A LEGJOBB CSAPAT
Azt hiszem, a brazil válogatott 2002-es győzelme óta nem volt ennyire elvitathatatlan egy világbajnoki cím jogossága. A 2000 után megkezdett építkezés teljes ciklust zárt, Németország megérdemelten ül fel a trónra, mint a legjobb támadójátékot bemutató csapat. Volt, amit átörökítettek a spanyoloktól: ők lettek a torna legjobban passzoló válogatottja is. A németek maguk azt mondják, hogy érezni lehetett, eljött az idejük, és valóban: ott voltam a németek első és utolsó meccsén is (no meg a brazilok elleni mészárláson), és imponáló volt az a nyugodt magabiztosság, amely sugárzott a nationalelf tagjaiból. Ez egy kicsit megrendült a döntő első félidejében, de végül így is arany lett a vége. A legjobb keretű válogatott tulajdonképpen magabiztosan szerezte meg a világbajnoki címet.
A LEGNAGYOBB POZITÍV MEGLEPETÉST OKOZÓ CSAPATOK
Hollandia, amelytől még saját szurkolói sem tudták, mit várjanak, ehhez képest a bronzérmük megérdemelt. Costa Rica, amely világ- és Európa-bajnokok ellen villogott egy szuper kapussal. Mexikó és Chile a játék miatt.
A LEGNAGYOBB CSALÓDÁST KELTŐ CSAPATOK
Brazília, mert ugyan nem ez volt a valaha látott legerősebb brazil keret (sőt! – 1990 óta valószínűleg a leggyengébb), de így nem szabad összeomlani, főleg a saját szurkolók előtt. Anglia, amelytől nem is vártam sokat, ám azt is alulmúlta. Portugália, miután észrevétlenül távozott. Olaszország, amely úgy megkönnyebbült az első meccstől, hogy elbukta a következő kettőt. A nyugat-afrikai válogatottak remek játékosaikkal és bántó amatörizmusukkal. Az ázsiaiak, akik a jelek szerint nem fejlődnek. Nyilván Spanyolország is.
A LEGJOBB JÁTÉKOS
Jóval nehezebb eldönteni, mint a legjobb csapatot, de nálam – reklamálásokkal és műesésekkel együtt – Arjen Robben, akinek a játékát csak élvezni lehetett.
A LEGNAGYOBB POZITÍV MEGLEPETÉST OKOZÓ JÁTÉKOSOK
Azt tudtam, hogy James Rodríguez jó, arról fogalmam sem volt, hogy ennyire. Sami Khedira, aki súlyos sérülés után imponálóan teljesített. Keylor Navas hősies bravúrjaival, Stefan de Vrij védőmunkájával, illetve a teljes argentin védelem.
A LEGNAGYOBB CSALÓDÁST KELTŐ JÁTÉKOSOK
Cristiano Ronaldo, akinek mentségére legyen mondva, hogy a társai egyáltalán nem könnyítették meg a dolgát, és nyilvánvalóan nem is volt egészséges. Az argentin csatárok, akiknek gólképtelenségén vb-cím ment el. Fred és Hulk, akik gyalázatosan rosszul futballoztak végig, egyoldalúvá téve a brazil támadójátékot. Eden Hazard, aki sikeresen letudott egy világbajnokságot teljesen szürkén futballozva.
A LEGJOBB EDZŐK
A döntő két szakvezetőjének, Joachim Löwnek és Alejandro Sabellának megosztva adnám ki. Löw esetében felesleges az indoklás, Sabella pedig olyan hihetetlen szervezettséget vitt a csapatába, amely nélkül sosem jutottak volna döntőbe. A legnagyobb edzői húzásokat Louis van Gaal, míg a legjobb jeleneteket Miguel Herrera mutatta be.
A LEGJOBB MECCS
Meglepően sok egyoldalú mérkőzést fogtam ki (tíz meccsen ültem a lelátón, négy végződött háromgólos vagy nagyobb különbséggel), ezek közül a holland–spanyol viszi el a pálmát. Összességében az egész világbajnokságról az amerikai–belga és a német–ghánai meccset választanám.
