Puskás csillogása és egy kenyai gyűjtése a dohai metróállomáson

Javában fényképeztem az 1954-es, nyugatnémet győzelemmel záruló vb-vel kapcsolatban kiemelt „Puskás csillogása” feliratot, amikor odalépett hozzám a helyszínen szolgálatban lévő önkéntes.

Először azt hittem, kifogásolja tevékenységemet, talán a metróállomások fotózása is tilos Katarban, aztán hamar kiderült, békés szándékkal közeledett. Olyannyira, hogy bemutatkozó mondataiból leszűrtem, a kenyai labdarúgás potenciális patrónusát látja bennem. Mert mint világossá vált, egy kenyai labdarúgóedzővel sodort össze a népek barátkozására mindig kitűnő alkalmat szolgáltató katari élet: Silah Hanington 26 éves, három hétig igazítja útba a dohai metró utasait, aztán visszatér hazájába, és folytatja afrikai futballmisszióját. Mondta csapata nevét is, de az sajnos nem ragadt meg bennem, az viszont igen, hogy mindenféle támogatást szívesen fogad. Bátorított, hogy ha legközelebb is arra vezet az utam, vigyek neki mezt, labdát, felszerelést, bármit, amivel a nehéz otthoni körülmények között előremozdíthatom a kenyai együttes ügyét. A némiképp meglepő kérésre nehéz volt mit mondani, hirtelen nem volt nálam sem egy fölös sportszár, sem egy megkülönböztető trikó, de biztosítottam, hogy ha hozzájutok ilyen kincsekhez, átadom neki.

A kenyai labdarúgás felvirágoztatása valóban nemes célnak ígérkezik, de ért már a napokban más, hasonlóan meghökkentő megkeresés is. A Goals című kiállítás nyilvános programján hallgattam meg egy Dohában dolgozó ghánai futballedző előadását kacskaringós életútjáról, amelynek legnagyobb kanyarja tervei szerint még hátravan: álma, hogy szövetségi kapitány legyen, mégpedig valami ismeretlen oknál fogva nem is Ghánáé, hanem Ausztráliáé. Ekkor hangzott el a teremben a különös felvetés, hogy ha esetleg bárkinek lenne kapcsolata az ausztrál szövetséghez, bátran vesse be lobbierejét a vb-t önkéntesként segítő, szépreményű ghánai fiatalember érdekében.

Lehet valami vonzó a világbajnoki önkéntesmunkában, ezt leginkább a minap közölt csúcstartó története támasztja alá a leginkább: a katari vb „kékruhásainak” korelnöke egy 76 éves német úriember, bizonyos Hubert Bihler, aki 2006 óta valamennyi tornára jelentkezett helyszíni segítőnek. Bár már 2018-ban is búcsút akart inteni a vb-önkéntesek furcsa világának, a kalandvágy visszahúzta, most azonban ígérte, a közel-keleti torna után tényleg visszavonul.