Ők a vb alternatív és kevésbé ismert győztesei

A világbajnokság véget ért, a trófea mellett több egyéni elismerést is kiosztottak. Nem szeretnék versenyre kelni a szakmai bizottság hozzáértő tagjaival, ezért inkább alternatív kategóriákban választottam díjazottakat.

A legjobb meló: a sajtótájékoztatókon a szereplők előtt mindig volt egy üveg ásványvíz és egy izotóniás ital (nyilván reklámcéllal is), Moszkvában pedig rendszeresen láttunk egy öltönyös urat, akinek az volt a dolga, hogy az esemény kezdete előtt egy törülközővel letörölje a párát a műanyag palackokról.

A leghosszabb kérdés: a franciák kapitánya, Didier Deschamps döntő előtti tizenöt perces sajtótájékoztatójából több mint egy perc húsz másodpercet vett el egy újságíró kérdése (egy normális kérdés feltevése úgy 10–15 másodpercet vesz igénybe), az arckifejezésekből ítélve a végén már a szakvezető és az újságíró kolléga sem feltétlenül értette, miről van szó.

A legjobb hárítás: sokan trükkös indokokkal igyekeznek kikerülni az újságírókat. Egy belga meccs után Dries Mertens mintha csak tettette volna, hogy telefonál... De ő sem ért nyomába egy volt angol válogatott futballistának, akit egy perccel azután szólítottunk le, hogy kijött a mellékhelyiségből, de azt mondta, nem tud nyilatkozni, mert WC-re kell mennie, majd kiment az épületből.

A legrámenősebb újságíró: egy közel-keleti kolléga, akit több eseményen is láttunk, és elsődleges feladatának tekintette, hogy szelfiket, azaz közös fotókat készítsen a sztárokkal (beszélni nem beszélt velük). A torna elején az sem zavarta a madárijesztőre hasonlító urat, hogy az orosz Andrej Arsavin határozott nemet mondott neki. Vállon ragadta, magához húzta, és már el is készült a közös kép.

A legjobb párbeszéd
Újságíró 1: – Ki nyeri a világbajnokságot?
Kevin Kurányi: – Szerintem a horvátok.
Újságíró 2 (roppant türelmetlenül): – Jó, jó, de azt mondja már meg, ki nyeri a döntőt?
Kevin Kurányi: – ???

A legnagyobb kieső: a moszkvai Aminyevszkaja utca egyik sorházának jár a díj, ahol az orosz–horvát meccs félidejében egy ablak úgy döntött, a mélybe veti magát a tizedikről. Még mindig nem zártuk ki az idegenkezűséget (és fogadjunk, azt hitték, a németeké lesz a „díj").

A legszürreálisabb rigmus: „VAR, VAR, VAR." A VAR a videobíró (Video Assistant Referee) rövidítése, és sosem gondoltuk volna, hogy a spanyol, az orosz vagy a nigériai szurkolók szinte olyan gyakran skandálják majd, mint a sztárok nevét.

A torna gesztusa: szintén a videobíróhoz kapcsolható. A labdarúgók és a bírók is gyakran „rajzoltak" a levegőbe egy képernyőt az ellentmondásos eseteknél. Ez lassan ugyanolyan univerzális jellé válik, mint a hüvelyk- vagy a középső ujj felmutatása.

A világbajnokság értelmetlen ajándéka: a „feles" sálakkal (amelyeken az adott meccsen összecsapó mindkét csapat neve és zászlaja is szerepel) sem vagyok kibékülve, de emléknek nem rossz. Az a nyakbavaló viszont, amely zöld színű volt, és csak annyi állt rajta, hogy „Moszkva, elődöntő, 07. 11." végképp értelmetlennek tűnik. Tízezer forintért meg pláne, miután úgy tűnt, korábban egy konyhai szőnyeg része lehetett.

A vb felüdülése: nyilván az ember nem örül neki, ha a nagy sztárok nincsenek ott a világbajnokságon, de Argentína és Portugália viszonylag korai búcsújának megvolt az előnye, hogy nem kellett az agyzsibbasztó Cristiano Ronaldo–Lionel Messi-vitáról olvasnunk. Tudjuk, erre sok kedves olvasónknak az lesz a válasza, hogy eddig sem kellett, mert egyértelműen Messi a jobb. Vagy Cristiano Ronaldo.

A torna szoftvere: egyértelműen a fordítóprogram, amelyhez csak internetkapcsolat kell, az ember belebeszél – mondjuk oroszul –, a telefon képernyőjén pedig megjelenik a fordítás a választott nyelven. A beszédes kedvű kirgiz taxisofőrök barátja, a nyugalomra vágyó utasok rémálma.

A legromantikusabb férfi: az a százkilós aranyfogú üzbég, aki láthatóan elérzékenyült mellettem, amikor Enrique Iglesias kezdett énekelni a rádióban.