Üvöltés és asztalcsapkodás: így élte meg a bukást az uruguayi rádióriporter – Csillag Péter tudósítása

Uruguayi rádióriporter mellől tudósítani Uruguay világbajnoki negyeddöntőjéről körülbelül olyan, mint méhkas oldalában esszét írni a méhészet problémáiról – van benne kihívás…

Gutiérrez kolléga vad táncot jár éppen, a pálya felé mutogatva zeng valami harci nótát, eksztázisa közben időnként nagyot taszítva a tőle balra meghúzódó kelet-európai újságírón. Pedig még bőven van idő a kezdésig, egyelőre csak annyit tudni, hogy – miként várható volt – a portugálok ellen megsérült Edinson Cavani nem kezd Franciaország ellen. Aztán kivonulnak a csapatok, feláll a nézőtér a himnuszokhoz, a rádiós behunyt szemmel és áhítattal énekli hazája szent dalát, majd amikor felcsendülnek a La Marseillaise dallamai, lazán lehuppan székére.

Visszafogott iramban kezdődik a mérkőzés, veszélytelen uruguayi támadáskezdeményekkel. Mire az argentinok ellen kulcsembernek bizonyuló Kylian Mbappé a másik oldalon tiszta helyzetben a kapu fölé fejeli a labdát, hipereleven szomszédomról kiderül, nem ide szól a jegye, egy jócskán elkésett nigériai tudósító helyét foglalta el. A váratlan fordulat nem akasztja meg végeláthatatlanul hömpölygő beszédfolyamát, villámgyorsan feltalálja magát, három akció ledarálása közben néhány lépéssel arrébb, elektromos zsinórokat rejtő fémdobozon talál magának új közvetítési állást.

Hiába, csodát tesz, ha egy leleményes dél-amerikai a ravasz megoldások vidékének levegőjét szívja. Merthogy Nyizsnyij Novgorod nem csupán egy a vb-helyszínek közül – az oroszok úgy tartják, ha országuknak Moszkva a feje, Szentpétervár a szíve, akkor itt van a zsebe. Az 1.3 millió lakosával az ötödik legnagyobb városnak számító településnél folyik össze a Volga és az Oka folyó, a hajózási útvonalak találkozása jelentős kereskedelmi központot hozott létre, és talán ezzel összefüggésben a helybeli nép az évszázadok során kitanulta az ügyeskedés minden csínját-bínját. A novgorodi nevezetességnek számító régi faviskók egy része például rendes kőházat rejt, a deszkaburkolat csupán az adóhatóság megtévesztésére szolgált, amely jóval enyhébb sarcot vetett ki a szegényesebb faépítményekre. Vagy ott van a folyóparti völgyből a hegytetőre vezető valamikori felvonókocsik bámulatos működése: a budavári siklóhoz hasonlóan acélsodronnyal összekötött két szerelvényhez egy-egy fémballon tartozott, amelyet odafent rendre teletöltöttek vízzel, lent pedig leeresztettek – így a sínen a víz súlya mozgatta föl-le a járgányt.

Valahogy ilyen ez a meccs is – gondoljuk magunkban –, áll a két kocsi egymás mellett, az emelkedő közepén, mindkettőnek tele a tartálya, nem csöppen ki belőlük egy csepp víz sem, a hermetikus lezárás következtében nem mozdul senki és semmi. Leszámítva persze Gutiérrez urat, aki jelen pillanatban a pulóverét veszi le félkézzel anélkül, hogy a másik kezében tartott mikrofonba akár csak egy hangfoszlánnyal kevesebb jutna. De most váratlanul mégis elhallgat – a labda az uruguayi kapuban, a Stuanit megelőző Varane befejelte Griezmann szabadrúgása nyomán.

Három perccel később ordítva pattan fel helyéről sajtópáholyunk Luis Suáreze: Cáceres fejesét lélegzetelállító bravúrral védi ki Lloris, s a kipattanót Godín érthetetlen módon egy méterről nem a kapuba, hanem a lelátóra rúgja. Mozgásba lendült a Nyizsnyij Novgorod-i varázsszerkezet, és mint a riporter második félidőben sűrűsödő asztalcsapkodásai jelzik, ezúttal már az uruguayiaknak kellene felfelé kapaszkodniuk. Egyre többször hallom Cavani nevét jobbról, hiába, a csatár portugálok ellen szerzett két gólja ezúttal éppen elég lenne ahhoz, hogy az uruguayi rádióhallgatók készülékei ne legyenek kitéve a folyamatos robbanásveszélynek. Tombol, bömböl, tajtékzik senor Gutiérrez – aztán egyszer csak guvadt szemmel néz maga elé…

Griezmann távoli lövését követően „kariusosan” beejtette a labdát Muslera, 2–0 a franciáknak, a közöttünk lévő tévé monitorja a visszajátszásnál kap egy pofont. Megpezsdül az élet odalent, a Cristian Rodríguez és Mbappé összetűzéséből kialakuló tömeges kakaskodást teljes szívéből, ám cseppet sem elfogulatlanul közvetíti valamikori szomszédom.

Reménye lassan-lassan csökken, idővel maga is elcsendesedik, „Cavani, Cavani, Cavani”, mondogatja reménytelenül, aztán hosszú másodpercekig hallgat. Lefújják a meccset, vége, továbbjutott Franciaország.

Gutiérrez úr egy utolsó, fájdalmas és elkeseredett üvöltést hallat, aztán arcát kezébe temetve magába roskad.

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
NEGYEDDÖNTŐ
URUGUAY–FRANCIAORSZÁG 0–2 (0–1)
Nyizsnyij Novgorod, Nyizsnyij Novgorod Stadion, 43 319 néző. Vezette: Néstor Pitana (argentin)
Uruguay: Muslera – Cáceres, Giménez, Godín, Laxalt – Nández (Urretaviscaya, 73.), Torreira, Vecino, Bentancur (C. Rodríguez, 59.) – L. Suárez, Stuani (Maxi Gómez, 59.). Szövetségi kapitány: Óscar Tabárez
Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, L. Hernández – Pogba, Kanté – Mbappé (O. Dembélé, 88.), Griezmann (Fekir, 93.), Tolisso (Nzonzi, 80.) – Giroud. Szövetségi kapitány: Didier Deschamps
Gólszerző: Varane (40.), Griezmann (61.)
Sárga lap: Bentancur (38.), C. Rodríguez (69.), ill. L. Hernández (33.), Mbappé (69.)