A LEGROSSZABB MECCS
A holland-argentin elődöntő érdekes volt taktikai szempontból, de egyébként dögunalom: fáztunk, elegünk volt, és nem bántuk volna, ha hosszabbítás helyett tizenegyesek jönnek egyből.
A LEGNAGYOBB EGYÉNI TELJESÍTMÉNY
Tim Howard, aki megtalálta a God Mode kapcsolót a belgák ellen. 10/10!
A LEGSZEBB GÓLOK
A kedvenc jelenetem az egész tornáról Robin van Persie fejese Spanyolország ellen, a remek fejes gólok csodálójaként ennek adnám a legszebb találat címet, James Rodríguez szenzációs, Uruguay elleni gólja előtt. Valbuena svájciak elleni találata egy pályát felperzselő francia akció után is befér a top háromba.
A LEGVICCESEBB JELENET
Amikor Bruno Martins Indi cipőjén keresztülfújt a bíró a holland–spanyolon a jelölőspray-vel, no meg az oranje védőjének ezt követő sötét pillantása.
A VB MEGLEPETÉSE
A szervezőké: rendkívül flottul ment minden, leszámítva, hogy épp a vb-döntőre ment el a médiaközpontban és a médiaszektorban egyaránt az internetkapcsolat. Rengeteg félelem volt a szervezéssel kapcsolatban, ezek nem igazolódtak be. Brazília nagyon jó világbajnokságot rendezett.
AMIT NEM BÁNOK, HOGY ELTŰNIK
A brazilok illúziója, hogy nekik jár a világ legjobbjainak járó cím. Az erre épített jogo bonito kampány vége. Jogo bonito, Fred, Hulk, meg Jo, mi?! Hagyjuk!
AMIT NEM BÁNNÉK, HA BEVEZETNÉK
Ismét legyenek egymáshoz közeli városokba sorolva a vb-csoportmérkőzések. A csapatoknak, a szurkolóknak, a médiának, a szervezőknek egyaránt brutálisan megterhelő volt a rengeteg utazás az egymástól nagyon messze fekvő városok között.
CSALÓDÁS A PÁLYÁN KÍVÜL
A rengeteg el nem készülő, a brazil lakosság mindennapi életét megkönnyítő – főleg közlekedési – projekt. Ezek hiánya azért árnyékot vet a világbajnokság örökségére.
A LEGJOBB SZURKOLÓTÁBOR
Holtversenyben Argentínáé és Kolumbiáé. Előbbi a fanatikusabb, utóbbi a sportszerűbb, a hangulat mindkét csapat meccsein szenzációs volt. A legszebb szurkolólányokat pedig kétségkívül a kolumbiai táborban kell keresni.
A KEDVENC HELYEK
Salvador óvárosa és a világítótoronyhoz vezető gyönyörű sétány. Brazíliaváros fénnyel teli katedrálisa. Leblon tengerpartja Rióban. A Maracana, főleg a döntőn.
A LEGJOBB FUTBALLŐRÜLT JELENET
A Guarulhos reptérről taxiztam a szállásra, közben ment a belga–algériai meccs. Előbb rádión hallgattuk a taxissal, majd a GPS képernyőjén néztük, aztán a tabletjén, komolyan azt vártam, hogy előbb-utóbb elővesz egy síkképernyős tévét is, mert egyre nagyobb képernyők kerültek elő!
A LEGNAGYOBB SLÁGER
A Bad Moon Rising dallamára énekelt argentin „Brasil, decime qué se siente.” A torna végére már mindenki ezt énekelte!
A SAJÁT ÁLOMCSAPAT, AMELYBE MESSI NEM FÉR BE
Lionel Messi vb-aranylabdája hitetlenkedő felhördülést váltott ki a sajtópáholyban, és magam sem értem, miért kapta meg az argentinok szuperklasszisa. A csoportmérkőzéseken a hátán vitte a csapatot, ám a kieséses szakaszban az argentin támadójáték elhalása az ő sara is. A három utolsó argentin mérkőzésen mind a lelátón voltam, és Messi nagyon keveset mutatott, igaz, csupán azzal, hogy ő Messi, nagyon le tudta kötni az ellenfeleket. Nálam a második csapatba férne – itt az első tizenegy rövid indoklással, no meg az „álomcsapat B”.
