A soron következő Konföderációs Kupát formabontó módon nem Szaúd-Arábiában rendezték meg, hanem Mexikóban, és ez bizony jót is tett a mérkőzések hangulatának, hiszen a futballfanatikus házigazdák 60 ezresnél is nagyobb átlagos nézőszámot produkálva tisztelték meg a kontinensek bajnokait. Monterrey városában viszont hiába várták a messziről érkezett válogatottakat, mivel stadionjuk korábban felvette egy sörgyár nevét, a rendező FIFA egyik fő támogatója – természetesen egy másik sörgyár – vétót jelentett be a helyszín ellen.
Megérdemelten tartották otthon a trófeát a mexikóiak
A szokásoknak megfelelően ezúttal is nyolc csapat csapott össze egymással: a házigazda és Arany-kupa-győztes Mexikó, a Copa América-aranyos Brazília, az ANK-első Egyiptom, Óceánia legjobbja, Új-Zéland, az 1996-os Ázsia-kupa elhódítója, Szaúd-Arábia – és hogy teljes legyen a létszám, az Arany-kupa és a Copa döntőse, az Egyesült Államok és Bolívia is. Brazília egyébként a világbajnoki ezüstérmes jogán indult, mivel a vb-címvédő Franciaország nem kívánt elindulni.
A tornát végül a házigazda Mexikó nyerte meg, a döntőben ráadásul a brazilokat felülmúlva. A rutinos mexikói szövetségi kapitány, Manuel Lapuente legényei megérdemelten tartották otthon a trófeát, amellyel a Jorge Campos, Claudio Suárez, Cuauhtémoc Blanco, Luis Hernández-féle vonulat felért pályafutása csúcsára.
A kissé tartalékos (a keretben három csatár volt: Christian, Roni és Warley…) brazilok finálébeli vereségét bátran nevezhetjük meglepetésnek, még ha Vanderlei Luxemburgo kapitány néhány döntését alighanem ő maga sem értette. Az sem lehet mentség számára, hogy az Európában légióskodó sztárokkal nem mert ujjat húzni, azaz szabadságuk megszakítására kötelezni őket.
Sokkal rosszabbul járt a még a nagy(on) öreg Lothar Matthäust is bevető német csapat, amely csoportjában mindössze Új-Zélandot tudta megverni, Brazíliától és az Egyesült Államoktól is kikapott. A 2002-es világbajnokságon mindkét „híres” válogatott javítani tudott, lévén éppen egymással vívtak finálét (a fiatalabbak kedvéért: a dél-amerikaiak nyertek), míg a Mexikóban a csoportküzdelmek során elbukó nemzeti tizenegyek közül az egyiptomiak, a szaúdiak, a bolíviaiak és az új-zélandiak azóta sem tudtak bizonyítani kontinensükön kívül.
A szaúdiak megszerezték becsületgyőzelmüket, sőt, Marzuk al-Otajbi révén egy mesternégyest is felmutathattak. A "Team USA" a 2002-es világbajnokságon a legjobb nyolc közé jutott, és ott éppen a németektől szenvedett (1–0-s) vereséget.
A-csoport
Bolívia–Egyiptom 2–2 (2–1) 1999. 07. 25., Mexikóváros, 85 ezer néző. Vezette: Anders Frisk (svéd) Gól: Gutiérrez (21.), Ribera (40.), ill. Szabri (8.), Radvan (63.)
Brazília–Egyesült Államok 1–0 (1–0) 1999. 07. 28., Guadalajara, 54 ezer néző. Vezette: Anders Frisk (svéd) Gól: Ronaldinho (13.)
Egyesült Államok–Németország 2–0 (1–0) 1999. 07. 30., Guadalajara, 53 ezer néző. Vezette: Gilberto Alcala (mexikói) Gól: B. Olsen (23.), Moore (50.)
Új-Zéland–Brazília 0–2 (0–0) 1999. 07. 30., Guadalajara, 53 ezer néző. Vezette: Kim Dzsung Ju (dél-koreai) Gól: Marcos Paulo (47.), Ronaldinho (88.)
