„Elfogyott a sör a világbajnokságon? Ne nevettessen!”

A felderítéshez tökéletes alkalomnak kínálkozott a meghirdetett gyárlátogatás, amelyet épp a BBC egyik televíziós stábjával közösen tettünk meg. Az idegenvezetőnk, Szergej, hősiesen bevallotta, hogy évente három-négy alkalommal használja kissé hiányos angol nyelvtudását, mivel többnyire orosz csoportokat vezet körbe. A kommunikáció ennek ellenére zökkenőmentes volt, kivéve, amikor a hatalmas gépek zajától az ember a saját gondolatait sem hallotta.

A gyárlátogatás leírása helyett (erről beszéljenek a képek galériánkban) foglalkozzunk a lényeggel: valóban elfogyott a sör a világbajnokságon, ahogy azt több helyről is hallani lehetett?

„Ne nevettessen! – vágta rá kérdésünkre mosolyogva Szergej, a Zsigulevszkoje sörgyár alkalmazottja. – Szó sincs ilyesmiről, ezek álhírek voltak, nem tudom, ki terjesztette őket. Nekünk sem kellett növelni a produktivitást, ugyanannyit állítunk elő, persze az értékesítés erősödött.”

A Zsigulevszkoje üzemet 1881-ben alapította egy osztrák üzletember, Alfred von Vacano. A terméket kezdetben bécsi sörnek hívták, mivel Von Vacano Ausztria fővárosában született és élt, mielőtt Szamarába költözött. Egészen pontosan a gyárba költözött: az üzem területén építtetett egy házat magának, hogy a lehető legközelebbről irányíthassa a munkát.

A legenda szerint gyakran kiült kávézni és elmélkedni az erkélyre, és csodálta a Volgát, valamint a folyó túlsó partján elterülő Zsiguli-hegységet. Annyira beleszeretett a tájba, hogy a sörgyárat néhány évvel később a hegy után Zsigulevszkojének nevezte el. Az üzemet egyébként az első világháború alatt és után is államosították, majd az alapító unokái visszavásárolták.

De vissza a jelenbe, és egy másik nagyon fontos kérdéskörhöz: a sörgyár, mint a helyi sportot támogató mecénás szerepéhez. Mert hogy Szamarában szinte nincs sportesemény a Zsigulevszkoje nélkül, a sportlövészettől kezdve a labdarúgáson át az ökölvívásig mindenhol jelen van a sörgyár. Kivéve egy helyen: a város profi futballcsapatánál, a Krilja Szovjetovnál, amely visszajutott az orosz élvonalba. Ennek ünneplésére a sörgyár egy molinót készíttetett a gárdának.

„Követjük és szeretjük a Krilját, de nem szponzoráljuk a klubot. Főként az utánpótlássportot támogatjuk – folytatta Szergej. – A helyi sportélet legkülönbözőbb szereplőinek nyújtunk segítséget. Tavaly például boksztermet építettünk, de tenisz- és atlétikapálya kialakításához is hozzájárultunk. Fontos, hogy a fiatalok aktív életet éljenek, ehhez szükség van sportlétesítményekre – ezek létrehozásában segítjük a régiót.”

Tavaly áprilisban nyitott az ökölvívó-iskola Szamarában – ahol egyébként igen népszerű a sportág, ahogy az egész országban –, az országos bajnokságot is itt rendezték novemberben. A július eleji ausztriai világkupa-versenyen arany- és ezüstérmet szerző orosz sportlövők mellényén is ott volt a Zsigulevszkoje-embléma.

A sörgyár Szamara egyik főútja mellett található, az út túloldalán Péter és Pál katedrálisa. Van a helyieknek egy mondásuk: „ha Szamarában jársz, eldöntheted, hogy Istenben vagy a sörben hiszel”.

Vagy mindkettőben.