatkozott a Dinamo első csapatában, a folytatás pedig alighanem mindenki előtt ismert. Legendává vált a válogatottban és a Real Madridban, méltán járt neki az Aranylabda. Szóval, éppen az ő esete bizonyítja, időnként nem szégyen egyet hátralépni. A fiataloknak tanulságul szolgálhat: ha a klubod kölcsön akar adni, arra lehetőségként kell tekinteni, nem visszalépésként. Fejlődhetsz, játszhatsz, megmutathatod magad.

– Vajon Marokkó ellen láthatjuk utoljára címeres mezben Luka Modricot?
– Remélem, nem! Ha azt nézem, hogyan játszik, szerintem még húsz jó év benne van...