Vb 2022: Elvettek tőlem két olimpiát és két vb-t, pedig én voltam a legjobb – Romário

– Ha nem lett volna ön, Brazília ki sem jut az 1994-es világbajnokságra, amelyet aztán megnyert?
– A brazil válogatottal a se veled, se nélküled kapcsolatom még kilencvenkettőben kezdődött – kezdte a hetven válogatottsága alkalmával 55 gólt szerző, most 56 esztendős Romário. – Behívtak egy felkészülési meccsre, én pedig szárnyaltam akkoriban. Bajnok voltam Európában a PSV-vel, ontottam a gólokat. Márpedig ha engem behívnak, a kezdőbe hívnak be, de a szövetségi kapitány valamilyen oknál fogva másnak adott lehetőséget azon a meccsen, nekem pedig elszállt az agyam. Az volt a személyes meglátásom, hogy nekem kell a kezdőben lennem, a szakvezetők viszont másképp gondolták, szerintük nyugton kell maradnom és elfogadni a szituációt. Befejeztük a meccs előtti edzést, és odajöttek hozzám az újságírók, kérdezték, tényleg csere leszek-e. Mondtam nekik, hogy igen, és szerintem ez rossz döntés, mert én vagyok a legjobb, de elfogadom, mert a szövetségi kapitány a főnök. Majd este a csapat teljes vezérkara feljött a hotelszobámba, mondván, én reklamáltam a sajtóban. Mondtam nekik, nagy túrót, csak nem értek egyet azzal, hogy nem én leszek a kezdő, a sajtónak viszont azt mondtam, hogy elfogadom a döntést. De nekik is elmagyaráztam, hogy rosszul határoztak, mert a legjobbaknak kell játszaniuk, márpedig én vagyok a legjobb. Innentől kezdve nem hívtak be többet. Csakhogy a selejtezőben a csapat olyan eredményeket ért el, ami fojtogatta a szakvezetőséget, miközben én futószalagon termeltem a gólokat, szenzációsan játszottam, a szurkolók a válogatottba követeltek. Aztán eljött az utolsó selejtező mérkőzés Uruguay ellen, és nagyon kellett a győzelem a biztos kijutáshoz – nem emlékszem pontosan, de döntetlennel talán pótselejtező jött volna, vereség esetén ki sem jutunk. Na, akkor behívtak. Ha kikapunk, lett volna kire mutogatni.

– Gondolt rá, hogy nem fogadja el a behívót?
– Dehogyis! Egyébként akkori edzőm, Johan Cruyff is azt mondta: menjél, és mutasd meg nekik!

– Aztán az ön két góljával Brazília nyert – hogyan értékeli a saját teljesítményét?
– Pályafutásom egyik legjobbját nyújtottam, ami egyúttal minden idők egyik legjobb labdarúgó-teljesítménye volt. Ezt mondták azok is, akik ott voltak: Ricardo Rocha, Raí, Bebeto, Jorginho, mindenki.

– Szíve szerint beolvasott volna a szakvezetőknek?
– Persze, mindenkit elküldtem volna a francba.

– Ha így tesz, kivitték volna a világbajnokságra?
– Szerintem igen. Igaz, a kapcsolatom olyan rossz volt velük, főleg Mario Zagallóval, hogy két évvel később dacból nem vitt ki az olimpiára. Ezek elvettek tőlem két olimpiát, egyet ő, egyet Vanderlei Luxemburgo. Mario Zagallo elvett még egy vébét is tőlem, akárcsak Luiz Felipe Scolari. Ebből a négyből hármat elveszítettünk – ha ott vagyok, nem ez az arány, többet nyertünk volna meg. Nem vittek el, pedig minden esetben elképesztően jól játszottam, én voltam a legjobb, tehát a döntésüknek kizárólag személyes okai voltak.

– Beszéljünk az 1994-es vébéről, amelyet az ön vezetésével Brazília nyert meg: ugyanúgy állt hozzá, mint a többi tornához?
– A világbajnokságon mindig más az elvárás. Én is sokkal jobban koncentráltam, mint egyébként, mert kiemelt felelősségem volt a csapatban. Ha rosszul sült volna el, most nem beszélgetnénk, és minden, ami utána történt velem, bizonyára nem esett volna meg. Máshogy készültem fel, mint a kilencvenes tornára, amelyre sérülten érkeztem, és tudtam, hogy a kilencvennégyes az én vébém lesz.

– Korábban többször is elmondta, a csapat nagyon egységes volt, mindenki egy irányba húzott.
– A keret zöme részese volt a négy évvel korábbi kudarcnak, és tudtuk, ennek a generációnak ez az utolsó lehetősége aranyat nyerni. Nagyon jó kis csapat volt, de távolról sem a legjobb brazil válogatott, amely a világbajnoki címért ment, mindenesetre annyira akartuk a győzelmet, hogy sikerült. Én pedig egyfajta vezére voltam a csapatnak. Többféle vezér létezik: van az intellektuális vezér, ilyen volt nálunk Raí. Van a született vezér, aki a mi csapatunkban Dunga volt. Én úgynevezett technikai vezér voltam. A technikai vezér az a játékos, akinek oda kell adni a labdát, ő pedig beveri a gólt. Ezt mindenki tudta, elfogadta, és ennek megfelelően alám játszottak. Azért azt le kell szögeznem, a srácok nélkül én sem nyertem volna semmit, viszont ha nem vagyok ott, Brazíliának sokkal kevesebb esélye lett volna az első hely megszerzésére.

– Ez nem a többiek érdemének a kisebbítése?
– Egyáltalán nem, sőt, ez az ő dicséretük. Mindenki hozzátette a maga részét a sikerhez.

– Már húsz éve várják a hatodik világbajnoki címet. Mi hiányzik a mai csapatból, és mit üzen a selecaónak?
– Először is a csapatnak egységesen a vb-címre kell fókuszálnia. A mai futballt már a pénz vezérli: óriási szerződéseket, még nagyobb reklámszerződéseket kötnek a játékosok, a közösségimédia-megjelenésekről már ne is beszéljünk. Na most, ha a csapat nem hagyja figyelmen kívül ezeket a tényezőket, nem megy semmire. Kettő: kilencvennégyben azért nyertünk, mert mindenki megértette, hogy rám kell játszani. Kétezerkettőben azért nyertünk, mert a csapat megértette, hogy Ronaldóra kell játszani. Előbbi tornán a válogatott Romárióra játszott, aki megtette kötelességét, utóbbin Ronaldóra játszott, aki szintén hozta, amit vártak tőle. A csapat most úgy ment Katarba, hogy Neymarra kell játszani - neki is el kell végeznie a feladatát.