Európából Webb, Dél-Amerikából senki sem maradt hírmondónak

Kezdjük Európával, ahol a legnagyobb versengés folyt a szóba jöhető kilenc plusz egy helyért, és a végén nagy nevek maradtak le az utazásról.

Számunkra a legfájdalmasabb, hogy Kassai Viktor szolgálataira sem tart igényt a FIFA, a magyar játékvezető három selejtezőt (köztük az orosz–portugált és a francia–spanyolt), valamint egy interkontinentális pótselejtezőt vezetett. És bár Kassai a 2012-es Európa-bajnokság óta nem tudta ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint az előző években, mellőzése így is hatalmas meglepetés volt. A magyar játékvezető azonban még mindig innen van a negyvenen, szóval két Európa-bajnokság és egy világbajnokság belefér a pályafutásába.

2010-hez hasonlóan a pótselejtező most is szedett áldozatot. Akkor az Európa egyik legjobbjának tartott svéd Martin Hansson pályafutását törte ketté Thierry Henry Írország elleni kezezése, most pedig a szlovén Damir Skominának tette be a kaput a Franciaország–Ukrajna pótselejtező. Igaz, erről asszisztense, Matej Zunic tehet, aki egy szabályos gólt lesnek, egy lesről születettet pedig érvényesnek nyilvánított. Zunicot azóta az UEFA is „jegeli”, a nemzetközi kupameccseken már egy olasz asszisztens segíti Skomina munkáját.

Talán nem akkora meglepetés, de nem lesz francia játékvezető sem a vb-n, Stéphane Lannoy-nak nem adatott meg utolsó nemzetközi évében, hogy világbajnokságon fújhasson. Legutóbb 1974-ben rendezték meg francia bírók nélkül a legnagyobb tornát.

Térjünk át azokra, akik (fő)szerepet kapnak Brazíliában. Németországban, Angliában, Olaszországban és Spanyolországban két-két játékvezető versengett a kiküldetésért. Felix Brych Wolfgang Starkot, Howard Webb Mark Clattenburgöt, Nicola Rizzoli Gianluca Rocchit, Carlos Velasco Carballo pedig Alberto Undiano Mallencót utasította maga mögé. Az első három papírformának mondható (még ha a nemzetközi porondon búcsúra készülő Stark sokkal rutinosabb, mint az idei Európa-liga-döntőt vezető Brych), az ibériaiaknál viszont inkább Undiano Mallencót tartották esélyesnek. Velasco Carballo mellett talán a jobb asszisztensi gárda szólt…

Pedro Proenca, Björn Kuipers, Jonas Eriksson és Cüneyt Cakir nevezésén nem igazán csodálkozhattunk, hiszen ők a FIFA-nál és az UEFA-nál is folyamatosan kapják a jelentős feladatokat. Az új hullám képviselője viszont Milorad Mazsics, aki az elmúlt két évben küzdötte fel magát a világ élvonalába, többek között ennek lett az áldozata Kassai Viktor is, hiszen Mazsicsot a vb-felkészülés kezdetekor a cseh Pavel Královeccel együtt esélytelennek tartotta a közvélemény a vb-szereplésre.

Míg Európában egyedül Webb, addig Dél-Amerikában senki sem maradt a négy évvel ezelőtti játékvezetők közül. Igaz, azon a földrészen egy rendkívül rutinos kontingens szerepelt a dél-afrikai vb-n, akik azóta egytől egyig vagy kiöregedtek, vagy pedig a 45 éves felső korhatár betöltése előtt visszavonultak. A Brazíliában közreműködő öt játékvezető közül egyedül Wilmar Roldán tűnt evidens választásnak, a fiatal kolumbiait már most hatalmas tisztelet övezi a kontinensen, szinte mindig ő kapja a legrázósabb meccseket.

Ami Argentínát és Brazíliát illeti, ők nagy problémákkal küszködtek. Előbbieknél Diego Aballal számoltak, de a nem kellően rutinos játékvezető egyrészt sérülésekkel küzdött, másrészt a fontosabb meccseken (például a Konföderációs Kupán) nem igazán vált be, így az utolsó pillanatban felcserélték Néstor Pitanával, akinek talán még nála is kevesebb tapasztalata van.

Brazíliában még kacifántosabb volt a helyzet: a három vb-t megjáró Carlos Simon 2010-ben visszavonult, és az utódját a mai napig nem találták meg. A vb-re eredetileg nevezni kívánt Wilson Seneme és a tartalékként jelölt Leandro Pedro Vuadén is képtelen volt megfutni a tesztet, így a csupán 2011 óta nemzetközi kerettag Sandro Meira Riccinek kell képviselnie a rendező országot.

A fizikai tesztek teljesítése egyébként végig nagy gondot okozott a dél-amerikaiaknak, az uruguayi Roberto Silvera például üzent a FIFA-nak, hogy ő bizony nem megy el futni, még akkor sem, ha a vb-szereplése áll vagy bukik rajta…

Ázsiában nem történt meglepetés, a négy évvel ezelőtt is vb-résztvevő Ravsan Irmatov és Nisimura Juicsi szereplése papírforma. A bahreini Navaf Sukrulla a 2013-as U20-as vb-n győzte meg a FIFA illetékeseit, illetve az ausztrál Ben Williams is rendre fontos feladatot kapott. Az Ázsia egyik legjobbjának tartott Ali Al-Badvavi az elmúlt két évben szinte folyamatosan sérült volt, több FIFA-rendezvényt kénytelen volt lemondani emiatt, így ezzel az esélyét is ellőtte.

Afrikában a 2013-as kontinensbajnokság döntött a kiválasztásról mind pozitív, mind negatív értelemben: míg a döntőző algériai Dzsamel Haimudi és az elődöntőző gambiai Bakary Gassama megerősítette pozícióját, a másik elődöntőt vezető tunéziai Szlim Dzsedidi, nincs rá jobb szó, „hazavágta” gyakorlatilag az egész pályafutását. Így végül az elefántcsontparti Noumandiez Doué futott be harmadiknak, aki maga mögé utasította a nála 12 évvel fiatalabb Neant Alioumot.

Észak- és Közép-Amerikából érkezik az egyetlen olyan játékvezető, aki már a 2006-os világbajnokságon is ott volt, vagyis Marco Rodriguez, akivel kora alapján még 2018-ban is találkozhatunk. Két kihagyott vb után újra lesz amerikai játékvezető, a triót a salvadori Joel Aguilar egészíti ki.

Óceániában nem volt nagy csata, hogy ki vezessen és ki legyen a tartalék, az új-zélandi Peter O’Leary biztosan utasította maga mögé a tahiti Norbert Hauatát.

Elefántcsontpart, Gambia és Salvador egyébként először delegál játékvezetőt egy vb-re, míg szerb bíró legutóbb Jugoszlávia színeiben szerepelt a tornán. Algéria és Bahrein 1982 óta először képviselteti magát, érdekesség, hogy eme két ország játékvezetői egy-egy vb-meccset vezettek, és azt is a magyar válogatottnak (Belaid Lacarne: Argentína–Magyarország 4–1, Ebrahim Al-Doy: Magyarország–Salvador 10–1).