Született: 1978. március 11., Abidjan (Elefántcsontpart) Nemzetisége: elefántcsontparti Posztja: csatár Válogatott mérkőzés/gól (2002–2014): 104/65 Klubjai profi játékosként: Le Mans (1998–2002), Guingamp (2002–2003), Marseille (2003–2004), Chelsea (2004–2012; 2014–2015), Sanghaj Senhua (2012–2013), Galatasaray (2013–2014), Montreal (2015–2016), Phoenix (2017–) Kiemelkedő eredményei: Bajnokok Ligája-győztes (2012), 4x angol bajnok (2005, 2006, 2010, 2015), török bajnok (2013), 4x FA-kupa-győztes (2007, 2009, 2010, 2012), Török Kupa-győztes (2014), 3x angol Ligakupa-győztes (2005, 2007, 2015), 2x angol Szuperkupa-győztes (2005, 2009), török Szuperkupa-győztes (2013) |
– Az afrikai csapatok egyike sem jutott tovább a csoportkörből, a legközelebb Szenegál állt ehhez, amely mindössze a fair play rangsorban maradt alul Japánnal szemben. Balszerencsések voltak?
– Nem hiszek a szerencsében – felelte Didier Drogba a Nemzeti Sport kérdésére. – Jó teljesítményt kell nyújtanod a pályán, egy világbajnokságon kell egy kis extra ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Ez a kis extra pedig nem a szerencse, hanem az, amit a pályán mutatsz. Az afrikai csapatoknak továbbá nincs világbajnoki tapasztalatuk sem, a kulcspillanatokban rossz döntéseket hoznak. Ezeket is tanulni kell, a következő világbajnokságon már remélhetőleg nem követnek el ilyen hibákat.
– A tapasztalat mellett mi kell még egy csapatnak, hogy sikeres legyen a világbajnokságon?
– Két nagyon fontos dolog, vágy és ambíció, így lehet csak továbbjutni. Nem vagyok szakértő, de a pályafutásom alatt bárhol jártam, ezt tapasztaltam.
– Mit üzen a fiatal játékosoknak, akik példaképként tekintenek önre? Hogyan juthatnak fel a csúcsra?
– Nyolcéves voltam, amikor arról álmodoztam, hogy a világbajnokságon fogok játszani, és a magasba emelem a trófeát. Erre nem volt lehetőségem, de sok más álmomat valóra váltottam. Elhivatottság, áldozatkészség, kemény munka – ezek kellenek hozzá, hogy a világ egyik legjobbjává válj. Hinned kell magadban, és abban, amit csinálsz. A futball olyan sportág, amelyben egyének vannak a pályán, de csapatként kell funkcionálniuk.
– A videobíró bevezetésével kapcsolatban voltak kritikus hangok, egyelőre megosztja a futballvilágot. Ön mit gondol róla?
– Szerintem abszolút siker, hogy alkalmazzák a technológiát. Persze vannak jobb és rosszabb pillanatok, de a játéknak és a világbajnokságnak is jót tesz hosszú távon.
– Ön Franciaországban nevelkedett, ott töltötte profi pályafutása első éveit. Húsz év alatt a harmadik világbajnoki döntőjét játssza az ország válogatottja. Mit tapasztalt, mi a siker kulcsa?
– Az akadémiák minősége világszínvonalú, a legjobbak között vannak. Az 1998-as világbajnok csapat jelentős része ugyanott tanulta az alapokat, ez egyfajta bizonyítvány, hogy jól csinálják, amit csinálnak. Megvan a megfelelő szaktudás, és ez nagyon fontos.
– Tehát a franciáknak szurkolt az oroszországi világbajnokságon?
– Természetesen, szép lenne, ha Franciaország húsz év után ismét nyerne. Ugyanakkor tiszteletben tartom Horvátországot és amit elért. Elképesztő elszántsággal játszottak, nagyon nehéz lesz legyőzni őket. Eljutottak a fináléig, így megérdemelt lenne a sikerük.
– Mindkét csapatnak vannak remek futballistái, Kylian Mbappé és Luka Modric kiemelkedően teljesített az egész világbajnokságon. Elképzelhető, hogy valamelyikük az Aranylabdát is megnyeri?
– A világbajnokság nem dönt az Aranylabdáról. Mbappét többször láttam játszani az elmúlt években, nagyon fiatal és tehetséges. Franciaországban meghatározó emberekkel találkozott és dolgozott együtt. Még csak 19 éves, de a korát meghazudtolóan nyilatkozik és viselkedik. Nagyon jó futballista, ha ezen a szinten folytatja, könnyen aranylabdás lehet később. Modric és Horvátország számára nagy eredmény a vébédöntőbe jutás, büszkék lehetnek. Ha ő nyeri az Aranylabdát, az is megérdemelt lesz.
– A nemzetközi futballban rengeteg fekete játékost láthatunk, de edzőt csak nagyon keveset, a világbajnokságon konkrétan egyet. Ön szerint ez változhat a jövőben?
– Ha edzővé akarsz válni, rajtad múlik. Vállalnod kell a felelősséget, tanulni és rengeteget dolgozni. Szükség van a tudásra. Kemény munkával, ambícióval elérhető szinte minden, a szenegáli szövetségi kapitány, Aliou Cissé a példa erre. Az ajtók nyitva állnak, ebben biztos vagyok.
– Kiegyenlített mérkőzéseket hozott a 2018-as világbajnokság, és jó néhány meglepetést is, például Németország és Argentína talán korai búcsúját.
– Nyílnak a határok, egyre több labdarúgó jut el a világ legerősebb ligáiba, többek között Angliába és Németországba. Itt a legjobbaktól tanulnak, majd a tudással és tapasztalattal felvértezve mennek haza a válogatotthoz. Ez lehet az oka, hogy Németország kiesett, Svédország pedig továbbjutott a csoportból.
– Nyolc évet töltött a Premier League-ben a Chelsea játékosaként, jól ismeri az angol futballt. Mit gondol a válogatott vb-szerepléséről?
– Nagy lehetőséget szalasztottak el, de az országnak büszkének kell lennie erre a fiatal csapatra. Egyre közelebb vannak a nagy eredményhez, persze most mindenki csalódott, hogy nem sikerült a fináléba kerülés, de jó úton haladnak. A játékosok a legmagasabb szinten futballoznak hétről hétre. El kell ismerni az angol szurkolókat is, fantasztikus hangulatot teremtettek, Horvátország ellen végigénekelték a meccset. Én hozzá vagyok szokva, de sokan nem ismerik ezt a kultúrát. Higgyék el nekem, az angol szurkolók a világ legjobbjai.
– Láthatjuk még Didier Drogbát a pályán?
– Sosem fejezzük be igazán a karrierünk, a futball nem csak egy sport, ez az életünk, a szenvedélyünk. A játékos-pályafutásom végén Amerikában fantasztikus klubban dolgozhattam, és elkezdhettem felkészülni a későbbi életre. Jelenleg egy applikáción dolgozom, ami a közösségi médián keresztül köti össze az embereket, nagyon izgalmas. Megtiszteltetés, hogy még mindig keresnek klubok, hogy játsszak, de számomra ennyi volt: még ha úgy is tűnik, hogy jó formában vagyok, már túl öreg vagyok.