A csoport végeredménye:
Brazília
3
3
–
–
7–0
+7
9
Egyesült Államok
3
2
–
1
4–2
+2
6
Németország
3
1
–
2
2–6
−4
3
Új-Zéland
3
–
–
3
1–6
−5
0
Elődöntő:
Mexikó–Egyesült Államok 1–0 (0–0, 0–0) – hosszabbítás után 1999. 08. 01., Mexikóváros, 82 ezer néző. Vezette: Kim Dzsung Ju (dél-koreai). Mexikó: Jorge Campos – Claudio Suárez, Rafael Márquez, Isaac Terrazas (Francisco Palencia, 45.), Salvador Carmona – Ramón Ramírez (Jesús Arellano, 72.), Gerardo Torrado (Miguel Zepeda, 58.), Germán Villa, Pável Pardo – José Abundis, Cuauhtémoc Blanco. Egyesült Államok: Kasey Keller – Frankie Hejduk, Robin Fraser, Jeff Agoos, Gregg Berhalter – John Harkes, Earnie Stewart, Richard Williams, Cobi Jones – Jovan Kirovski, Brian McBride (Eddie Lewis, 78.). Gól: Blanco (97.).
Brazília–Szaúd-Arábia 8–2 (4–2) 1999. 08. 01., Guadalajara, 48 ezer néző. Vezette: Óscar Ruiz (kolumbiai). Brazília: Dida – Evanílson (Flávio Conceicao, 16.), Odvan, Joao Carlos, Serginho – Émerson (Beto, 72.) – Alex, Vampeta, Zé Roberto – Christian (Roni, 45.), Ronaldinho. Szaúd-Arábia: Mohammed al-Diaja – Abdullah Zubromavi (Mohammed Núr, 64.), Szala al-Davod, Husszejn Szulajmani, Mohammed al-Hilajvi – Mohszin Harthi, Ibrahim al-Harbi, Ibrahim al-Sahrani (Mohammed al-Dzsahani, 43.), Fahad al-Szubaje, Marzuk al-Otajbi – Navaf al-Temjat. Gól: Joao Carlos (8.), Ronaldinho (11., 65., 90.), Zé Roberto (33.), Alex (36., 86.), Roni (62.), ill. al-Otajbi (22., 31.)
A harmadik helyért:
Egyesült Államok–Szaúd-Arábia 2–0 (1–0) 1999. 08. 03., Guadalajara, 38 ezer néző. Vezette: Ubaldo Aquino (paraguayi) Egyesült Államok: Brad Friedel – Frankie Hejduk, Marcelo Balboa, C. J. Brown, Gregg Berhalter (Robin Fraser, 74.) – Eddie Lewis, Paul Bravo (Cobi Jones, 55.), Matt McKeon, Ben Olsen – Jovan Kirovski (Richard Williams, 67.), Brian McBride. Szaúd-Arábia: Mohammed al-Diaja – Mohammed al-Dzsahani (Fahad al-Szubaje, 58.), Abdullah Zubromavi, Husszejn Szulimani, Mohammed al-Hilajvi – Mohszin Harthi, Ibrahim al-Harbi (Haled Gahvdzsi, 68.), Abdullah al-Sahrani, Navaf al-Temjat, Marzuk al-Otajbi – Abdullah Bin Sehan. Gól: Bravo (27.), McBride (78.) Kiállítva: McKeon (63.)
Jorge Campos, paradicsommadár és korszakos klasszis kapus. A fiatalabban kedvéért: Campos a jobb oldalon áll.
