„A Nationalelf legsötétebb órái”

„Ha 4–0-ra vezetsz, és a végén 4–4 lesz a meccs, ott valami baromira nem stimmel. Elfogadhatatlan, hogy egy élcsapat két kapott gól után így összezuhanjon. Koncentráció nélkül játszottunk, nem volt rend a pályán, hibákat követtünk el” – vélekedett Philipp Lahm, a Nationalelf csapatkapitánya.

„Természetesen ez megmagyarázhatatlan. Nincs mentség. Ilyet még életemben nem éltem át, hogy 4–0-ról pontokat veszítsünk. Túlzottan is biztonságban éreztük magunkat, visszavettünk, nem dolgoztunk eléggé keményen” – így Bastian Schweinsteiger.

A svédek persze ünnepelnek, nem csoda – ilyen reménytelen helyzetből ennyire erős csapattal szemben nem sokan szereznek pontot…

„Történelmi tett ez, ilyet egész karrierem során egyszer sem láttam, és megmagyarázni sem tudom, hogy miként jött össze. Nagyon büszke vagyok a csapatomra – de ami azt illeti, a meccs eleje miatt elég furcsa érzésekkel ülök itt” – vélekedett Erik Hamrén szövetségi kapitány.

„Szerintem a németek 4–0 után elhitték, hogy megvan, lazítottak, és megbüntettük őket. Én sem tudom megmagyarázni, hogy tudtunk kiegyenlíteni. 4–0 volt, 30 perc lehetett hátra, 35, nem sokan hittek abban, hogy ebből még lehet valami – de megcsináltuk! Az első félidőben gyávák voltunk, túlságosan tiszteltük a németeket. A másodikban sokkal jobban játszottunk, és ahogy jöttek a gólok, egyre nőtt az önbizalom. Egy, kettő, három, és a végén négy… leírhatatlan érzés volt!” – magyarázta Zlatan Ibrahimovic.

A svéd feljavulást jól jelzi, hogy az északiak a párharcok ötvennyolc százalékát megnyerték a második félidőben. Németország még sosem veszített pontokat 4–0-s vezetés után – a svédek így aztán tényleg történelmi tettet hajtottak végre.

„Az utolsó harminc percben mindent elszúrtunk, amit el lehetett. Négy nullás előnyről négy négy, ilyen nem létezik! Nem lehetséges! Halotti csönd van az öltözőben, mindenki fekszik, és teljesen kikészült. Egy szót nem szól senki” – mondta Löw, akinek a Bild a meccs utáni főcímben („Jogi, ez nagyon ostoba volt!”) már oda is szúrt.

A Berliner Zeitung vezető oldalán „Elajándékozott győzelem” címmel számolt be a mérkőzésről, a sportrovatban pedig „Történelmi látványosság” címmel közölt írást. A Bildhez hasonlóan ez az újság is kiemelte: a labdarúgó-válogatott történetében még sohasem fordult elő, hogy négygólos előny után ne német győzelemmel záruljon egy mérkőzés. A súlyos kudarc miatt Joachim Löwnek szembesülnie kell „néhány kényelmetlen kérdéssel” – tette hozzá a berlini lap.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung a „4–0 nem elég” címmel közölt beszámolót, hangsúlyozva, hogy a válogatott hatvan percen keresztül céltudatosan, időnként tankönyvbe illő módon játszott, az utolsó fél órában azonban „jelentős hiányosságok mutatkoztak az összpontosításban”. A „ragyogónak” ígérkező estéből „a maradandó szép emlék” helyett így csak a „csalódás és egy nagy rejtély maradt”, és a mérkőzést a csapat „legsötétebb órái” között tartják majd számon.

Az olasz válogatott szövetségi kapitánya, Cesare Prandelli csapata 3–1-es Dánia elleni sikere után Mario Balotellit és a csapategységet magasztalta. A squadra azzurra a 37. percre kétgólos előnyre tett szert, a vendégek azonban a szünet előtt szépítettek, ráadásul a 46. percben emberelőnybe is kerültek a dánok.

„A kezdeti nehézségek után kiváló 20 percet produkáltunk, amely során kétgólos előnybe kerültünk, aztán a szünet előtt kaptunk egy gólt, amelyet követően rosszra fordult a mérkőzés, különösen, miután tíz emberre fogyatkoztunk, de a csapat nagyon szervezett volt. Egy nagyszerű csapat szellemiségét láttam a csapaton, amikor emberhátrányban küzdöttünk – mondta Prandelli. – A srácok nagyszerűen összpontosítottak, és megnyerték ezt a számunkra nagyon fontos mérkőzést. Mariónak mindig ilyen magas szinten kell játszania, megvan hozzá a tehetsége.”

A spanyol válogatott vb-selejtezőn 7, kvalifikációs mérkőzésen 5 év után vesztett ismét pontokat, miután a franciák a 94. percben egyenlítettek Madridban (1–1). Vicente Del Bosquét nem is annyira a pontvesztés, hanem a sérülések zavarják. Az első félidőben Cesc Fabregas révén még büntetőt is rontó spanyolok a 13. percben David Silvát, az ötvenedikben pedig Álvaro Arbeloát is elvesztették sérülés miatt.

„Szerencsétlen sérülések voltak, amelyek megakadályozták, hogy cserékkel belenyúljunk a mérkőzésbe – utalt két kényszerű cseréjére Del Bosque. – Az általam dirigált négy évben egy izomsérülés sem volt, most pedig kettő is, amit nagyon sajnálok.”

„Még csak három mérkőzést játszottunk – felelte arra a felvetésre, hogy a két hétpontos csapat párizsi ütközete dönti el a csoportelsőség kérdését. – Az első félidőben kontrolláltuk a játékot, de nem sikerült bevinnünk a döntő találatot sem Fabregas tizenegyesénél, sem Pedro helyzeténél. A franciák elleni hazai és idegenbeli mérkőzések mindig veszélyesek voltak számunkra. Hogy mit hoznak a hátralévő mérkőzések, az még a jövő zenéje, március, úgy tűnik, fontos lesz a végelszámolásnál, de nem vehet senki biztosnak semmit, ugyanis a csoport többi tagja is az első helyre áhítozik.”

A franciák mestere, Didier Deschamps elégedett volt csapata első félidőt követő játékával.

„Az első félidőben szenvedtünk, jól védekeztünk, de labdához sem jutottunk jószerivel, így támadni sem nagyon tudtunk – vélekedett Deschamps. – A második félidőben már jobbak voltunk, szabadabban tudtunk játszani, és több lehetőséget tudtunk kialakítani. Európa és a világ legjobb csapata ellen játszottunk, így nagyszerű teljesítményt kellett nyújtanunk. A játékosok erőfeszítésének végül meglett a jutalma. Ha ettől a mérkőzéstől a játékosok még lelkesebbek és magabiztosabbak lesznek, az csak jó, de attól, hogy ikszeltünk a spanyolokkal, még nem lettünk mi a legjobbak. Fiatal csapatunk van, nem csináltunk mindent jól, de karakteres csapatunk van, sok fejlődési lehetőséggel.”

A spanyol kapuvédő, Iker Casillas 818 percen át tudta hibátlanul őrizni hálóját. Az előző „csúcsszéria” is az ő nevéhez fűződött: a csapatkapitány a mostani sorozatzárás előtt 708 perccel tartotta a spanyol válogatott előző góltalansági kapusrekordját.