Uruguay és Franciaország sem bírt egymással

A francia szövetségi kapitány, Raymond Domenech nem kis meglepetéssel szolgált a kezdőösszeállítását illetően, hiszen az előre beharangozott 4-3-3-as taktikai hadrenddel némiképpen ellentétesen egy csatárral és három támadó középpályással kezdte a mérkőzést. Legalábbis szélsőknek nem vérbeli csatárokat jelölt, hanem középpályásokat. Thierry Henry pedig a padon kezdett.

Mindkét együttes megbecsülte a labdát az első percekben. Az első gólszerzési lehetőség a kezdeményezőbb franciák előtt adódott, de Franck Ribéry beadását középen Sidney Govou kapu mellé passzolta a hetedik percben. Támadásban maradt a francia válogatott, de nagy helyzetet már nem tudott kialakítani az első negyedóra végéhez érve. Uruguay játéka többnyire a védekezésre koncentrálódott, két gólveszélyes csatára, Luis Suárez és Diego Forlán nemigen került helyzetbe, mígnem utóbbi némiképpen váratlanul érkező bombáját a 16. percben Hugo Lloris bravúrral hárította.

A félidő hajrájában a szívós uruguayiak jól tartották állásaikat és a döntetlent, a franciák pedig egyre türelmetlenebbek voltak, már távoli lövésekig sem jutottak. Labda nélkül nehéz is lett volna, azt ugyanis mindig elvették tőlük a dél-amerikaiak. Az első félidő gól nélküli eredménye igazságosnak volt mondható, és teljesen megfelelt a játék képének. A franciák mezőnyfölénye és labdajáratása meddőnek bizonyult, Uruguay erejét és figyelmét pedig kissé felemésztette a védekezés.

A második félidő elején Domenech rögtön melegíteni küldte cseréit, valószínű érezte: valamit változtatnia kell. Nem sokat változott a játék képe a fordulás után, hogy azt ne mondjuk: semmit. A franciák akartak, csak a labdával előre nem nagyon jutottak, mert minden egyes játékosukra valahogy két ellenfél jutott – pedig tizenegy játszott tizenegy ellen –, a túlerő pedig mindig győzedelmeskedett.

A második felvonás közepén kezdett egyre inkább paprikássá válni a hangulat a pályán, az egyik becsúszásnál Toulalan kapott sárgát, Domenech-nek pedig a pályára is be kellett mennie, a feszültséget csökkenteni. A 72. percben jött Henry – aki ezzel negyedik vb-jén lépett pályára, ami francia csúcs –, de egy szem vérbeli csatárként maradt a pályán a franciáknál, lévén Nicolas Anelkát váltotta.

A hajrára Uruguayból lement Suárez, a franciákhoz érkezett viszont Florent Malouda, aki a 80. percben a második felvonás első biztató távoli lövését engedte el a balösszekötő helyéről, más kérdés, az a labda is elkerülte a kaput.  Az utolsó percekre emberhátrányba került Uruguay, miután a tizennyolc perce pályán lévő csereember, Nicolás Lodeiro csúnyán és igen látványosan rácsúszott Bacary Sagna bokájára. Vita nem fért a második sárga lapjához, így a vb első pirosához. Lodeirót azért küldték pályára, hogy támadó középpályásként színt vigyen a játékba, hát, sikerült neki...

A vége így izgalmasan alakult. Előbb egy beadás utáni kezezést reklamáltak büntetőnek a franciák – esetükben azért vélelmezhető volt, hogy nem túl lelkesen tették –, majd Henry ígéretes helyről leadott szabadrúgása zárta a találkozót, amely után a labda nem jutott túl a sorfalon.

Ahogy a két együttes legutóbbi vb-mérkőzése 2002-ben, illetve a legutóbbi találkozója 2008-ban Párizsban, úgy ez a mostani randevúja is 0–0-val zárult. A csoport az első fordulóját követően sokkal kiegyenlítettebbnek tűnik, mint azt előre várhattuk, pénteki játékával még Dél-Afrika is versenyben lehet Franciaországgal és Uruguayjal, nemhogy Mexikó.