Kapus: Manuel Neuer (Németország). Kapus, söprögető, mi kell még? Nem volt igazán nagy hibája a világbajnokságon, áradt belőle a karizma és a magabiztosság, no meg a maximalizmus: Brazília ellen a védők haját is leüvöltötte, amikor azok elkezdtek lazítani. A torna legjobb és valószínűleg a világ jelenlegi legjobb kapuvédője.
Jobbhátvéd: Philipp Lahm (Németország). Joachim Löw középpályára rakta eredetileg, ám a német csapatnak sokkal jobbat tett azzal, amikor átvezényelte jobbhátvédbe. Fáradhatatlan ingajárattal mozgott a mérkőzéseken, kirívóan látványos volt a különbség az ő játéka és a bal oldalon kényszerposzton játszó Benedikt Höwedesé között.
Belső védő: Stefan de Vrij (Hollandia). Tulajdonképpen Vlaarral versengett nálam ezért a helyért, a holland védelem meglepően jó szereplésében kulcsfontosságú volt a játéka, az argentinok elleni elődöntőn pedig lenyűgöző volt.
Belső védő: Mats Hummels (Németország). Elegáns, határozott, és ha kell, gólokat is szerez. A döntő mondjuk majdnem elment egy hibáján.
Balhátvéd: Daley Blind (Hollandia). Technikailag képzett, remekül lát a pályán és épít, egyetlen hátránya, hogy nem egy kifejezett sprinter.
Védekező középpályás: Javier Mascherano (Argentína). A kisfőnök nagyfőnök lett, az ellenfeleken kívül még buzgalmában valószínűleg a biztonsági őröket és a jegykezelőket is leszerelte. Döbbenetes munkabírás, lenyűgöző küzdőszellem: lelke és vezére volt a vb-ezüstérmesnek.
Középső középpályás: Toni Kroos (Németország). A fináléban ő is ráhozta a szívbajt a németekre, de két gólja és négy gólpassza, valamint játéka önmagáért beszél.
Jobbszélső: Juan Cuadrado (Kolumbia). Csodálatos trükkökkel operáló szélső, aki hamar elérte, hogy féljenek tőle, mint a tűztől, és egy góllal, valamint négy gólpasszal zárt.
Középső támadó középpályás: James Rodríguez (Kolumbia). Kétségkívül a világbajnokság felfedezettje, korát meghazudtoló érettséggel húzta csapatát, ő lett az a sztár, aki át tudta venni a kidőlt Falcao örökét. Gólkirály és Thomas Müllerrel holtversenyben a kanadai táblázat győztese.
Balszélső: Arjen Robben (Hollandia). Esik-kel, közben olyan önbizalommal futballozik, amit kevesektől láttam – nem csak a világbajnokságon, hanem egyébként is. Bármilyen trükköt bevet a siker érdekében, közben pedig – nem utolsó szempont – szórakoztat is. Zseniális.
Csatár: Thomas Müller (Németország). Nem klasszikus centert választottam, mert a klasszikus centereknek nem is volt jó tornája. Úgy tűnik, egy ideig a világ a „multifunkciós”, mozgékony, több poszton bevethető támadóknak áll. Müller a csendes hatékonyság megtestesítője, aki szerényen „kivégzi” az ellenfelet, minden felesleges látványosságot mellőzve. Jó úton halad, hogy megdöntse Miroslav Klose vb-gólrekordját. És még mennyi minden áll előtte!
A B-CSAPAT:
Navas (Costa Rica) – Zabaleta (Argentína), Vlaar (Hollandia), Garay (Argentína), Rojo (Argentína) – Schweinsteiger (Németország), Khedira (Németország) – A. Sánchez (Chile), Messi (Argentína), Neymar (Brazília) – Benzema (Franciaország)
Brazíliából tudósító munkatársaink Sony Xperia Z2 okostelefonja a formatervezés magasiskolája. (x)