Délelőtt tíz órát írtunk, amikor megpróbáltuk feltérképezni Moszkva – sőt, talán egész Oroszország – legjellemzőbb látnivalóját, a Vörös teret. A tervünk egy japán expresszvonat sebességével semmisült meg, mivel az előkészületek miatt az egész teret lezárták. Gyakorlatilag tízméterenként állt egy biztonsági ember, nem beszélve a bejáratoknál masírozó zászlóaljakról – a Gyűrűk urából szállóigévé vált idézet („You shall not pass”) zakatolt végig a fejemen.
A szurkoló azonban feltalálja magát: a Kreml mögötti téren felállított visszaszámláló óra ésa korábbi galériánkban már bemutatott, világbajnoki köntösbe öltöztetett parkban gyülekeztek a drukkerek. A zebrán átkelve rögtön négy ausztrál fanatikusba botlottunk, a kérdés pedig adta magát: mit gondolnak a magyar válogatott ellen Budapesten megnyert (2–1)felkészülési mérkőzésről.
„A telefonomon néztem, a kép minősége nem volt a legjobb, de így is láttam, hogy nagyon gyenge meccs volt. Szerencsére csak egy edzőmérkőzés, ám nem lettünk optimisták tőle... – mondta mosolyogva egy Cahill-mezt viselő ausztrál szurkoló. – A keretünk vegyes, arra számítunk, hogy nem is fogunk továbbjutni a csoportból. Viszont szeretnénk látni ausztrál gólokat, mondjuk úgy hármat.”
Az ausztrál keret legjobb játékosának Aaron Mooyt tartó drukkereket nem is tartottuk fel tovább, a Kreml mögötti térre siettünk. Itt minden rendező városról egy kisebb papírszobrot állítottak fel, valamint egy ledfalon bemutatták a részt vevő csapatokat. A legnagyobb attrakció azonban a visszaszámláló óra volt, ez amolyan nem hivatalos gyülekezőpont. Érkezésünkkor épp irániak foglalták el a színpadot, és ha már ott voltak, megmutatták, hogyan szurkolnak ők.
Az egész jelenség egy nagy farsangra emlékeztetett: szinte mindenki be volt öltözve hazája mezébe, a drukkerek pedig egymással fotózkodtak és énekeltek. Ha egy nagyobb csoport (mint például az irániak) az óra alatt rázendített, többen csatlakoztak hozzájuk. A show-t azonban ellopták a peruiak, akik egyébként ellepték a teret, mintha otthon lettek volna.
A hangszálakkal sem spóroltak, egyik dalt énekelték a másik után, a publikum pedig rendre tapssal és fotókkal, videókkal jutalmazta. Mindenki velük akart egy közös képet, de ők hajthatatlanul daloltak. Egy maréknyi szurkolótól zengett az egész tér, akadt olyan is, aki meghallotta az éneket és futva érkezett az órához, hogy megörökítse a pillanatot.
Az amerikai kontinensről érkeztek a legtöbben: szép számmal láttunk mexikói, kolumbiai, argentin és uruguayi drukkereket is. Előbbiek szintén dalra fakadtak, spanyolul beszélők előnyben.
Voltak extravagáns kinézetű fanatikusok is (mint a legalsó képünkön látható kolumbiaiak), akik gyakorlatilag két lépést nem tudtak megtenni anélkül, hogy valaki ne kérjen tőlük egy közös fotót. Costa Rica szurkolóit is megtaláltuk a téren, ők a magyar válogatottól elszenvedett novemberi vereséget (1–0) már szinte el is felejtették. „Szerencsére az csak egy edzőmérkőzés volt, tét nélkül. A válogatott felkészülése nem sikerült valami jól, de négy éve is így volt, és akkor továbbjutottunk. Reméljük, idén is sikerül.”
Egyiptomiak is akadtak, egy fiatalember Mohamed Szalah (ki más?!) fotóját nyomtatta a pólójára. A Liverpool támadója vállsérüléssel bajlódik, és a jelek szerint biztosan kihagyja csapata első csoportmeccsét, a drukkerek azonban ennek ellenére is bizakodóak. „Bízunk benne, hogy a második, vagy legalább a harmadik találkozóra rendbe jön és pályára léphet. Viszont tudjuk, hogy sérült, el kell fogadnunk a helyzetet és nélküle is tovább kell jutnunk. Hiszünk benne, Egyiptomban mindenki nagyon optimista, ott leszünk a nyolcaddöntőben!”
A szerb szurkolók kis túlzással kiugrottak a bőrükből, amikor elmondtam nekik, hogy magyar vagyok. Jókedvűen, de pesszimistán futnak neki a világbajnokságnak, szerintük már a továbbjutás is kisebb csoda lenne, viszont nagyon bíznak Alekszandar Mitrovicsban, a Newcastle United csatárában, aki szerintük titkos fegyver lehet.
Hamarosan kiderül – csütörtökön végre elrajtol a 2018-as világbajnokság.