Döntő:
Mexikó–Brazília 4–3 (2–1) 1999. 08. 04., Mexikóváros, 110 ezer néző. Vezette: Anders Frisk (svéd). Mexikó: Jorge Campos – Claudio Suárez, Rafael Márquez, Salvador Carmona – Ramón Ramírez, Miguel Zepeda (Jesús Arellano, 83.), Germán Villa, Pável Pardo, José Abundis – Cuauhtémoc Blanco, Francisco Palencia (Isaac Terrazas, 70.). Brazília: Dida – Odvan, Joao Carlos, Serginho – Flávio Conceicao – Émerson, Alex, Beto (Roni, 45.), Vampeta, Zé Roberto (Warley, 82.) – Ronaldinho. Gól: Zepeda (13., 51.), Abundis (28.), Blanco (62.), ill. Serginho (43., 11-esből), Roni (47.), Zé Roberto (63.). Kiállítva: Joao Carlos (92.)
Csatárok: 9 Christian (Paris St. Germain), 18 Roni (Fluminense), 19 Warley (Udinese)
Szövetségi kapitány: Vanderlei Luxemburgo.
NÉMETORSZÁG
Kapusok: 12 Robert Enke (Benfica), 1 Jens Lehmann (Borussia Dortmund)
Hátvédek: 14 Frank Baumann (Werder Bremen), 5 Mustafa Dogan (Fenerbahce), 3 Jörg Heinrich (Fiorentina), 4 Thomas Linke (Bayern München), 2 Christian Wörns (Borussia Dortmund)
Középpályások: 15 Michael Ballack (Bayer Leverkusen), 17 Heiko Gerber (VfB Stuttgart), 19 Horst Heldt (Eintracht Frankfurt), 10 Lothar Matthäus (Bayern München), 6 Ronald Maul (Arminia Bielefeld), 18 Lars Ricken (Borussia Dortmund), 16 Bernd Schneider (Bayer Leverkusen), 7 Mehmet Scholl (Bayern München), 8 Dariusz Wosz (Hertha BSC)
Csatárok: 9 Olaf Marschall (Kaiserslautern), 13 Oliver Neuville (Bayer Leverkusen), 11 Michael Preetz (Hertha BSC), 20 Paulo Rink (Santos FC)
Szövetségi kapitány: Erich Ribbeck
ÚJ-ZÉLAND
Kapusok: 1 Jason Batty (Geylang United), 20 Ross Nicholson (Central United), 19 Michael Utting (SuperSport United)
Hátvédek: 4 Che Bunce (Breidablik), 7 Mark Burton (VfB Lübeck),
3 Sean Douglas (Carlton SC), 14 Ryan Nelsen (Greenboro University), 5 Jonathan Perry (Auckland Football Kingz), 18 Scott Smith (Woking FC), 2 Chris Zoricich (Sydney Olympic)
Középpályások: 12 Mark Atkinson (Carlton SC), 13 Chris Bouckenooghe, 10 Chris Jackson (Auckland Football Kingz), 8 Aaran Lines (Auckland Football Kingz), 11 Harry Ngata (Auckland Football Kingz), 15 Ivan Vicelich (Auckland Football Kingz), 6 Gavin Wilkinson
Csatárok: 16 Vaughan Coveny (South Melbourne), 17 Mark Elrick (Auckland Football Kingz), 9 Paul Urlovic (Melbourne Knights)
Hátvédek: 12 Jeff Agoos (D.C. United), 17 Marcelo Balboa (Colorado Rapids), 3 Gregg Berhalter (Cambuur Leeuwarden), 5 C. J. Brown (Chicago Fire), 4 Robin Fraser (Los Angeles Galaxy), 16 Carlos Llamosa (D.C. United)
Középpályások: 11 Paul Bravo (Colorado Rapids), 6 John Harkes (New England Revolution), 2 Frankie Hejduk (Bayer Leverkusen), 13 Cobi Jones (Los Angeles Galaxy), 7 Eddie Lewis (San Jose Clash), 14 Matt McKeon (Colorado Rapids), 19 Ben Olsen (D.C. United), 8 Earnie Stewart (NAC Breda), 15 Richard Williams (D.C. United)
Csatárok: 10 Jovan Kirovski (Borussia Dortmund), 20 Brian McBride (Columbus Crew), 9 Joe Max Moore (New England Revolution)